Egy nagyon izgalmas bútorfelújítást csináltam a faháznál, amihez mindössze négy eszközt: pamutzsinórt, maszkolószalagot, akrilfestéket és szivacsecsetet használtam. Az átváltozás nagyon látványos lett, máris mutatom, milyen pofonegyszerű volt megvalósítani.

Muci nénit már említettem a blogon, pl. a virágtartós bejegyzésben (ITT) vagy a fonottkosaras posztban (ITT). Ezúttal is egy tőle hozzám került kedves darabról van szó, méghozzá erről a retro komódról:

Egészen pontosan ez egy Varia 4-fiókos komód. A hátlapján lévő minőségi bizonyítvány eléggé lázba hozott, kár, hogy nincsenek kitöltve a pontozott részek, jó lenne tudni, pontosan mi volt a sorszáma, mikor adták el és melyik boltban…

Na de, nézzük csak közelebbről ezt az amúgy elég masszív bútordarabot, amit eddig itthon rejtegettem a fürdőszobámban.

A fogantyúk épek, a fiók belsején lévő anyák szinte teljesen a frontlapba vannak süllyedve, így nehezen is lehetne őket eltávolítani. Nem is szerettem volna. Az oldala itt-ott sérült, karcos, eléggé észrevehető, szóval erről valahogy el kellett vinnem a fókuszt. 

Elkezdtem hát körülnézni a pincében, miből dolgozhatok. A madzagok, spárgák, kötelek fiókjában megtaláltam annak a pamutzsinórnak a gombolyagját, amiből a fürdőszobai fogantyúk is készültek (ITT). 

Nagyon megörültem neki, mert eddig azt hittem, hogy csak az a kis darab van, amivel előzőleg dolgoztam. Nos, ezt első lépésként letekertem, majd feltekertem ismét. 

Erre azért volt szükség, hogy fel tudtam mérni, mennyi anyaggal van dolgom, de elegendőnek tűnt. Következő lépésként elkezdtem kb. 15 cm-es darabokat levagdosni, majd ezeket három szálra szedni.

A szálakat egyszerű hurkolással kezdtem el a fogantyúra rákötözni. 

Mindig középen kötöttem egyet, majd oldalra húztam. Amikor elértem a közepéig, akkor ugyanezt megycsináltam a másik oldalra húzással.

Az utolsó két szálat már elég nehéz volt beékelni a szorosan egymáshoz tolt szálak közé, de amikor sikerült így nézett ki:

Ezután jöhetett az egyenesre vágás. Teljesen olyan, mintha frufrut vágna az ember, csak mondjuk itt nem szabad hibázni, mert ez nem fog visszanőni. Te jó ég, kiskoromban hányszor vágtam magamnak le a frufrumat. Tök ferdére… 

Na de, rutinos (haj)vágóként a pamut esetén is sikerült elérni a kívánt eredményt:

A vágás során a szálak maguktól még vékonyabb szálakra estek, de ezt sűrű fésűvel átsimogatva is el lehet érni. A 8 fogantyúra összesen 8×22 db hurok került, ami kb. egy órába telt. A szálak a tőnél elég szorosan feszülnek egymáshoz, így használat során sem bomlanak le, de egyébként a rojtok alatt ragasztópisztollyal rá lehet menni, én nem tettem. Ezeket a fiókokat azért nem napi szinten használom több alkalommal, szóval a koszosodástól egyelőre nem kell tartanom. Ha majd elkoszolódik cserélem, illetve lehet sötétebb színű zsinórt is használni.

Azt tudtam, hogy a komódot átfesteni nem szeretném, teljes felületen csiszolni pláne, ezért a legegyszerűbb megoldást választottam.

Maszkolószalaggal kitakartam az oldalát. Először a felső és alsó csíkokat ragasztottam fel, majd a középsőket, és végül a középvonalat egy-egy ponton jelölve jöhetett a többi. Nem vittem túlzott tervezésbe és méretegetésbe a dolgot, inkább a spontaneitásra és a szemmértékemre hagyatkoztam. 

Volt még egy kis Pentart Dekor Paint Soft festékem, ezt vittem fel a felületre.

Ecset és henger helyett most szivacsecsetet használtam és pamacsoló, ütögető mozdulatokkal vittem fel a festéket a felületre. 

A szalagot kb. 10 perc után húztam le, akkor még picit nedves volt a festék. Teljes száradás után finom csiszolópapírral az egész felületet átcsiszoltam:

Így sokkal jobban tetszik, kevésbé kontrasztos a végeredmény, nem tűnik fel annyira, hogy ez tuljadonképpen friss festés.

Nekem nagyon bejön ez az etno stílusba hajló végeredmény, tök jól mutat a faházban. 

Egyébként korábban erre a falra a nappali ajtaja nyílt, amit már leszedtem, mert igazából mindig nyitva állt, így nem éreztem szükségét annak, hogy megtartsam. Mennyivel jobb így!

A komódba kerültek a társasjátékok, varrós cuccok, kábelek, apróságok, amikre szükség lehet a házikóban. Nagyon ügyelek arra, hogy semmi felesleges kacatot ne vigyek fel, sokkal könnyebb így ott is rendet tartani.

A tetejére persze most is került rózsa a kertemből. 

A komód színe nagyon jól összejön a faház érett fa árnyalataival és a hintaszékkel is.

Az oldalán lévő karcolásokról is valamennyire eltereltem a figyelmet. Ha a mintát pontosan megtervezem, teljesen el is lehetett volna takarni, de ennyi „hanyagság” belefér nekem a házikó esetén. 

A maradék zsinorból készítettem a falra egy gyors „makramét”. Ha több anyagom marad, akkor szívesen elpepecseltem volna vele, mert kiskoromban elég jól kitanultam a csomózási technikákat. Most végre feleleveníthetném és hasznosíthatnám is, pláne, hogy a makramé kiegészítők és dekorációk eléggé divatosak az elmúlt években. A faágat a kertből hoztam, elszáradt bálványfa ága, sniccerrel megtisztogatva… Amúgy erdős terület lévén meglehetősen sok bálványfa van a kerítés mentén (ecetfaként használjuk inkább a köznyelvben, pedig az tulajdonképpen egy másik növény), de rendületlenül harcolok ellene és tövestől húzkodom kifele.

A falra került még a kalapom, amit Spanyolországban vettem sok évvel ezelőtt és egy szögre akasztott őzike agancs, amit vadász Nagypapámtól örököltem.

Látjátok, hogy egyszerű alapanyagokkal, milyen nagyszerű dolgokat lehet kreálni?