Anyukám kapott egy törött őzike porcelánt és megkérdezte, hogy ilyen állapotban kell-e nekem. Nanáhogy! Hisz – Fazekas Anna ismert műve alapján – már gyerekkorom óta tudom, hogy a törött lábú őzikéket egy kis gondoskodással igenis meg lehet gyógyítani…
Tag: Praktiker
Néhány korábbi fotómon már kiszúrhattátok a Fortuna kőszobrot elmosódva a háttérben. Most megmutatom őt egészen közelről, és azt is, milyen változáson ment át a kezeim között.
A legutóbbi posztjaimban találkozhattatok már a kertbe kihelyezett függőággyal és függőfotellel is. Ezek biztonságos, teherbíró rögzítéséről ugyancsak érdemes pár szót ejteni.
A Balatonon töltött nyarak állandó velejárója volt a rengeteg szúnyog. Természtesen a faháznál is van, így védekezem ellenük, ahogyan csak tudok.
Múlt héten Eszter barátnőmet láttam vendégül a faházban, amit persze egy alapos takarítás és egy-egy helyiség kidekorálása előzött meg…
Bár úgy tűnhet, de nem vagyok rendmániás. Egyszerűen csak szeretem, ha a dolgaim a helyén vannak, ezért ügyelek arra, hogy ne csak a mindennapi holmik, de a munkához használt apró-cseprő cuccok is átláthatóan legyenek elhelyezve.
Most, hogy a pincében végre rend van és átláthatóak az alapanyagok és eszközök, indulhat az igazi barkácsolós időszak. Ezúttal egy régi fém polcot újítottam meg maradék faanyagokkal.
Bármilyen házról is van szó (legyen az kicsi vagy nagy, kőépület, fa, netán vályog) a megfelelően kialakított csapadékelvezetés a hosszú élettartam egyik szükséges feltétele. Nálam sincs ez másképpen a faházam esetén.
Az előkészületek után jön a látványosabb rész, a festés. A zsalugáter lamellái miatt ez aprólékos munkafolyamat volt, de azt hiszem, megérte szöszmötölni vele…
Apránként, de elkezdtem csinosítani a házat kívülről… Bemelegítésként a pince ablakával kezdtem, amit a festés előtt alaposan elő kellett készíteni.
Az utóbbi időben teljesen átállt az agyam a hulladéknélküli dekorációk készítésére. Legújabb kiszemeltem egy átlátszó, geometrikus felületű bonbonos doboz, amit itthon fellelhető alapanyagokból fazoníroztam át.
Mostanában az eddiginél is nagyobb szerepet kap nálam, hogy új tárgyak vásárlása helyett inkább régi dolgokat újítsak meg. Mindezt úgy, hogy igyekszem itthoni alapanyagokból, eszközökből dolgozni…
Elkezdtek virágozni az erkélyen a fehér, műanyag balkonládában lévő muskátlik… Arra gondoltam, hogy talán jól mutatna, ha a műanyag ládák előtt lenne valamiféle festett fa korlát lécekből, így hétfő reggel ezzel a projekttel indítottam a hetet.
Múlt héten megnyitottuk a vizet a házikóban, így végre teljes gőzzel rá lehet kapcsolni a faházas munkálatokra. Tegnap gyönyörű napsütés volt, úgyhogy ezt ki is használtuk Anyukámmal.
Még mindig hihetetlen népszerűségnek örvend a karakteres levelekkel rendelkező könnyezőpálma (monstera deliciosa). Minden térben jól mutat, gondozása egyszerű és a szaporítása sem nagy ördöngösség.
Nem gondoltam volna, hogy a környezetem építése, szépítése kapcsán egyszer majd a tudatosabb hulladékkezelés, és ezen belül a komposztálás lesz a téma a blogon. Ahogy öregszem, egészen átrendeződik a sorrend a fontossági listámon…
Nagy valószínűséggel sokunk szekrényében lapul olyan farmernadrág, amit valamilyen okból már nem szívesen viselünk. Ha valóban hordhatatlan állapotban is van, akkor kidobás helyett próbáljuk inkább kreatívan felhasználni.
Még mindig rengeteg apró feladat van itthon, amikkel igyekszem szép sorban haladni és persze dokumentálni, majd posztolni róla. Ilyen például a konyhában lévő egyik járólap, ami még a fal kibontásakor sérült meg…
Készítettem magamnak egy helyes kis “szütyőt”, aminek az összerakása tényleg nagyon egyszerű, és viszonylag gyors is. Jöjjön hát az útmutató lépésről lépére!
Úgy döntöttem, hogy még mielőtt nagy lelkesen belecsapnék a faházas munkálatokba, megpróbálok az itthoni feladatlistáról minél több pontot kipipálni. Most a mellékhelyiség van soron, ami a legfrissebb projekttel a “99%-ig készen van” kategóriába lépett.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK