Nagyon hájpolták mindenhol a műanyagmentes nyári hónapot, amit alapvetően nagyon jó dolognak tartok. Én ezzel online most nem foglalkoztam, nem hívtam fel rá külön a figyelmet. Nem éreztem volna hitelesnek a részemről… Máris leírom, miért.
Júliusban ugyanis minden hévégét baráti társaságban töltöttünk: evés-ivás, mulatozás címén. Az átlagnál is több műanyagszemét és fémhulladék termelődött, és nyilván nem egy sokrésztvevős, egészhétvégés, lufikkal és jó hangulattal teli szülinapi partyn fogok felcsattanni, hogy műanyagmentes július van!
Bevallom, hogy jómagam is több meggyes sört ittam egyszerhasználatos műanyagpohárból (bár legalább egész este abból), és műanyagtányérból ettem az isteni finom kolbászos rántottát reggelire, amikor a rendes tányérok már elfogytak. A faháznál a pergola bontásánál (ITT) is rendesen termelődött a műanyag hulladék, elsősorban ásványvizes és üdítős palackok formájában. De alap, hogy legalább ezeket szelektíven gyűjtötte mindenki a társaságból, ahogy a papírszemetet és a komposztra való hulladékot is. Sőt, megkértem a srácokat, hogy a kávézaccot egyenesen a növények tövébe szórják. Azért belegondoltam, hogy ha 6 fő ennyi műanyagot termel, akkor egy zenei fesztiválon mi mennyiség keletkezik pár nap alatt. Na az a durva… Anno a Sziget Fesztiválos éveimben hajnalra már bokáig ért a sok műanyagpohár. Ez most is így van?
Júliusban egy nem tervezett plázás látogatás során gyorskaja is becsúszott, műanyag evőeszközökkel, műanyag tányérból és mivel a kulacsom sem volt nálam, egy iceteával oltottam a szomjamat. SZÖRNYEN éreztem magamat, de persze mindent elfogyasztottam, egy jó nagy adag bűntudattal…
Aki már kicsit is rálépett a hulladékcsökkentés útjára, az tudja milyen pocsék érzés, amikor egy-egy ilyenbe belecsúszik az ember. Persze, mondhattam volna, hogy nem eszem és nem iszom, amíg hazaérek, vagy veszek egy pogácsát, de attól meg másképpen éreztem volna magamat rosszul.
Konklúzió: a váratlan, spontán programokra is fel kell készülni, de legalább tudatosabban kell kezelni, nekem ebben még fejlődnöm kell…
Júliusban nem voltam a parkban sem szedni a szemetet (mert inkább elhúztam a faházhoz szorgoskodni), és meg is látszik a környéken: tele van flakonokkal, zacskókkal, mindenféle egyéb szeméttel. Rossz látni, ha én nem szedem össze, akkor senki, viszont nem tudok szétszakadni… De legalább az új komposztálót (ITT) is használják az emberek, ami egy kis örömmel tölt el.
A varrt zsákocskáimmal (ITT) és az arctisztító korongokkal (ITT) továbbra is jó vagyok, és mivel nyáron a faház miatt kétlaki életet élek, így már a faházban is bevezettem őket.
A műanyagmentes július remek figyelemfelkeltő kampány, és remélem, hogy másoknak jobban sikerült teljesíteni, mint nekem, de ne felejtsük el, hogy a végső cél a műanyagmentes mindennapok kialakítása lenne… amíg még nem késő. Ebben a szemléletben kellene a háztartást vezetni és a programokat, az életünket tervezni, szervezni. Bár sok embernek még a kukák rendeltetésszerű használata is nagy nehézséget okoz.
És még egy záró gondolat a végére: nem magával a műanyaggal van baj. Hanem az egyszerhasználatos, eldobható műanyaggal, ami napi szinten terheli a Földet…
Jó látni, hogy egyre több embernek fontosak ezek a dolgok, és mindenkitől lehet ötleteket meríteni. Csak egy bajom van az egész szemét-problémával: amíg gyártókat nem lehet valamilyen módon presszionálni (ok, mi megtehetjük, hogy nem vesszük meg), hogy nem műanyagba csomagolnak, nem műanyag vicik-vackokat gyártanak, addig nehéz lesz nullára szorítani a dolgot. Ha nincs sehol, akkor nem kellene aggódni, hogy ki veszi és hol szórja szét. Régen is volt visszaváltós üveg, műanyag nélkül még mindenki szövetszatyorba-zsákba pakolt, stb. Mit gondolsz, Judit?
A Facebookon is épp írtam, ha nem venné el senki a műanyagzacskókat, akkor megszűnne a gyártása is, mivel nincsen rá igény. Én visszasírom a régi időket…
Szerencsére egyre több helyen helyettesítik a műanyag edényeket komposztalhato cukornád edényekkel. Legalábbis nálunk Szlovákiában.
Remélem, nálunk is egyre több ilyen lesz 🙂
Én is kezdek műanyagmentesen élni, a ruhaboltokban és egyéb termék, nem friss élelmiszer vásárlásakor már nem kérek szatyrot, sok szép magam varrta textilszatyrom van. De szerintem teljesen nem lehet megszüntetni a vékony zacskókat, amikben pékárut, gyümölcsöt vásárolunk, mert a gyümölcs sérülékeny, ha vászonzsákban viszem, kifolyhat a leve, összepiszkolja a ruhát, a busz ülését, stb. Szerintem még a vékony műanyagtányért, poharat is el lehet mosni és többször lehet használni. Minden esetre már elkezdtem raktározni a zacskókat az ínséges időkre, amikor átesünk a ló túloldalára és hirtelen mindent racionalitás nélkül kivonnak a forgalomból.
Szerintem a gyümölcsökre a vastagabb textilzsák is megoldás, ha összenyomódik, akkor ki lehet mosni. Vagy a kosár is jó. Szerintem mindent ki lehet váltani alternatív megoldássa, régen is megoldottuk valahogy. Az viszont jó, hogy a már meglévő műanyagszatyrokat addig használjuk, ameddik csak lehet!!! 🙂
Én ha tudom, hogy eperért, meggyért, málnáért, savanyúságért, stb. megyek a piacra, akkor viszek magammal ételtároló dobozokat, amiket mindenhol szívesen lemértek eddig, mielőtt belepakolták az árut. 🙂
Ha esetleg mégis megtetszik valami más is, amihez már nincs dobozom, akkor legalább csak egy zacskót kellett kérnem, nem pedig 4-5 darabot, a többi dolognak is. Minden megoldható. 🙂
Szuper! 🙂 Szerintem is, csak eleve kell egy ilyen hozzáállás, ez az, amit nehéz az emberek fejében átkattintani.