Az utóbbi időben kaptam pár olyan kommentet, amiben kérdőre vontak, hogy szponzorált-e egy adott fotóm vagy terméket bemutató bejegyzésem? Erről szeretnék írni néhány gondolatot…
Ezt a témát amúgy a tavalyi évösszefoglaló posztomban (ITT) már érintettem, és most be is másolom ide az erre vonatkozó sorokat bevezetésként:
„A munkáim során nagyon sok új együttműködő partnerem lett, ezt biztosan észrevettétek. Valaki egyszer kedvesen meg is jegyezte az egyik fotóm alatt, hogy “reklám, reklám, reklám”. Tény, hogy most már nem szimplán diy blogger vagyok, hanem “influencer” is, és emiatt nem csak hangulatfotókat, napi inspirációkat, diy projekteket osztok meg, hanem különféle márkákat is. DE, azt tudnotok kell, hogy továbbra is tartom magamat ahhoz a saját magam által felállított szabályhoz, hogy csak azt reklámozom, amivel tudok azonosulni, ami a külseje, a tartalma, a funkciója miatt belefér az általam megteremtett világba. Pláne, hogy továbbra is rengeteg kérdést kapok azzal kapcsolatban, hogy egy-egy nálam látható terméknek mi a neve, hol szereztem be, milyet használok belőle, mi a kódja, mik a tapasztalataim stb.
Ismert bloggerként azt mondom, hogy szerintem a megfelelő stílusban, igényesen, hitelesen adagolt promócióval nincs semmi baj, sőt, továbbra is szeretnék olyan valaki maradni számotokra, aki megmutatja, hogyan lehet az otthonotokat, magatokat, a ruhatáratokat, vagy bármi mást az Életben (pl. egy szimpla délutáni kávézgatást az erkélyen) jobbá, szebbé, élvezetesebbé tenni. És ehhez minél több tippet, ötletet, megoldást szeretnék adni Nektek, akár márkanevekkel és lelőhelyekkel, hogy könnyebben elérhetővé váljon számotokra az, ami megtetszik nálam. Ezt a “küldetésemet” nagyon szeretném továbbvinni 2017-re is.”
Vannak olyan cégek, amelyeknek már évek óta fotózok termékeket, hangulatokat, de ezekről viszonylag ritkán szoktam beszámolni, pedig a munkám szerves része ez is, ugyanúgy, mint a lakberendezési tanácsadás, a magazinanyag gyártás, a styling, dekoráció készítés és még sorolhatnám.
Elárulom azt is, hogy több olyan felkérést visszautasítottam már, ahol szép összeget fizettek volna egy-egy megjelenésért akár a Facebookon, akár a blogon, de egyszerűen maga a termék nem illeszkedett a Juditu profilba, még egy szépen stylingolt fotón is idegennek éreztem volna magamtól és az általam képviselt stílustól. És ilyenkor az sem tud meghatni, hogy pénzt kapnék érte, még akkor sem, ha esetleg szükségem van rá. Az ember nyilván megtanulja az évek alatt, mikor, mire mondja azt, hogy NEM, de egyébként ezt borzasztó nehéz ám udvariasan lekommunikálni, úgy, hogy se a márkát, se a terméket, se az engem felkereső személyt, esetleg tervezőt ne sértsem meg az elutasító válaszommal.
Viszonylag sok sajtóeseményen veszek részt, ezekről, illetve a bemutatott termékről valamilyen formában általában posztolok, hisz az ilyen típusú meghívásoknak az a lényege, hogy hírét vigyük az olvasóink felé. Másrészről ezen események alkalmával szakmai kapcsolatokat is építünk, ami egy blogger mindennapi munkájának szintén része. Ez a fotó legutóbb a Vagheggi egyik új termékcsaládjának bemutatóján készült:
Remek szervezés, szuper helyszín, izgalmas program, a márkát pedig évek óta ismerem és szeretem. ITT találtok még több fotót és részletes leírást az eseményről.
Biztosan látjátok más bloggereknél is a különféle promókat, ez egy ilyen világ, a fogyasztói társadalmunkat rendesen beszippantotta az internet, ez van. Akinek nem tetszik, facebookozzon kevesebbet, vagy csak olyan oldalakat kövessen, amikkel tud azonosulni…
Nagyon szeretem azokat megkereséseket, amik személyre szólnak! Őszinte leszek, a „Kedves Blogger/Újságíró” kezdetű leveleket olvasás nélkül kitörlöm. Viszont nagyra értékelem azokat a cégeket, akik képben vannak nem csak a nevemmel, hanem a stílusommal és a munkásságommal is.
Egyre több olyan csomagot kapok, amiket kifejezetten számomra, az én Juditus púder-pasztell színeimben válogatnak össze, ezeket láthatjátok nálam időről-időre a Facebookon úgy, hogy „Újabb meglepetést hozott a futár” vagy „Új szerelmem van”, mint pl. legutóbb ez a Polka Dog táska, amit maga a tervező hozott el nekem személyesen.
Az ilyen figyelmes gesztusoktól mindig meghatódom… És igen, ezeket a termékeket jó szívvel, a céget/tervezőt belinkelve mutatom meg Nektek, mert ezzel mindenki jól jár szerintem. Azt viszont már nem kötöm senki orrára, hogy egy-egy ilyen fotó mögött milyen típusú „üzleti megállapodás” van, ez csak rám, és a másik félre tartozik. Ez az én bizniszem, én építettem fel magamnak az évek alatt, és más zsebében kotorászni amúgy sem illendő!
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy InstaStory-t nem nagyon fogtok tőlem látni (bár úgy látom, van ré igény…), mert én inkább a maradandó produktum híve vagyok: ami egyszer kikerül a kezem közül és közzéteszek, az legyen több, mint egy napi impulzus. Szeretem, ha tevékenységeimnek „nyoma marad”, ezért továbbra is a napi hangulatfotókra és a havi 2-3 tartalmas blogbejegyzésre összpontosítok. Egy FB Live videó viszont nagyon érik, mert novemberben, a blogszülinapon megígértem Nektek!
Még egy gondolat, amit megosztanék, mert hihetetlenül jólesik a lelkemnek… Bár jópárszor már köszönetet mondtam, de nem tudok elég hálás lenni a kedves levelekért, és a dícsérő szavakért, amiket nap mint nap kapok Tőletek.
Leírjátok, hogy mennyire szeretitek azt, amit képviselek, hogy régóta olvastok (vagy még csak most találtatok rám és egy szusszra végigolvastátok a blogot), hogy a bejegyzéseimből inspirálódtok, hogy köszönitek, hogy vagyok Nektek és nagyon várjátok már az új posztjaimat. Kétnaponta szólítotok le az utcán, boltban, vagy éppen az Ikeában (hahaha) azzal, hogy „Judit, annyira szeretem a blogodat!”. Sokan mondjátok, hogy olyan vagyok az Életben is, amilyen a blogom hangulata, ugyanaz a finomság és vidámság sugárzik belőlem, mint a fotóimból. Ennek tényleg szívből örülök. Remélem, tudjátok, számomra TI vagytok az egyik legjobb motiváció a blogomhoz.
KÖSZÖNÖM NEKTEK, HOGY VELEM VAGYTOK!
Kedves Juditu! Én ősidők óta követem a blogodat, nincs olyan poszt, amelyet ne olvastam volna többször is. Bár én nehezen mozdulok meg, csomót toporgok, mielőtt bármi DIY-ba kezdenék, sőt, ez többnyire a toporgás szintjén marad meg. Ennek az a legfőbb oka, hogy nincs valami fenomenális stílusérzékem, sem kézügyességem (és ez nem álszerénység, tényleg nincs). Viszont a te munkáid által virtuálisan kiélem a barkácsolási vágyamat. 🙂
Másfelől amiatt szeretem a bejegyzéseidet, mert jólesnek a lelkemnek. Üdítő a szemléleted, a viszonyulásod az anyagokhoz és az emberekhez. A csempefestős tanácsaidat nem fogadtam meg, mert el sem kezdtem, de egy fél mondatod nagyon belém ivódott: a win-win szemléletről szólt. Azóta nagyon törekszem arra, hogy így szálljak ki a lehető legtöbb szituációból. Szóval nem csak lakberfronton vagy menőőő 😀
Oh, köszi Edit! Ennek szívből örülök 🙂
Kedves Juditu!
Szuper vagy, maradj mindig ilyen, és inspirálj továbbra is Bennünket!
ZAnetti
Igenis 😀
Juditu én a kezdetektől olvaslak, követlek, a tévés megjelenéseidet is néztem és bevallom ott lettél igazán emberközeli szeretnivaló lányka, addig csak 80%ban voltam fan, azóta 101% 🙂 Hajrá így tovább a rengeteg munka pedig meghozza a szüretet .)
Köszönöm 🙂