Elég nagy a kertem és itt-ott előbukkannak benne dolgok a múltból. Legutóbb régi keramit lapokat fedeztem fel, amiket szorgalmasan elkezdtünk kiásni…

Minden kertet ábrázoló fotómon jól látszik, hogy az előző tulajdonosok szépen kialakították és gondját viselték.

Itt-ott azonban fellelhetőek olyan dolgok, amiket az idő és az egy-egy nagyobb esőzés alkalmával hömpölygő, hordalékkal teli víz maga alá temetett. Ilyenek az említett keramit kövek is, de találtam már bokor alatt rejtőzködő, föld fedte termésköveket is, amik valaha egy sziklakertet alkottak.

Szóval a ház bejáratánál egy-két sárga szögletes lap kikandikált, gondoltam, ha egyszer nagyon ráérek, akkor majd megkapirgálom és kiszedegetem őket. 

Aztán a járdaközök gyomlálása közben csak izgattott ez a kérdés, úgyhogy kipiszkáltam egy darabot, aztán még egyet és még egyet…

Pont itt volt Anyukám, őt is érdekelte a dolog, úgyhogy beszállt: kapirgálta a vékonyabb földdel fedett részeket. Néhol egészen mélyre csúsztak a kövek, de a rajtuk lévő földtől megszabadítva ezeket is könnyen ki lehetett emelni.   

Itt már tudtam, hogy a bejárati ajtó és a hátsó lépcső között tuti végig van (volt) rakva ezzel a sárga kővel. A keramit egyébként egy tömörré égetett, mésztartalmú agyagból sajtolt nagyon tartós időjárásálló útburkoló anyag, egyetlen hátránya, hogy esős időben csúszóssá válik. Régen nagyon népszerű volt járdák, kapubeállók, mellékutcák burkolásánál, de később, a korszerű útburkoló anyagok megjelenésével fokozatosan lecserélték. Azért itt-ott még felfedezhető, pl. bérházak udvarain is. A korábbi fotókat megvizsgálva (ITT) is látszik, hogy a kertben több helyen valóban kis utak voltak kirakva.

A kiszedett elemeket az előzőleg kigyomlált kerítés tövébe sorakoztattuk két okból: így ezzel darabig visszaszorítjuk a gazok gyors növekedését, másrészről a tisztítás első fázisát így majd a csapadék elvégzi. Annyira elfáradtam ugyanis a nap végére (nem ebben a munkában, hanem mindabban, amit előtte csináltam), hogy nem volt erőm még nekiállni sikálgatni a köveket. Különben is, egyelőre pihenőpályára rakom őket, nem létkérdés, hogy ezek most azonnal újra legyenek építve. 

A kiásott részt elegyengettem, a tuják alól még húztam bele földet.

Előbb-utóbb itt újból össze fog érni a vad fű, de addig is szép rendezett az összkép. A lépcső tövében egyébként még van 4 sor keramit, amit ki kell szedni, de a már annyira mélyen van, és gyökerek is nehezítik a kibányászást, hogy azt egy következő alkalomra hagytam. 

Az esőre nem sokat kellett várni, még aznap olyan mennyiségű csapadék esett le 2 óra alatt, hogy hömpölygött a víz a kertben. Ráadásul, jég is jött vele, aminek csak a kövek tisztítása miatt örültem, egyébként pedig meglehetősen aggaszt ez a szélsőséges klíma, amit mi emberek okoztunk…

Egy csendesebb időszakban kiszaladtam fotózni, itt már látszik, hogy kezd előtűnni a sárga szín:

Ennek a történetnek persze itt még nincs vége, egyszer még folytatódni fog, de hogy mikor, azt még én sem tudom. Majd ahogy kijön a lépés. 

Még egy érdekesség. A medencésre kialakított díszkertnek egy ilyen nagyobb eső kifejezetten jót tesz, hisz belefolyik és egy darabig megáll benne a víz. Ezzel kb. 2 alapos locsolást tudok megspórolni. Itt most éppen lemetszettem az elnyílt rózsákat, de hamarosan megint lesznek szép színes virágok:

A díszkert szélén, viszonylag árnyékosabb részben bújik meg a hortenziám, ami pár napja végre ki is nyílt:

Remélem, idővel szép bokros lesz majd…