Az ikozaéder az egyik legizgalmasabb szabályos térgeometriai alakzat, ami nyitott vagy zárt oldallapokkal akár otthoni dizájnelem is lehet! Oké, tudom, a neve talán ijesztően hangzik, de higgyétek el, minimális matek kell csak ahhoz, hogy egy ilyen szabályos test összeálljon.

Az ikozaéderről röviden annyit kell tudni, hogy 20 oldallapja van, amik szabályos háromszögekből állnak, 30 éle és 12 csúcsa, amikben 5 él fut össze. Ezek az adatok az felhasznált anyagok mennyisége miatt fontosak, és eddig tartott a matek. Én egy légies lámpát képzeltem el belőle, amihez ideális alapanyagnak tűnt a papír szívószál! Bizony, mert könnyű, üreges, a hossza pedig éppen megfelelő, így szabdalni sem kell. A szívószálat a Dekorella shop kínálatból választottam, ahol rengeteg szín és mintázat áll rendelkezésre, kicsit gondban is voltam, hogy mi fog jól állni ennek a testnek, nehogy túltoljam a geometriát és a végén egy túlgondolt, és ezzel együtt ronda valami kerüljön ki a kezeim közül. Így végül egy arany-fehér csíkos darabot választottam. Azt jó tudni, hogy egy csomagban 25 darab van, szóval mindenképpen két csomagra lesz szükség, hogy a 30 él meglegyen, a maradék majd jól jön még egy házibulin, vagy egy kerti partyn.

A szívószálak összefűzűsűhez célszerű vékony damilt használni. Először egy szabályos háromszöget fűztem össze, majd ehhez illesztettem a következőt. A fűzésnél egyetlen dologra kell figyelni, ezt viszont érdemes betartani, különben csak egy rakás összefűzött szívószálunk lesz: minden szívószál legyen összefűzve a szomszédos szálakkal és minden csúcsnál a szemközti szálakat is fűzzük össze, így lesz masszív a tartása.

Az utolsó csúcsnál helyeztem a szálak közé a kábelt és ezt csak utána kötöttem meg a damilt. Külön ragasztást nem igényelt a dolog, mert a szívószálak tökéletesen közrefogják a kábelt. Én egyébként a Tilkától rendeltem arany kábelt, fehér bakelit foglalattal, de töredelmesen bevallom, hogy az egészet olyasmi színűre fújtam, amilyen a szívószálak arany csíkja…

Az utolsó lépés nem volt előre eltervezett, de nagyon zavart a csúcsoknál lévő lyuk, ezért ide ragasztót nyomtam, ami a gondos damilozásnak köszönhetően szépen elterült a csomózott részeken és nem csöpögött le a túloldalon.

Sőt, még a szívószálakba is nyomtam ragasztót, hogy megszilárdulva még stabilabb legyen az egész. Aztán rögtön bele is szúrtam a még olvadt ragasztóba egy aranyra fújt rajzszöget (a végét előtte rövidebbre vágtam), így végül olyan, mintha a csúcsokon egy díszpatent lenne.

A közepébe egy gömbizzót csavartam (szintén a Tilkától), ez kényelmesen befért a háromszög lyukakon.

Az elkészült lámpabura – igen bura és nem búra – tényleg könnyű, légies darab lett, amit fotózáshoz egy étkező fölé lógattunk:

Az anyag az A Mi Otthonunk magazin 2014. májusi számában jelent meg.

Egy következő posztban kiderül, hogy miből vannak az asztalon látható poháralátétek, és hogy mit lehet még építeni ezekből a hatszögekből!