2024 márciusa van, ez immár a hatodik tavasz a faháznál. Az elmúlt években sokat épült-szépült a kert, de még rengeteg feladat vár rám, sok ötletem van, amiket szeretnék megvalósítani. A lelkesedésem az évek előrehaladtával nemhogy lankadt volna, de egyre csak nő, alig várom, hogy égjen a kezem alatt a munka és morzsolódjon a friss, humuszban gazdag föld az ujjaim között…

A mögöttem álló téli (pihenő) időszakot kihasználtam arra, hogy tervet és listát készítsek mindarról, amik karbantartást/javítást igényelnek, illetve átalakítani, vagy fejleszteni szeretnék. Nagyon sok fizikai munka van kilátásban, de ez engem egyáltalán nem riaszt el, sőt, nagyon motivált vagyok! Hisz mindezt csodás környezetben, a természet ölelésében tehetem meg, ahol a fáradságos munka eredményét minden nap láthatom, élvezhetem és kipihenhetem. 

Készítettem egy színes kiindulási „alaprajzot” is, hogy jobban átlássam a feladatok jellegét, nehézségét, logisztikáját, mert bár sokszor számíthatok segítségre, azért alapvetően ez az én kreatív játszóterem, és emiatt amit csak lehet, szeretek egyedül, önerőből megcsinálni, intézni. Egy pontos tervet is kellene készítenem, de igazából ez az alaprajz alkalmas arra, hogy jelölgessek rajta (pl. kivágásra váró fákat), méretek kerüljenek bele, és akkor is tudjak tervezni, kalkulálni, ha éppen nem a faháznál vagyok. Persze, ha lesz időm, akkor egy szép akvarell tervet is készítek majd mindarról, ami most a fejemben és a jegyzeteimben van, de lássuk, mi mindent írtam össze magamnak!

Kerítés javítása, belátásgátlás, növényfuttatás

Ez szinte minden évben feladat… Ilyenkor, tavasz kezdetén viszont a legkönnyebb foglalkozni vele, mert egyrészről a természet még csak most kezd éledezni és így sok szakaszon nagyon könnyen hozzá lehet férni a kerítéshez, másfelől az időjárás is megfelelő: kellően enyhe ahhoz, hogy pl. amikor dróttal dolgozom, ne fagyjanak le az ujjaim, de nincs rekkenő hőség sem, amiben nyilvánvalóan sokkal izzasztóbb egy belátásgátlót felrögzíteni.

A drótkerítésem már több, mint 30 éves, és itt-ott időnként elpattan a drót, vagy éppen egy viharban leszakadó faág rongálja meg. Szerencsére van fogóm, tartalék drótom, szóval nem gond ezeket javítani. A drótkerítés funkcióját szeretem, mert így tényleg nem tud bejönni a vaddisznó, vagy az őzike a kertbe, viszont a jellegéért sosem rajongtam. Ezért ahol csak lehet növényekkel próbálom álcázni, és évről évre egy-egy szakaszon bambusznád belátásgátlóval fedem be. Vagy, kombinálom a kettőt.

Az első tekercs bambusznádat még 2019-ben raktam fel a függőágy melletti részen (erről ITT írtam), és akkor meg is jegyeztem, hogy a tartósságáról majd pár év múlva tudok beszámolni. Eljött hát a beszámoló ideje, és a helyzet az, hogy számomra várakozáson felül teljesít: 

A teljesség kedvéért hozzátenném, hogy ez itt egy kimondottan szélvédett, meglehetősen árnyékos rész, a bambusznád semmilyen extra hatásnak nincs kitéve. A borostyán lassan, de biztosan kezd terjedni rajta, de szerintem még sok év, mire teljesen benövi. 

Viszont, az is tény, hogy olyan helyeken, ahol pl. nagyon erősen fúj a szél, ott könnyebben megsérülhet, ezért az ilyen helyeken érdemes a rögzítő drótokat még sűrűbben felhelyezni, és minden évben törődni az esetleges javítással is. Sőt, az erős napsütés miatt hamarabb el is veszti az eredeti, sárgás alapszínét. Ezért is tartom jó ötletnek, hogy felfuttatott növényekkel kombináljam. Kezdettől azon vagyok, hogy az évek során majd mindenhol szépen ránőjjön a növényzet: legyen az az imént említett borostyán, vadszőlő, sőt, itt az erdei iszalag is jöhet, mert hát tényleg csodálatos, természetbe simuló kerítést lehet így kialakítani. 

Minden évben haladok egy-egy szakasszal, hol rövidebbel, hol hosszabbal. Ezt itt például tavaly áprilisban csináltam, szóval idén egy hónap előnyben vagyok. Juhéj!

Még pár év, és körbeérek, haha. 

Viszont a komposztáló résznél a változatosság miatt és egyben a kerti funkciók „vizuális elválasztása” érdekében szeretnék kipróbálni egy másik fajta belátásgátlót, aminek az alapanyaga kókuszrost. Ez színében, anyagában, struktúrájában teljesen eltér majd az eddig megszokottól, de reményeim szerint a komposztáló környezetében nagyon klasszul fog mutatni, sőt, a leeső darabokkal is vannak terveim a kert más részén. 

Az említett komposztáló egyébként egy félreeső területen lett kialakítva (ITT írtam róla), és bár messze is van, de a teraszról pont rálátni.

Szóval valami alacsonyabb vesszőkerítéssel, vagy akár méretre szabott belátáskorlátozókkal is meg lehetne oldani ezt a kérdést csak azon az 1 méteres oldalon, ami ténylegesen a ház felé néz. 

Ez még egyelőre nyitott kérdés, ami akkor fog kitisztulni, amikor naponta lesétálok a komposztálóhoz a konyhai szerves hulladékokkal, mint pl. a hagyma héja, a paprika szára, vagy éppen az almacsutka.

Fák kivágása, karbantartás, szeletelés

Sajnos, az elmúlt pár évben néhány fától is el kellett búcsúznom. A csodaszép és bőségesen termő öreg cseresznyefámról írtam ITT, de van egy szintén beteg szilvafám, diófám, több beteg tujám, egy fényhiánytól szenvedő és emiatt alig termő meggyfám, és sok olyan fa is, ami már annyira elszáradt, hogy egy-egy nagyobb viharban hatalmas ágak törnek le róluk (csak hogy egy fajtát említsek: akácfák).

Ugye, ti is látjátok, amit én?

Ez a szép cseresznyefa sem ad már árnyékot és édes, nagyszemű termést…

Egyszóval ezekkel minden évben foglalkozni kell, hol többet, hol kevesebbet. Erre a legjobb időszak a február, és március első fele, amikor az örökzöldeken kívül még nincsenek nagy zöld lombok a fákon, és a madarak sem kezdenek el fészket rakni. Az idei, ilyen jellegű munkálatokban már javában benne vagyok, és a levágott ágak, kivágott rönkök még ép, használható részeit szeretném hasznosítani, akár a kertben szegélynek, akár szeletekre vágva dekoráció formájában.

A vékonyabb gallyakból vesszőkerítést, ágyásszegélyt is lehet fonni (és majd fogok is), ami persze, pár éven belül elkomposztálódik, de ez a legjobb, ami történhet vele. 

Ágyásszegélyek változatos alkalmazása

Ha már a szegélyek szóba kerültek, akkor ennek is szentelnék egy külön fejezetet. Ugyanis, azon kívül, hogy remekül körbe lehet vele keríteni pl. virágos ágyást, vagy le lehet választani a füves résztől, vagy közlekedési útvonal mentén gyakorlatilag bármit, szerintem sok lehetőség rejlik benne.

Ebben is törekszem a természetes anyagok használatára, így kövekkel is szoktam határolni, de feldarabolt ágakból is készítettem már ösvény mellé szegélyt levert cölöpök formájában.

Egyszerűen szeretek a kertben fellelhető, vagy éppen keletkező alapanyagokból építkezni.

Viszont a kertem ilyesfajta alapanyag forrásai is végesek, előbb-utóbb elfogynak a kövek, a beteg, öreg fák helyét pedig fiatal, életerős egyedek veszik át.

Szóval ágyásszegélyek beszerzésén idén is gondolkodom, amiknek az alapanyaga fa (lehet ez akár vékonyabb vessző is) vagy bambusz.

Korábbi bejegyzéseimben is mutattam már néhány ötletet ágyásszegélyre, ez itt például a tavalyi kedvencem bambuszból, amiről részletesen ITT írtam.

A rézsű aljára is ez került, a fent linkelt posztban ennek a leírását is részletesen megtaláljátok. 

Azért megmutatnám, hogy ez a rész innen indult, és gyakorlatilag pár hónap alatt lett felvirágoztatva:

Igazából itt is az a cél – mint a már említett bambusz belátásgátlóknál -, hogy a természetes növényzettel idővel kicsit összefonódjon. Hagyom rajta terjedni a kakkukkfüvet, a lángvirágot, a madárhúrt, és különféle varjúhájakat.

A nagyon ránövő növényekből mindig tudok kiszedni, és máshova is ültetni, egyszóval helyben szaporítani. Növésben lévő, aprócska varangyok számára pedig az egyik legjobb kalandpark elem a bambusz ágyásszegély:

Ennek a világos bambusznak van egy sötétebb verziója is, idén abból szeretnék építkezni az egyik fenyőm alatt. A fenyőfák gyökerei ugyanis elég közel helyezkednek el a talaj felszínéhez, szóval nyugodtan elfér még rajta védelem gyanánt egy kis föld, és pl. olyan lágyszárú, könnyen szaporodó, árnyékot kedvelő évelők, mint az illatos gólyaorr, vagy különféle meténgek. Egy ilyen megvalósításához szeretném használni az ívesre is hajlítható bambusz ágyásszegélyt ott, ahol egyébként az egyik kedvenc árnyékos pihenőhelyem is van:

Egy másik helyen hosszanti irányban fűzfavessző ágyásszegélyt képzeltem el, ami védené a közlekedésre használt ösvény melletti növényzetet, hogy még véletlenül se forduljon elő, hogy az út szélén lévő apróbb, még bújó növényeket véletlen letaposom. Sok kis kecskerágó hajtás van ezen a részen, a piros bogyós fajta (ezeket korábban nem vettem észre, mert teljesen beleolvadtak a nálam oly változatos fűbe, amit viszont időnként lenyírtam. Viszont tavaly ősszel, amikor ezen a szakaszon gyakorlatilag nagyítóval mentem végig, és elkezdtem egy kényelmesen járható ösvényt kialakítani, valamint ezzel párhuzamosan még több növényt telepíteni a kerítés mentén, akkor a kecskerágókat is beazonosítottam, és soknak a tövét természetes, kender és len anyagú, idővel lebomló talajtakaróval fedtem, hogy egyrészről észrevegyem őket, másfelől védjem a gyomoktól, és a téli fagytól.

Erről is írtam már korábban részletesen, ugyanabban a bejegyzésben, amit fentebb linkeltem, de biztos, ami biztos ITT találjátok.

És van még egy ötletem, méghozzá az, hogy fa ágyásszegélyből, és murvából a rézsűre egy egyszerűbb kerti lépcsőt alakítok ki. Csak pár fok, maximum 3-4, hogy végre ne nekifutásból kelljen az emelkedőn felkapatni, és ne csúszva kelljen lejönni. Magukat a „fokokat” már tavaly ősszel ásóval kialakítottam, hogy eggyel könnyebb legyen az esős időben itt mászkálni, és tulajdonképpen a kerti lépcső ötlete is ekkor fogant meg a fejemben…

Tudom, nehezen elképzelhető, de itt bizony lesz egy klassz kerti lépcső. 

Végig a sárga köves úton… 

Nos, ez is egy olyan dolog a kertben, amivel már évek óta foglalkozom, és az imént említett ásó juttatta eszembe. Aki régóta olvas, az tudja, hogy azokról a sárga keramit járólapokról van szó, amiket még az előző tulajdonos rakott le a kertben sok-sok évvel ezelőtt. És amit idővel eltemetett a föld, vagy egyszerűen csak ránőtt újra a növényzet: többségében moha és fű. 

Egészen véletlen bukkantam rájuk, erről ITT írtam, és minden évben kiások egy adagot onnan, ahol még tudom, hogy van belőle, és ezekből szívesen építkezem újra.

Hogy ne süllyedjen meg idő előtt, sok helyen homok és kavics is kerül alá, de azért így is oda kell figyelni, mert pár hónap alatt simán körbe tudja nőni a köveket a zöld növényzet. A leglátványosabb sárga köves rész a díszkertben és mellette található.

Egyrészről praktikus szerepe van, másrészről jól is mutat, bár tény, hogy esőben kicsit csúszik, viszont legalább nem a sárban kell cuppogni a gumicsizmával.

És milyen szépen mutat a napelemes kerti fények mellett, amiket egyébként az élettartam megőrzése érdekében a téli időszakban mindig beszedek a kertből. 

Szeretnék még kiásni keramit lapokat a föld alól, ezekből újabb utakat építeni, sőt, a hátsó részen kialakított veteményesnél is szeretném majd őket használni.

Veteményes bővítése, magaságyások

Egyik témából kötök át a másikra, ebből is látszik, hogy a kertben minden mindennel összefügg: funkciók, igények, lehetőségek, alapanyagok, elképzelések, stb. A tervem az, hogy a veteményes szekciót tovább bővítem, és szeretnék kialakítani néhány magaságyást is. A korábban kialakított veteményesről ITT írtam először.

Mivel itt sem szeretnék sárban tocsogni egy-egy eső után, így abszolút indokolt lépőkövek lerakása, szóval a sárga keramitoknak itt is lesz helye. Sőt, a tervezett fa alapanyagú magaságyások földdel érintkező lécei alá is ezt raknám körbe, így még időtállóbb lenne, de minderről majd akkor írok részletesen, amikor odajutok. Remélem, hamarosan.

A tervem az, hogy a korábban kialakított, lécekkel körbekerített veteményes helyén is magaságyás lesz, és több helyen fogok elhelyezni még különféle formájú elemeket (legyen az lépcsőzetes, négyzet alakú, hosszúkás, vagy akár hengeres), amikben termeszthetem a saját zöldségeimet, fűszernövényeimet.

Valójában már tavaly is elkezdtem ültetni az elkerített részen kívül is, egészen pontosan a bambusznáddal fedett kerítés mellé, itt ugyanis a paradicsomok, padlizsánok felkarózva ugyancsak csodásan tudtak fejlődni.

A korlátozott lehetőségek miatt (locsolás, helyigény, stb.) ez egyelőre marad hobbiveteményes kategória, de nem zárom ki, hogy pár év múlva nagyobb szeletet kanyarintok ki ennek a kertből és a vízcső rendszert is ennek megfelelően alakítjuk át. Mindenesetre én már lelkesen palántázok itthon, a paradicsom és paprika mellett idén a saját padlizsánból tavaly ősszel fogott magokkal is próbálkozom.

Úgy tűnik, eddig sikeres a dolog, mert az összes mag kikelt, de majd akkor lesz teljes a siker, amikor majd ugyanolyan szép termést tudok begyűjteni a tövekről, mint tavaly.

A hagyományos joghurtos/tejfölös dobozok és kis műanyag cserepek mellett az idei palántázásnál tőzeg ültető poharakat, és vízben megpuffadó ültetőkorongokat is bevetek, ezekből kapható szintén tőzeg, vagy kókusz alapanyagú.

Meglátjuk, miképpen válnak be, mert a tőzeg cserepek állítólag kicsit több figyelmet igényelnek, hisz a tőzeg maga gyorsan magába szívja a nedvességet, és a palántaföldben így könnyebben kiszáradhat benne a mag, de sok locsolással éppen az ellenkezőjét érhetjük el, elrohadhat az elvetett kis magocska. Az adott helyiség körülményei, pl. fényviszonyok, páratartalom, hőmérséklet is nagyon fontos tényezők. Márkot is megkérdeztem ezek használatáról, és az ő tanácsa, hogy a biztos siker érdekében az ültetőtablettákat és a tőzegcserepeket mini üvegházzal használjam, ami egyenletes páratartalmat tud biztosítani. Két videót is találtam a témában, ITT és ITT tudjátok megnézni.

Mindenesetre én a tőzeg poharakban a húsvéti dekoráció lehetőségét is megláttam, egy egyszerű, mégis mutatós asztali dísz formájában. 

Egy rönkszeletre hoztam a saját kertemből mohát (ezt elég 2-3 naponta kicsit megspriccelni vízzel), erre helyeztem rá a tőzegcserepet, amibe egy kis fészket készítettem faforgács térkitöltő anyagból.

A többi dekor itthon volt, ez a tyúk (de lehet, hogy kakas) pl. egészen régi darab, családi elmesélés alapján valamikor réges-régen még a nagypapám találta egy szántóföldön…

Szárazságtűrő évelőágyások bővítése

Két éve rendkívül száraz, aszályos nyarunk volt, a fű gyakorlatilag már nyár elején kiégett, és így is maradt egész szezonban. Én nem szoktam füvet locsolni, itt az erdő ölelésében egyébként amúgy is párásabb a levegő, de az is biztos, hogy sokkal több olyan növényt szeretnék a kertben, ami bírja az extrém száraz időszakokat is. Tavaly mondjuk szerencsénk volt a csapadékkal, de ki tudja, hogy az idei évben mi várható, teljesen kiszámíthatatlan, így amellett, hogy reménykedem a kellő mennyiségű csapadékban, arra is fel vagyok készülve agyban és lélekben, hogy pont olyan aszályos nyarunk lesz, mint 2022-ben.

Hogy az egyik kis kertész barátomat idézzem: „ezt a focipálya nagyságú” füves részt nyugodtan lehetne csökkenteni:

Pontosan oly módon, hogy elkezdem bővíteni az eddigi, növényekkel beültetett részeket, valamint a már említett utakat, ösvényeket is kialakítok rajta. Ez sem egy szezonos feladat, de idén mindképpen el szeretném kezdeni az első lépéseket… Ahogy már korábban is írtam ITT, legyen erdőkert!

Kukák a kert aljában

Régen a kukák a ház mellett voltak, oldalt, az általam „gazdasági részlegnek elkeresztelt területen. Nem igazán szerettem még akkor sem, ha alapvetően nem látszódott. Mivel itt nincs házhoz jövő szemetes tartály ürítés, ezért mindig nekem kell elvinni a kijelölt szemétgyűjtő helyre. Nem séta távra van, szóval még autóba is kell ülnöm, viszont nagyjából csak havonta szokott összegyűlni 1-1 zsák kommunális és szelektív szemét, amit egyszerre célszerű elvinni. Ezt általában úgy szoktam, hogy amikor amúgy is hazamennék, akkor ezt is bedobom az autóba.

Emiatt viszont már egy ideje a kert legalsó részében tartom a két kukát, ahol az autóval is parkolni szoktam. Itt pár éve felfedeztem egy beton alapot (mint kiderült, korábban ezen volt nagy tartályokban a víz, amikor még a házba nem volt bevezetve, és innen szivattyúzták fel), amire ráraktam a kukákat. Őszre mindig szépen körül is öleli a növényzet, így kevésbé látszódnak, de őszintén szólva azért zavaró látvány, akár megérkezem, akár elindulok innen. Szeretném valamilyen módon eltakarni, de nem akarok komolyabb kukatároló építményt, szóval a meglévő erdei növényzet mellett valamilyen természetes futtatórácsban és fém dekorpanel kombinációjában gondolkodom (utóbbiról ITT már írtam), amiket könnyen el lehet helyezni, illetve alkalmasak arra, hogy idővel az erdei növényzet szépen ráfusson. 

Mellette van egy nagy kupac kőzúzalék is (ezt szeretném majd hasznosítani), és minél többet szemlélem ezt a két területet egymás mellett, kezdek arra jutni, hogy a kukákat a kőzúzalékos részre kellene áttenni, így eleve jobban takarásban lennének, a beton placc pedig megmaradhatna amolyan bicikli vagy motor beállónak, mert autóbeállónak egyébként kicsi ez a 220 x 280 cm alapterület. Ezen még morfondírozom, még az is lehet, hogy idén már nem lesz erre a projektre kapacitásom, meglátjuk. Mindenesetre a feladatok listáján fent van, és ha belevágok, akkor mindenképpen beszámolok róla. 

A kert felmérésekor készítettem egy rövidke videót, nézzétek meg ITT és hangolódjatok velem (és Francival) együtt az idei szezonra.

Millió és egy lehetőség rejtőzik a kertben, de nem az a célom, hogy gyorsan, sok pénzért, pár nap alatt megvalósítsak mindent. Abban számomra semmi öröm nincsen, és semmi értelmét nem látom. Én a kerttel együtt fejlődöm, minden egyes megvalósított ötlettel, munkával tapasztalok, tanulok, és amikor majd novemberben elzárjuk a vizet, akkor is szeretnék ezzel a szemlélettel visszatekinteni az idei szezonra. Szeretném, ha a kert továbbra is megtartaná „mesebeli” jellegét, ahol a természet, a növényzet és a különféle természetes, vagy újra felhasznált alapanyagok jól megférnek, sőt, jól mutatnak egymás mellett. Ahol nem szigorú szabályok szerint alakítom a dolgokat, hanem teret engedek a formák, az anyagok, és a méretek játékának. Mert bár sok tekintetben mérnök fejjel gondolkodom (szeretem a pontos számításokat, és alaposan megtervezni a legapróbb részleteket is), de a merev, túl szabályos tervekhez és végeredményhez egyáltalán nem ragaszkodom. Szeretném, ha a kertem a természet része lenne, és én abban egy kis szorgos hangya.

A bejegyzés és a terveim megvalósításának támogatója: