„Építsünk dobogót cica!” – mondta Borostás… én meg csak néztem, hogy „Te megbolondultál? Ide, egy panelnappaliba?” De persze beleültette a bogarat a fülembe és máris egy csomó érvet tudtam felsorakoztatni mellette. Először is különleges dolog, nemcsak ülő-, de fekvő felületnek is alkalmas, és rengeteg mindent el tud rejteni, szinte észrevétlenül tölti be egy szekrény szerepét.

Leültem és elkezdtem számolgatni: a méreteket és a költségeket. A mutatók pozitív mérleget mutattak, így hát belevágtunk, hogy egy kis életet leheljünk a nappaliba!

Először a tartóvázat terveztük meg, a szélességet, a magasságot, és azt, hogy hogyan oldjuk meg majd az alatta lévő dolgok tárolását: fiókos vagy egyszerűen csak nyitható ajtós legyen? A tervezgetés több napig tartott, Apukámmal is konzultáltunk az ügyben, biztos, ami biztos. A  tervezésből az már látszódott, hogy 48×48 mm-es gerenda és 18 mm-es OSB lap kell ahhoz, hogy a szerkezet biztonságos legyen, elbírjon több embert, és akár a kanapét is rá tudjuk tenni.

Mindent kiszámoltunk (még azt is, hogyan tudjuk a gerendákat gazdaságosan méret szerint feldarabolni, hogy ne maradjon sok hulladék), csupán egy dolog maradt ki a számításból: az autó csomagtartójának a mérete. Ugyanis nagy lelkesen levágattuk a kétszer 220×150 cm-es OSB-t, de ez sehogyan se fért be az autóba. Áhh, kell vennünk egy furgont! Úgyhogy egy kisebb összeveszés után  tehertaxival dobtuk haza, belefért a költségvetésbe!

Egy fél nap alatt összeraktuk a vázat, komoly fizikai (asztalos) munka volt, de megérte! Annyira örültünk neki, hogy aznap este rajta aludtunk, csak úgy, ahogy volt.

Aztán eltelt egy hét így, mert a munka miatt, sajnos pihentetni kellett a projektet. A következő hétvégén viszont megint irány a barkácsáruház (ez nálunk lassan állandó szombat délelőtti progi), és megvettük a tetejére való laminált padlót. Eredetileg fenyő deszkákat szerettünk volna, de horror összegből jött volna ki, így végül elvetettük.

Találtunk egy jópofa, önmagában feliratozott darabot, ami ráadásul épp akciós volt, megvettük és szépen felraktuk a tetejére. Persze, laminált padlót rakni könnyű, de azért a vágások, illesztések, és a szélek ebben az esetben nagy precizitást igényelnek, hisz itt most nem lesz szegőléc a szélén, ami eltakarja az esetleges pontatlanságokat.

Miután ráraktuk, jöhetett az oldalak csiszolása, majd magának a dobogónak az oldala. Borostás régi ágyából maradtak ágydeszkák, amik méretük és anyaguk miatt tökéletes alapanyagnak bizonyultak! Felvágtuk, lecsiszoltuk a széleket és felcsavaroztuk őket, persze volt, amit vékonyabbra kellett vágni, hogy a magasság stimmeljen.

A dobogó egyik oldalát és azon az ajtót (mert végül emellett döntöttünk), ezekből csináltuk. De a másik oldalra, már nem volt elég, így az Ikeából hoztunk még, 2290 Ft-ért. Már csak a festés volt hátra. Kikevertem akrilfestékből olyan színt, mint a dobogó teteje, felvizeztem és szivaccsal dörzsöltem a felületre, hogy az erezete is látszódjon. Végül kapott egy selyemfényű lakkot, és kész is!

Íme:

Fotó: Szabó Gergely

Az anyag az A Mi Otthonunk magazin 2012 októberi számában jelent meg.