Eredetileg nem terveztem erről az eseményről bejegyzést írni, de mivel a vártnál nagyobb sikere volt a dolognak a valóságban, majd néhány fotót megosztva a facebookon is, ezért arra gondoltam, hogy mégiscsak érdemes róla a blogon említést tenni, maradjon nyoma itt is. Jöjjön hát a mi kis társasházi komposzt forgató sztorink!

A parkban lévő közösségi komposztálóinkról már írtam korábban ITT, érdemes ezt is elolvasni, mielőtt a mostani posztot végigolvassátok. Akkor még nem konyítottam túl sokat a komposztáláshoz, azóta viszont a faháznál is van egy nagy komposztálóm, így már nem vagyok teljesen zöldfülű ezen a területen. Sőt, egészen jól belejöttem, mostanra természetes dolog számomra, hogy a konyhai szerves hulladékok és a kerti zöldhulladékok a komposztálót használva visszakerülnek a természetbe. Ráadásul a kinyert friss, fekete, tápanyagdús fekete komposztföldet gyakran használom a kertben, és a szobanövényeimhez egyaránt. A faházas komposztálóról ITT írtam.

Na de, ennyi bevezető után rátérek a közösségi komposztálóinkra. 2019 óta még két új komposzt kerettel bővült a meglévő készlet, egyiket ismét az egyik kedves szomszédom vette, a másikat a Zuglói Önkormányzat biztosította számunkra (ingyen), miután a lakókkal közösen igényeltünk egyet. Így van most már három fa keretes és egy műanyag komposztálónk.

Utoljára 2021-ben tettem rendbe őket, tavaly sajnos ez elmaradt. Idén viszont már elég rendetlennek tűntek, és felmérve a helyzetet úgy láttam, hogy ez nekem nagyjából egy teljes napi munka lenne, amit persze szívesen megcsinálok, de többen biztosan hatékonyabb és gyorsabb lenne a munka. Bedobtam hát a társasház fb csoportjába, amit egyébként a beköltözésem után hoztam létre, hogy a szomszédokkal tudjunk kommunikálni apró-cseprő, főleg a házat és környékét érintő dolgokról, problémák hatékony megoldásáról, stb. Úgy tűnt, hogy néhány embert tényleg érdekel a dolog, és szívesen csatlakoznak ehhez a közös programhoz. 

Kitettem a komposztálóra is egy feliratot (semmi dizájn, semmi megtervezett grafika, csak a lényeg, haha), hogy a környező házakból is jöhetnek, akik használják a komposztálót, és fontos számukra, hogy rendben legyen. 

A szükséges eszközökkel, szerszámokkal úgy voltam, hogy amit csak lehet elhozok a faháztól, így biztosan mindenki kezébe jut majd hasznos szerszám és ezzel együtt feladat is.

• Vasvilla: a felső, frissebb rétegekhez, konyhai hulladékokhoz
• Lapát és ásó: a puhább, omlósabb réteghez
• Kézi gereblye és kaparó: a nehezebben hozzáférhető részekhez
• Szűrő és szita: a már egészen puha, finomabb szemcséjű alsó rétegek finomrostálásához
• Stihl fűrész: a nagyobb ágak darabolásához
• Ágvágó és metszőolló: a vékonyabb ágak, és gallyak aprításához
• Gereblye és lombseprű: a talaj egyengetéshez, és az elszáradt levelek összehúzásához
• Vödrök: az átrostált földhöz, hiszen mindenki vihetett belőle haza
• Guri-guri (azaz kerti talicska): a levágott ágaknak, összehúzott leveleknek, leszitált földnek, stb.
• Seprű és lapát: a járdaszegély kitakarításához
• Kesztyű: munkavédelemhez

A közeli közösségi kertből egy másik házban lakó szomszédnak köszönhetően még kaptunk plusz egy ásót és egy vasvillát, így még gyorsabban lehetett a komposztkeretek tartalmát kilapátolni. A módszer egyébként az volt, hogy a kilapátolással együtt a kereteket lebontottuk, és újraépítettük (az egyik komposztálót át is helyeztük), és új rétegrendet alakítottunk ki.

A kinyert komposztált föld egy részét a parkban lévő növények körül terítettük szét, másik felét finomra szitáltuk, hogy mindenki kedvére vihessen belőle a szobanövényei számára. Én általában 1 rész szitált komposzthoz, 2 de inkább 3 rész virágföldet keverek. Ha a kertben használom fel, akkor szétoszlatom pár cm vastagságban, és gereblyével óvatosan összehúzom/összekeverem a növények alatti földdel.

Így a négy komposztálóból, most kettő elég jól meg van pakolva, kettőben viszont bőven maradt hely, nem fognak púposodni tovább, és pláne nem fog róluk szanaszéjjel gurulni mindenfelé a cucc.

Hoztunk még zsákokat azokhoz a hulladékokhoz, amiket a komposztálóból szedtünk ki, mert nyilvánvalóan ilyen is kerül bele időnként… Illetve a parkban az elmúlt napok szélviharai miatt rengeteg szemét gyűlt össze, ezt is mind felszedegettük.

Jöttek kicsik, nagyok, fiatalok, idősek, nők és férfiak, közeli és távolabbi szomszédok egyaránt, komolyan mondom repesett a szívem az örömtől! Volt, aki még házi készítésű sütit is hozott. Nagyjából 20 embert számoltam össze, de volt aki csak 1 órát ért rá, volt, aki később csatlakozott, de 10 ember mindig sürgölődött a parkban. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, bár nem volt túl meleg, de legalább végig sütött a nap, és a szél sem fújt már. 

Nagyjából 2-3 óra alatt végeztünk is mindennel, a végén még egy kis növényültetésre, virágmagok elszórására is jutott energiánk, ezeket is a faháztól hoztam.

Mivel főleg a munkára koncentráltam, így összesen ennyi fotót készítettem az eseményről, hogy mégiscsak legyen róla valami emlékünk.

Szóval ilyen volt előtte:

És ilyen lett utána:

Persze, a munkálatok végén minden egyes szerszámot egyenként elmostam, egyrészről, mert a bogaras, gilisztás földet túrkáltuk velük, másrészről az autóba sem tenném be őket koszosan… 

Ilyenkor egy lavor és egy – a lefolyó nyílásához tett – rongy sokat segít abban, hogy föld véletlenül se kerüljön a lefolyóba. 

Én ugyan hozzá vagyok szokva a keményebb fizikai munkához is, de télen biztosan eltunyulhattam, mert másnapra olyan izomlázam lett, hogy csak na! A karomban, a lábamban, a derekamban, és még tudnám sorolni. Viszont ezt a fajta fájdalmat nagyon szeretem, nincs is jobb, mint a friss levegőn végzett, pár órás „garden fitness”!

Komposztálás témában érdemes elolvasni a HUMUSZ oldalán az erre vonatkozó legfontosabb alapismereteket ITT. 

Sokan írtátok, hogy milyen klassz dolog, hogy így össze tudtam hozni az embereket. Valóban az, de ehhez igazán nem kellett sokat tennem. Én az a fajta „lány vagyok a szomszédból”, aki szívesen beszélget a lakótársaival, mindegy, hogy idős vagy fiatal. Időjárásról, egészségről, a ház dolgairól, vagy csak simán arról, hogy ki hogy van, kivel mi történt mostanában. Az új lakókat is igyekszem mielőbb elcsípni és ajánlani nekik a már említett társasházi fb csoportunkat.  És igen, ennek van egyfajta pozitív hozadéka, hogy az emberek sokkal nyitottabban és lelkesebben csatlakoznak egy-egy ilyen kezdeményezéshez, vagy bármilyen dologhoz, ami a ház és környékének fejlődését, tisztaságát szolgálja.  

Sokan nem is tudják a nevemet (nem használnak fb-ot, így nincsenek a csoportban sem), csak úgy hívnak maguk között, hogy a kutyás nő, aki rendben tartja a kukákat, meg mindig szemetet szed, haha. Ezt az egyik kedves öreg úrtól tudom, akivel sokat szoktam cseverészni. Ráadásul már azt is tudják, hogy mikor vagyok huzamosabb ideig házon kívül, mert olyankor mindig rendezetlenebb a környék. Sajnos. De az is tény, hogy sokan vannak a segítségemre, az említett idősebb úr mindig segít abban, hogy a kukák mellett ne legyen szemét, csak benne. Sőt, van olyan szomszédom, aki a ház felújításának ügyeivel foglalkozik nagyon komolyan, időt és energiát nem sajnálva. 

Az utóbbi időben az is megfogalmazódott bennem, hogy egyre inkább hiszek az egymást segítő kisközösségekben, mint a nagy tömegek megmozgatásában. Talán észrevettétek, hogy jó ideje nem célom tovább duzzasztani az olvasótáboromat, nem bíztatok már régóta senkit megosztásra, lájkolásra, nincs nyereményjáték, pénzt pláne nem költök bármilyen hirdetésre. Az organikus elérés nekem bőven elég, de leginkább az számít, hogy egy-egy megmozdulásommal, tippemmel, posztommal, fotómmal, meg úgy egyáltalán a környezettudatos szemléletmódommal olyan embereket érhetek el, akik ezzel inspirációt és ötleteket kapnak a saját mindennapjaikhoz, az otthonukhoz, a kertjükhöz, a tágabb környezetükhöz. Persze, vannak időnként  együttműködéseim, közös kampányok cégekkel, de nagyon fontos ebben is, hogy a fenntarthatóság, a körkörös fogyasztás, a tárgyak megmentése, újrahasználása legyen a fókuszban. És nyilván szívesen osztok meg olyan terméket, szolgáltatást, ami nekem bevált, amit kedvelek, mert környezetbarát, állatbarát, stb.

Nekem is van még hova fejlődnöm, de szeretem ezt az utat, amin vagyok. Amin még dolgoznom kell, hogy más emberek hagyagságán, valamint az illetékes szervek nemtörődömségén, és az ebből kialakuló hajmeresztő helyzeteken ne húzzam fel magamat… De ez nagyon nehéz, sokkal nehezebb, mint összehozni az embereket egy-egy jó ügy érdekében.