Tag: kert

Amikor 2018 őszén megkaptam a faház kulcsait, még nem tudtam, hogy mibe vágom a fejszémet. Csak azt éreztem, hogy az erdő ölelésében elhelyezkedő telken valami nagyon jó vár rám. Mint oly sok mindent, ezt is az ösztönöm vezérelte, cseppnyi tudatosság sem volt benne…

Egészen pontosan november 1-én volt a hivatalos blogszülinap, de a helyzet az, hogy idén ez teljesen kiment a fejemből. Korábban minden évben nagyon készültem rá, volt élő videó, nyereményjáték, sokszor blogposzt is, aztán ezek szépen lassan elmaradtak, mert egyszerűen más dolgok lettek fontosabbak.

Az elmúlt két hétben volt itt minden: kánikula, napokig tartó esőzés, vihar, de amikor csak tudtam kint dolgoztam a kertben. Kisebb-nagyobb részek estek át látványos változáson, mutatom is őket sorban…

A szobában nevelt paradicsom sztoriról már írtam a közösségi oldalaimon, de mivel a kezdetektől mostanáig közel egy év telt el, így megérett a dolog arra, hogy itt a blogon is összefoglaljam, mik a nem várt  – pozitív – tapasztalataim. 

Már harmadik szezonban szaporítom lelkesen a rozmaringokat a faháznál, így mostanra már van annyi tapasztalatom ezzel a csodás fűszernövénnyel, amit érdemes megosztanom veletek. Az interneten sok hasznos dolgot lehet róla olvasni, én tényleg csak azokat írnám le, ami nálam bevált, működik, és azt is, ami nem jó irány.

Egy jó ideje a legtöbb dologra úgy tekintek, mint egy lehetőségre, amit a környezetért tehetek. Amivel óvhatom, védhetem azt. Ilyen az otthonom, a gardróbom, a tárgyak, amikkel körülveszem magamat, valamint azok a tevékenységek, amiket a munkám, a pihenésem vagy a kikapcsolódásom során végzek. És ide sorolom az ajándékozást is…

Egy nagyon klassz dolgot szeretnék mutatni nektek, ami akár teraszon, egy kisebb balkonon, a kertben, a medence mellett, vagy a falra szerelve is mutatós kiegészítő. Lehet használni korlátként, belátásgátlóként, takarólapként vagy egyszerűen csak díszítő elemként. Ez pedig nem más, mint a dekorpanel.

Hihetetlen, hogy elszaladt az elmúlt néhány év. Nézegetem a régi fotókat, beleolvasok a régebbi posztokba, és azt látom, mennyi, de mennyi minden változott a faházban és a kertjében, amióta a gondjaimba vettem. És még mennyi dolgom lesz ezután is, hajjaj! Na, de lássuk, mik történtek mostanság a dombtetőn.

Az idei első munka a kertben az öreg, és sajnos nagyon beteg cseresznyefám kivág(at)ása volt. Az elmúlt pár évben a legtöbb beteg részt már megtépázták, leszakították a nagy viharok, így mostanra a törzsön kívül, már csak egyetlen nagyobb ága maradt…

Két hónapja kezdtem el írni ezt a posztot, aztán félkész állapotban pont úgy felkerült a „várhat ez még” dolgok mellé a polcra, mint oly sok minden az elmúlt hónapokban. Na de, most leporolom, mert lassan kitavaszodik, és akkor már kár lenne örülni a szép havas környezetnek. 

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, mostanában kevés posztot írtam, pedig a háttérben nagyon sokat szorgoskodtam. Viszont emiatt van az is, hogy az eseményekről, változásokról már nincs sem erőm, sem időm (és sokszor kedvem sem) azon nyomban beszámolni…

Az a helyzet, hogy mostanában minden dolog, ami a laptophoz, telefonhoz, internethez, egyszóval az online léthez kapcsolódik, az valahogy érdektelen lett számomra. Nem kiégésről van szó, egyszerűen beszippantott a valóságom, a mindennapok öröme, amiben sokkal jobb csak benne lenni, mintsem folyamatosan posztolni róla az összes felületen…

Sosem volt még saját veteményesem, így ez abból a szempontból tényleg kísérleti, hogy bár sok dolognak utánaolvastam, utánakérdeztem, és paradicsomot már sikeresen neveltem balkonon és itt a faháznál is, azért az első, kertben történő gyakorlati tapasztalás még csak most jön… 

Ez már a harmadik tél, hogy megvan a faházikóm, de ekkora havazásban még sosem láttam a kertet. Fogtam hát a fényképezőgépet, meg a kis csapatot és elindultunk, hogy megcsodáljuk és kicsit kiélvezzük a pihe-puha hótakaróval borított birtokot. 

Akinek van kertje, és régóta gazdálkodik benne, annak talán nem lesz olyan érdekes ez a bejegyzés, mint azoknak, akik még csak – hozzám hasonlóan – a szárnyaikat próbálgatják ezen a területen. Bár talán felébred bennük is egyfajta nosztalgikus érzés az első, saját termések élménye kapcsán.

Korábban, úgy képzeltem, hogy majd teljesen új lécekből fogom a komposztálót körbekeríteni, aztán később rájöttem, hogy régi, viharvert raklapokból is jól mutatna, sőt!

Rögtön tisztáznám is a címet: így hívom azt a kis műanyag talicskát, amivel a telken fel-le húzogatom a cuccokat, faágakat, zöldhulladékot és olykor óvatosan megpakolva kibontott téglákat is…

Van a kertben egy kis vadregényes, tujákkal körbevett rész, ami tény, hogy nagyon hangulatos, de mivel fő közlekedési útvonalon van, így használat szempontjából már kevésbé praktikus. Ezt nemrég orvosoltuk is.

Nagyjából másfél hónapja írtam a diy kerti lépcsőről utoljára, amikor már stabilan állt a helyén, de a felületkezeléssel még nem végeztünk. Persze, az is hamar elkészült, csak gondoltam várok egy kicsit, amíg teszteljük és megnézzük, hogyan bírja az időjárás viszontagságait.