Korábban, úgy képzeltem, hogy majd teljesen új lécekből fogom a komposztálót körbekeríteni, aztán később rájöttem, hogy régi, viharvert raklapokból is jól mutatna, sőt!

Arról a lejtős részről, ahol a komposztálóm elhelyezkedik nemrég már írtam egy bejegyzést ITT. A lejtést régi pergolaelemekkel valamennyire kompenzáltuk, így a mostani projektnek nagyjából ez a kiindulópontja.

Tavasszal így festett a helyzet:

Most nyáron pedig így:

A körbekerítéshez a szüleimtől elhoztam 4 db 80×120 cm méretű rozoga raklapot, amiket kicsit ráncba szedtem (pl. a kiálló szögeket kalapáccsal a helyükre vertem), majd elkezdtem őket átszabni. 

A vágáshoz dekopírfűrészt, vagy láncfűrészt is lehet használni, kinek mi kényelmesebb. Az elemeket úgy vágtam ketté, hogy kisebb és nagyobb részeket is kapjak, tehát lett olyan, ami két lécből állt, és lett olyan, ami háromból. A magasabbak kerültek a hátsó részhez, az alacsonyabbak pedig előre, és volt olyan is, ami két alacsonyabb elem összerakásával biztosította a megfelelő magasságot. Szóval kellett egy kicsit legózni velük, de ezzel a lejtést még inkább sikerült kiküszöbölni, már-már vízszintesnek mondható a végeredmény. 

Az egymáshoz való rögzítéshez ugyancsak régi léceket, deszkadarabokat használtam, amikbe könnyen beleszaladt a csavar.

Az akkus fúró/csavarozóm a legjobb segítség volt ebben a projektben is. Ez a kis gép már hosszú évek óta hű társam, jó választás volt anno, nagyon elégedett vagyok vele.

A sarkoknál szegletvassal (sarokösszekötő elem) is megerősítettem a szerkezetet, biztos, ami biztos, aztán megigazítottam a komposztot. 

A komposztáló egyik felét nyitva hagytam, ugyanis a 3 oldalról erdővel körbevett telkemben meglehetősen sok zöldhulladék keletkezik, aminek egy részét sokkal könnyebb itt behúzkodni gereblyével, mintha kézzel kellene bepakolgatni. És nagyjából ugyanez a magarázat a nagy méretre is (kb. 360×120 cm), bőven legyen hely a száraz ágdaraboknak, leveleknek, fűnyesedéknek, konyhai szerves hulladéknak, stb…

A kert méretéhez képest egyébként elenyésző a komposztáló nagysága, és nincs is igazán szem előtt. A kertnek ezen a részén ugyanis nem közlekedünk, távolról nézve pedig szépen megbújik az árnyékban.

Az i-re a pont, hogy a szabadon hagyott részre készítettem egy kis dekorációt. Lementem a pincébe, megnéztem mit találok, és azokból állt össze a “KOMPOSZTÁLÓ” felirat. Egy lécdarab, némi lazúr, fehér festék, 1-1 madzag és egy régi ugrálókötél elég is volt ahhoz, hogy elkészüljön. 

A felirathoz a sablont egyébként úgy készítettem el, ahogyan azt már korábban is ITT, ez egy bevált módszer számomra. Majd a sablont ráraktam a lécre és ceruzával jó erősen rányomva áthúztam a kontúrokat, hogy belenyomódjon a fába. Innentől pedig már könnyű dolgom volt a festéssel.

A régi (gyerekméretű) ugrálókötélre egy-egy hurkot kötöttem, azokat pedig szögekre akasztottam. 

Korábban írtam arról, hogy a társasházunk melletti parkban is van komposztáló, az egyik szomszédommal összefogva most már kettő is. ITT olvashatjátok el. Ebből az is kiderül, hogy egy idő után a komposztcucc alsó részében a biológiai folyamatoknak köszönhetően, friss, porhanyós, szagmentes, tápanyagban gazdag föld keletkezik, ami az oldalsó részről, a lécek közül könnyen kinyerhető. Egy idő után ugyanis magától fog kifolyni, egy kis kocogtatással rá is tudunk segíteni. Nekem ez bevált dolog, itt is ezt fogom alkalmazni. 

Majd idővel, ha túl sok komposztföldem lesz, gondoskodom az elkülönítésről, és a szeparált tárolásról, de ez egyelőre ez még nem aktuális. 

Az elkészült komposztálót egy mini videón keresztül a Facebookon is megnézhetitek ITT

A bejegyzés támogatója: