Számomra pont jó hosszúságú volt a nyár, kiélveztem minden napját a faháznál. Augusztus végéhez közeledve már kezdtem érezni, hogy elég is volt a kánikulából, és onnantól már csak azt vártam, hogy beköszöntsön a hűvösebb őszi időszak.

Ilyenkor ősszel mindig kicsit feléledek, pörögnek a tervek és a gondolatok a fejemben, de azért a teendőket jól átgondolom, mert bár tele vagyok tettvággyal, azért a ló túlsó felére nem szeretnék átesni, kihajtva magamat az év utolsó pár hónapjában. Igyekszem lassabb és megfontoltabb lenni, jobban összerakni agyban és időzítésben a dolgokat, és kényelmesen, kapkodás nélkül ráhangolódni a munkához kapcsolódó és a munka melletti projektekre is…

Az a mostani stratégiám, hogy egy nap maximum 2 feladatot csinálok meg, így nem olyan fárasztó, és néhány nap alatt a változás is látványos, meg persze úgy érzem, hogy haladok is. De mik ezek a feladatok? Nem a rendszeres dolgokra gondolok, mint pl. a főzés, mosás, takarítás, gereblyézés, stb., hanem olyanokra, amik már jó ideje várnak rám, vagy éppen a szezon miatt aktuálisak, esetleg (és ebből is van bőven) újonnan kerültek a képbe, és foglalkozni kell velük.

A faháznál ilyen pl. a még le nem festett fürdőszobai ablak és spaletta mázolása. Ugyan a pinceablakkal együtt ez a legkisebb nyílászáró a házon, mégis molyolós, pepecselős feladat, hisz a csiszolás, alapozás, festés és a száradások miatt nem lehet egy szusszra lenyomni. Szóval pl. a csiszolás és két réteg alapozás 1 napi feladat, e mellé még mondjuk belefér, hogy lesikálom a pinceajtót, vagy elültetem a meggyökereztetett rozmaringokat. A spaletták átfestése egyébként elképesztő sokat dob a  házikó kinézetén, erről van tavalyi bejegyzés ITT.

De az is egy jó párosítás, hogy a kisebb repedésekhez, lyukakhoz (amik a teraszon és a ház lábazatánál előfordulnak) bekeverek fagyálló csemperagasztót és azzal tömködöm be a réseket, majd utána felkenem a fedőréteget a lealapozott ablakkeretre és a spalettára, ami mostanra egyébként el is készült.

Szerencsére gyönyörű, napsütéses az ősz, így minden sokkal jobban esik, kevésbé is fáradok el, mint amikor rekkenő hőség volt. Vannak olyan feladatok is, amik nincsenek betervezve, de hirtelen kedvem támad hozzá, pl. amikor a kertben rábukkanok valami újdonságra. Egyik nap gereblyézés közben egy beton szegélybe ütköztem a telek aljában, amit jobban megkapargatva úgy tűnt, hogy ez nem csak egy szegély… Az előző tulajdonos (aki nyáron meglátogatott, juhuu) elmesélte, hogy ott tulajdonképpen egy teljes lebetonozott rész van. Amikor még nem volt vezetékes víz a házban, ezen tárolták a víztartályokat, amikből felszivattyúzták a vizet. Az évek alatt föld és levéltakaró került rá, emiatt fel sem tűnt, hogy egyáltalán ott van. Na de, egy reggel fogtam a metszőollót, az ágvágót, a gereblyét és a seprűt és szépen el is takarítottam mindent. Az egybefüggő réteget úgy fel tudtam tekerni, mint egy szőnyeget, a száraz ágak metszegetése, vagdosása persze azért eltartott egy darabig.

Annyira buzgó voltam, hogy előtte fotót nem is készítettem, de talán néhány fát avarral el tudtok képzelni. A kitakarított rész 6 nm-es, szóval kerti faház, kommunális- és szelektív kukák simán rakhatók ide (vagy nyesteknek rocckszínpad ugyebár). Utóbbinak azért örülök különösen, mert eddig ezek a hulladékgyűjtőim a ház mellett voltak, és bár nem volt sok szemetem, de mondjuk 1-2 havonta összegyűlt egy nagyobb zsáknyi, amit aztán fentről levonszoltam az autóhoz és úgy vittem el a gyűjtőpontra (itt nincs házhoz jövő szemétgyűjtés). Most viszont elég csak ide lehozni a kis szemetet, és innen lehet berakni az autóba az összegyűlt nagyobb zsákot.  Mondjuk ebben azért elfáradtam, úgyhogy másik könnyedebb feladatnak karnisokat rögzítettem az emeleti szobában, meg fali szerszámtartót a pincében. 

Aktuális feladat a medence vizének leengedése, majd a kiszárítás, letisztítás, összehajtogatás. Ez általában egy nap, és még akkor is fárasztó, ha két ember csinálja. Szóval egy ilyen munka mellé már nem is párosítok inkább semmit, csak a függőágyban pihenést.

Munka közben persze folyamatosan jár az agyam a következő feladatokon, és nem csak azokon, amiket a faháznál szeretnék csinálni, hanem az otthoniakon is. Azokon a napokon, amikor hazamegyek ugyancsak a “2 feladatos” stratégia mentén csinálom a dolgokat. 

A nappaliban pl. a kanapéra új lábakat raktam fel, majd alapos takarítást követően egy szép juta szőnyeg is bekerült alá. Ez már régóta tervben volt, most végre meg is valósult. A kanapé egyébként IKEA Söderhamn, az új lábak IKEA BRYNILEN, a juta szőnyeget pedig a DODO webáruházból rendeltem, BOMBAY a neve. 

Egy másik napon a még le nem festett radiátorokat vettem célba. Alapos takarítás után két réteg Poli-Farbe radiátorzománc nagyon sokat javított a kissé leharcolt, megsárgult felületen. És akkor már mellécsaptam a függönymosást is, így két feladat pipa. 

Még tervben van idén az erkély festése is. Ugyan három éve szépen ki lett festve, de azért én itt azóta sprayfestékeztem, dekoráltam, polcokat tettem át egyik falról a másikra, amik nyilván nem múltak egy nyom nélkül. Ezek a kis foltok, sérülések távolról nem láthatók, de közelről azért igen és engem zavarnak. Szóval javítás, festés várható, és a 2017-ben lefestett padlót is szeretném újragondolni, mert ez a halványszürke – bár jól bírja a strapát – már semmihez nem passzol, meg olyan hideg érzetet is kelt. A fal és a padló mondjuk 2 nagyobb feladatnak minősül, ezeket szerintem megint leosztom 1-1 napra. 

A nappali púder színét már egy ideje szeretném bézses árnyalatra változtatni, de még mindig nem sikerült. Viszont legalább eljutottam oda, hogy a festék már megvan, szóval csak két teljes napot kellene böknöm a naptáramban, amikor nekiugrok. Mivel ez is nagyobb falat, mellé semmi mást nem rakok be, maximum megint a függönyt a mosógépbe, meg valami jó zenét.

Ami még szintén rám vár otthon az a mosókonyha update, ugyanis az új villanyóra és a kiiktatott gázóra miatt a polcokat, és az elrendezést újra kell terveznem. A szemközti részen korábban lévő barkácsrészleget megcseréltem a kamrában lévő ruhákkal/cipőkkel, de valahogy most egyik sem tuti, a meglévő polcokat, tárolóhelyeket optimalizálni kellene a benne elhelyezett dolgokhoz. Nyilván, amit tudok, csak átalakítok, átrendezek, de van olyan dolog is, amiből újat kell vennem, mert másképpen nem tudom megoldni. Szerencsére a szanálás részével nem kell foglalkozni, mert az átpakolások során ezt letudtam. Ekkor történt az is, hogy pl. a megmaradt Poli-Farbe festékeim egy kedves tanárnő, Rita megkeresése után egy iskola tantermének felújításához lettek felhasználva. Jobb helyre nem is kerülhettek volna. Még nincs fotóm arról, hogy a lepukkant állapotban lévő terem milyen “utána”, de az egyik – korábban üres – falról tudok ízelítőt mutatni:

Ha lesz róla több fotóm, mindenképpen írok róla blogposztot, mert Rita és a gyerekek lelkesedése és közös munkája egy szebb oktatási környezetért számomra példaértékű.

Szóval ilyen és hasonló dolgok vannak a listáimon, de próbálok most sem rágörcsölni. Majd ahogy kijön a lépés, hol itt, hol ott haladok apró lépésenként. Szeretem, ha rendezett, karbantartott, nyugtató a környezetem, de ha már semmit nem kellene vele csinálni, akkor borzasztó szomorú lennék. Nekem az egyik legfőbb mozgatórugóm, ha valamit megjavíthatok, átrendezhetek, megszépíthetek, kitalálhatok, rendbe rakhatok. Épp a minap fogalmaztam meg, hogy ezzel a mentalitással és hozzáállással azért két “otthont” tartok fent és rendezgetek, csinosítgatok, optimalizálok újra és újra. Jelenleg mindkettőben megvannak már azok a dolgok, amik kényelmessé és praktikussá teszik. Akármelyikbe is érkezem meg, rend és tisztaság fogad, rendszeresen gondozott növényekkel, mindkét helyen van minden “alapfelszerelés”, ami a háztartáshoz vagy egyáltalán a mindennapokhoz kell, a tiszta ruhától kezdve, a szappanon át, egészen a kávéig vagy a kutya tápjáig. És bár nincs sok dolgom (törekszem is rá, hogy ne legyen), de azért bele kellett jönnöm abba, hogy ügyesen menedzseljem ezt a kétlaki dolgot szükségletek és takarítás, rendbentartás szempontjából, pláne úgy, hogy amennyire csak tőlem telik próbálom mindezt környezettudatos szemléletben megoldani. Viszont amilyen kihívás, annyira élvezem is!

Kicsit elkanyarodtam, de a lényeg, hogy ez a szép őszi időszak engem kifejezetten motivál és tettre késztet mind a faháznál, mind pedig otthon. Egyébként ezt a posztot már vagy két hete írom, és azóta elég sok feladatot le is tudtam teljesen. Terveim szerint legközelebb az erkély frissítéséről fogok posztokat hozni Nektek, mert most épp ez a legaktuálisabb, leglátványosabb átalakulás körülöttem.