A szüleim szanálnak és rendet raknak a kerti sufniban, és mondták, ha bármi kell nekem, vihetem. Az a sufni számomra maga a kincsesbánya: tele maradék, régi, sérült, de DIY szempontból még hasznosítható holmival. Ilyen pl. az a régi madárodú, amit most kipofoztam, és immár a kert bejáratánál amolyan „cégérként” díszeleg.
Az odúkat (mert többet is van ám), a komposztálóhoz felhasznált raklapokkal együtt hoztam fel a hegyre, ITT írtam róla. Sőt, azóta még egyet hoztam, szóval összesen három lepukkant kis madárlak került hozzám.
Mindet Apukám készítette sok-sok évvel ezelőtt maradék anyagokból: deszkákból és OSB lapból. Kiválasztottam azt, amelyiknek egy hajlított szög elfordításával leszerelhető az eleje, és összeszedtem a szükséges alapanyagokat és eszközöket.
Kalapács, harapófogó, szögek, csavarhúzó, pozdorjacsavar, két szegletvas, faragasztó és ecset kellett, valamint az a Poli-Farbe Boróka dió színű vastaglazúr, amit a kerti lépcsőhöz (ITT) és a hintához is (ITT) használtam.
Míg el nem felejtem: mindegyik odúban betolakodó darazsak fészkeltek, így a 0. lépés az volt, hogy őket likvidáltam. Az odút szétszedve realizáltam, hogy persze poloskák és pókok is tanyát vertek itt, jó kis búvóhely (volt) ez nekik.
Egy száraz ecsettel szépen kisepregettem a belső részt, a külső részt picit átcsiszoltam.
A csavarral felrögzített – és azóta már elszakadt – drót akasztót leszereltem.
A kiálló szögek eltávolításához harapófogót használtam.
Mivel az előlap az idő során a nedvességtől meghajlott, így várható volt, hogy az újraszögelés során majd el is reped. Így is lett, de üsse kavics, ennél a projektnál teljesen feleslegesnek éreztem, hogy új előlapot szabjak.
Miután a tetőt is megerősítettem szögekkel, jöhetett a lazúrozás.
Két rétegben kentem át a felületet, hogy némi védelmet és színt adjak az évek alatt megszürkült odúnak.
A tetején lévő OSB-t is átkentem vele, hogy egységes legyen az összkép.
Utolsó előtti lépésként faragasztóval rögzítettem be a helyére a pálcát és a kör alakúra részbe azt a fakorongot, amit még egy workshopon készítettem (ITT).
Végül már csak a helyére kellett illesztenem. Még a tavaszi munkálatoknál az egyik beteg fa ágait levágtuk, de mivel a törzs elhajló formája tetszett, így nem szerettem volna, ha gyökerestől kivesszük az egészet.
A tetejét vízszintesre vágva egy-egy szeglatvassal és csavarokkal rögzítettem rá a faházas lakot szimbolizálót kis alkotásomat. Nem volt két egyforma elemem, de nem baj, mert nem látszódnak. Már nem is tudom, hogy a felemást, honnan bontottam ki…
És íme a helyén:
Semmi extra, de valahogy mégiscsak egy autentikus, kedves részlet a házhoz vezető út mellett.
Ezt persze csak azok látják, akik vendégségbe jönnek, mert itt nincs utca, átjáró forgalom, csak az erdő, illetve a szomszédokkal közös nagy kapu.
Haha, látjátok azokat a sárga köveket a kerítés mentén? Azok is régi keramit lapok (ITT írtam róluk), időről időre kiásunk egy adagot, amit aztán az eső mos szép tisztára, mielőtt újból kerti utacska épülne belőlük.
A másik két odút is hamarosan rendberakom, azokat majd egy-egy fára fogom felrögzíteni, és remélem, hogy azokba majd nem darazsak, hanem madárkák raknak majd fészket…
A bejegyzés támogatója:
Hozzászólás