Amióta belevágtam a februári Dobd ki a szemetest! kihívásba, rendületlenül áztatom, sikálom az itthon még fellelhető csavaros tetejű üvegeimet, amiket korábban összegyűjtve üvegvisszaváltókban adtam le. A címke alatti ragadós résszel viszont nem minden esetben tudtam sikeresen elbánni… Mostanáig.
Ahány típusú üveg, annyiféle papírcímke és ragasztó van rajtuk. Persze, van olyan, amelyiket egy sima, langyos mosogatószeres vízben való áztatás is simán megold, de a legtöbbről ezt sajnos nem tudom elmondani. Becsületemre legyen mondva, hogy próbálkoztam szódabikarbóna + citromsav + víz kombóval is, mert ez azért elég jól lemar mindent, de a ragadós felületeket még ezzel is erősen kellett sikálni, hogy lejöjjön a makacsul ragaszkodó cucc.
És akkor jutott eszembe, hogy amikor az autót vettem, akkor gyorsan elszaladtam egy matrica eltávolító spray-ért is, mert az autó hátsó ablakán a naptól ráégett matricát csak kis darabokban tudtam eltávolítani, már amit sikerült. Szóval előszedtem az autó kapcsán jól bevált eszközt és azzal kezdtem el a foltos, ragadós felületeket megtisztítani.
Lehet közvetlenül a felületre fújni, vagy egy kis rongyra is, és azzal törölgetni a felületet, ha szükséges meg lehet ismételni a tökéletesen ragasztómentes felület eléréséhez.
Azért én még utána bedobom egy körre a mosogatógépbe is őket, hogy makulátlanul tiszták és vegyszermentesek legyenek kívül-belül.
Fontos, hogy a spray kapcsán műanyagok, festett felületek, bútorok esetében használat előtt érdemes egy nem feltűnő helyen összeférhetőségi próbát végezni, nehogy csúnyán elbánjon azzal is, amivel nem kellett volna.
Bár oldószer, de meglepően kellemes az illata és tényleg klasszul leszedi a papír- és műanyag alapú matricák maradványait. Mivel a már többször említett stílusváltás miatt (ITT) most az arany csillogástól is fokozatosan válok meg, ezért ezt a – könyvemben szereplő – tálcát is megszabadítottam az arany öntapadós fóliától, amiket majd’ 3 éve nagy gonddal ragasztottam rá.
A körömmel való kapirgálás helyett festékkaparót használtam a széleken.
A legtöbb helyen szépen le is jött, néhány olyan rész volt csak, ahol ragacsos maradt.
Sikálás, súrolás helyett csak ráfújtam egy kicsit a felületre, vártam pár másodpercet és már le is töröltem.
Végül tisztítószeres ronggyal is áttörölgettem és olyan, mint új korában:
Minden matrica- és címkementes:
Update: sokan írtátok fb-on, hogy a sebbenzin, az aceton, a hígító és az étolaj is alkalmas erre. Szóval vannak még alternatívák, hajrá, hajrá, a lényeg az, hogy használjatok otthoni üvegeket is tárolásra, mert tényleg praktikusak.
Az üvegekre pedig szép sorban kerülnek fel az egyedi feliratok, de erről majd a következő bejegyzésben írok, amikor a Dobd ki a szemetest! kihívásom hamarosan közelgő végéhez érek.
A bejegyzés támogatója:
Bocsi, h ezt modnom, de nekem ez pont ellentmond a zero waste eletmoddal. Gyakorlatilag vettel egy plusz felesleges dolgot, amibol veszelyes hulladek lesz…
Nem most vettem, már volt itthon. Illetve azért azt ne felejtsd el, hogy nekem a diy a munkám, amihez sok olyan alapanyag is van készleten, ami nem kifejezetten zerowaste, pl. festékek, hígítók, oldószerek, ragasztók, tapaszok, stb., amik pedig az újrahasznosításhoz kellenek, mert ahelyett, hogy kidobnék bármit is (amit más talán már megtett volna), megpróbálom ezekkel az alapanyagokkal megmenteni… A zerowaste egy törekvés, amiben mindenki azon a területen változtat, amin tud, emiatt kérem megértésedet, köszönöm.
Igen, megertem, hogy ez a munkad, meg nyilvan ha volt otthon, akkor hasznald el. Ennek a posztnak es gondolom az andis zero waste kihivasnak viszont az volt a kuldetese gondolom, hogy osztonozd az embereket a zero waste-re. Azert erzem kicsit ongolnak, mert ezzel lehet, hogy pont arra inspiraltal embereket, hogy vegyek meg ezt a sprayt, bloggerkent pedig egy ilyen kihivasban erre szerintem nagyon ida kell figyelni.
Sokszor latom, hogy emberek belefutnak abba a hibaba, hogy zero waste cimen meg tobb cuccot szereznek be, amit aztan egyszer vagy ketszer hasznalnak. En is majdnem megvettem a dymot, aztan rajottem, hogy ezzel pont az ellenkezojet erem el.
A zero waste egy törekvés. Aki már pro benne, az nyilván egy csomó mindenbe bele tudna kötni azoknál, akik még csak próbálkoznak vele, de teljesen felesleges. Én le is írtam egyértelműen, hogy van olyan terület, amin tudok változtatni és van olyan, amin nehezen, vagy egyáltalán nem. Van egy munkám, amiben sok dolgot megmentek és van egy zw vetülete is a dolognak, de nem tudok 100%-ig zw diy blogger lenni (és ez nem is célom), mert akkor egy doboz festéket sem vehetnék… Hagyjuk szerintem, mert más a nézőpontunk.
Mióta mosogatógépet használok, nem volt problémám a címkeeltávolítással, a mosogatószeres melegvíz kb. mindent leszed. (Korábban hosszabb ideig áztattam az üvegeket, a vizes alapúak úgy is leáznak, végszükség esetén pedig bevetettük a WD40-et.)
Szia!
Ragacs leszedő az egyszerű szintetikus hígító egy kidobandó papírzsepivel is jó.Szabadtérben persze mert nem Chanel Coco az illata 🙂
Sokáig nem ismertem megoldást a makacsabb ragasztómaradék leszedésére, míg egy barátnőm ajánlására ki nem próbáltam a következő módszert: a ragasztómaradékos üveget olivaolajjal bekentem, szórtam rá szódabikarbónát, majd mosogatószivacs durvább felével elkezdtem körkörös mozdulatokkal dörzsölni. Magam is meglepően kontatáltam, hogy működik, lejött a ragasztó az üvegről 🙂 Azóta ezzel a módszerrel tisztítom az üvegeim.
Köszi Dóri, kipróbálom 🙂