Nagyon hájpolták mindenhol a műanyagmentes nyári hónapot, amit alapvetően nagyon jó dolognak tartok. Én ezzel online most nem foglalkoztam, nem hívtam fel rá külön a figyelmet. Nem éreztem volna hitelesnek a részemről… Máris leírom, miért.

Júliusban ugyanis minden hévégét baráti társaságban töltöttünk: evés-ivás, mulatozás címén. Az átlagnál is több műanyagszemét és fémhulladék termelődött, és nyilván nem egy sokrésztvevős, egészhétvégés, lufikkal és jó hangulattal teli szülinapi partyn fogok felcsattanni, hogy műanyagmentes július van!  

Bevallom, hogy jómagam is több meggyes sört ittam egyszerhasználatos műanyagpohárból (bár legalább egész este abból), és műanyagtányérból ettem az isteni finom kolbászos rántottát reggelire, amikor a rendes tányérok már elfogytak. A faháznál a pergola bontásánál (ITT) is rendesen termelődött a műanyag hulladék, elsősorban ásványvizes és üdítős palackok formájában. De alap, hogy legalább ezeket szelektíven gyűjtötte mindenki a társaságból, ahogy a papírszemetet és a komposztra való hulladékot is. Sőt, megkértem a srácokat, hogy a kávézaccot egyenesen a növények tövébe szórják. Azért belegondoltam, hogy ha 6 fő ennyi műanyagot termel, akkor egy zenei fesztiválon mi mennyiség keletkezik pár nap alatt. Na az a durva… Anno a Sziget Fesztiválos éveimben hajnalra már bokáig ért a sok műanyagpohár. Ez most is így van? 

Júliusban egy nem tervezett plázás látogatás során gyorskaja is becsúszott, műanyag evőeszközökkel, műanyag tányérból és mivel a kulacsom sem volt nálam, egy iceteával oltottam a szomjamat. SZÖRNYEN éreztem magamat, de persze mindent elfogyasztottam, egy jó nagy adag bűntudattal… 

Aki már kicsit is rálépett a hulladékcsökkentés útjára, az tudja milyen pocsék érzés, amikor egy-egy ilyenbe belecsúszik az ember. Persze, mondhattam volna, hogy nem eszem és nem iszom, amíg hazaérek, vagy veszek egy pogácsát, de attól meg másképpen éreztem volna magamat rosszul. 

Konklúzió: a váratlan, spontán programokra is fel kell készülni, de legalább tudatosabban kell kezelni, nekem ebben még fejlődnöm kell…

Júliusban nem voltam a parkban sem szedni a szemetet (mert inkább elhúztam a faházhoz szorgoskodni), és meg is látszik a környéken: tele van flakonokkal, zacskókkal, mindenféle egyéb szeméttel. Rossz látni, ha én nem szedem össze, akkor senki, viszont nem tudok szétszakadni… De legalább az új komposztálót (ITT) is használják az emberek, ami egy kis örömmel tölt el. 

A varrt zsákocskáimmal (ITT) és az arctisztító korongokkal (ITT) továbbra is jó vagyok, és mivel nyáron a faház miatt kétlaki életet élek, így már a faházban is bevezettem őket. 

A műanyagmentes július remek figyelemfelkeltő kampány, és remélem, hogy másoknak jobban sikerült teljesíteni, mint nekem, de ne felejtsük el, hogy a végső cél a műanyagmentes mindennapok kialakítása lenne… amíg még nem késő. Ebben a szemléletben kellene a háztartást vezetni és a programokat, az életünket tervezni, szervezni. Bár sok embernek még a kukák rendeltetésszerű használata is nagy nehézséget okoz. 

És még egy záró gondolat a végére: nem magával a műanyaggal van baj. Hanem az egyszerhasználatos, eldobható műanyaggal, ami napi szinten terheli a Földet…