Ugyan már van két nagyon helyes kis madáretetőm a faház kertjében, de miért ne lehetne még több, amiből a madárkák kicsipegethetik a nekik kitett magvakat? Ezúttal egy elég régi, méretesebb darabot pofoztam ki, amit még Apukám készített évekkel ezelőtt…
Tag: Praktiker
Egy jó ideje a legtöbb dologra úgy tekintek, mint egy lehetőségre, amit a környezetért tehetek. Amivel óvhatom, védhetem azt. Ilyen az otthonom, a gardróbom, a tárgyak, amikkel körülveszem magamat, valamint azok a tevékenységek, amiket a munkám, a pihenésem vagy a kikapcsolódásom során végzek. És ide sorolom az ajándékozást is…
Ahh, hogy ez miért nem jutott előbb eszembe! A hűsítő ital, vagy egy jó kávé ezzel az egyszerű megoldással most már végre karnyújtásnyira van, és a félig vagy teljesen üres pohárral/csészével sem kell rögtön kikászálódni a függőágyból, mert van hova tenni!
Az idei szezon első DIY projektje ez a kötélfogantyús tálca (vagy alátét), ami egyetlen fillérbe sem került, ugyanis kizárólag maradék/meglévő dolgokat használtam az elkészítéséhez.
Már tavaly elkezdtem, de csak az idei év elején sikerült a végére érnem a mosókonyha projektnek. Egészen klassz lett a végeredmény, amiről most kicsit részletesebben is írok.
Néhány nappal ezelőtt, a karácsonyi készülődés kellős közepén gondoltam egyet és végre elkészítettem a nappali és konyha közötti átjáró “keretét”. Na, nem fából – ezért ajtófélfának nem nevezném – , hanem egyszerűen hengerrel festettem fel…
Biztosan sokan ismeritek ezeket a kültéri, fa járólapokat, amikkel gyorsan és egyszerűen lehet egészen új karaktert adni egy terasznak, vagy egy erkélynek. Én már nagyon sok helyen láttam, mindig is tetszett, de most használom először a saját otthonomban…
Ahogy az előző bejegyzésben említettem, mostanában kevés posztot írtam, pedig a háttérben nagyon sokat szorgoskodtam. Viszont emiatt van az is, hogy az eseményekről, változásokról már nincs sem erőm, sem időm (és sokszor kedvem sem) azon nyomban beszámolni…
Ezt a projektemet tavaly ősszel terveztem megcsinálni, de mint annyi minden, ez is idénre csúszott. Sebaj, most, végre már ott tartok, hogy a vízgyűjtő már nem csak funkcionál, de a megjelenése is pofásabb.
Sosem volt még saját veteményesem, így ez abból a szempontból tényleg kísérleti, hogy bár sok dolognak utánaolvastam, utánakérdeztem, és paradicsomot már sikeresen neveltem balkonon és itt a faháznál is, azért az első, kertben történő gyakorlati tapasztalás még csak most jön…
A házunk mögötti parkban, van egy gerendából készült korlát, ami a parkos részt hivatott elválasztani a parkoló autóktól. Az egyik eleme már jó ideje fekszik a földön, így hát fogtam magamat, és egy kis segítséggel megjavítottam.
Még nem értem a 2020-as évértékelő posztom végére, de a pincével közben egészen jól haladok, a történéseknek pedig itt a helye a blogon. Most ugyanis végre kikerült a pince leghaszontalanabb és egyben legrémesebb eleme, egy vascsövekből valaha összehegesztett “asztal”…
Az otthoni fürdőszoba felújítás, majd az ünnepekre való készülődés háttérbe szorította a faházas serénykedést. Most viszont, hogy egyben van a fürdő, és túl vagyunk a reggeltől estig tartó bejgli majszoláson is, újból a pincére tudok fókuszálni.
Tudom, hogy alap esetben ez teljesen természetes dolog, de nekem nagyon sokáig nem volt. Mármint a mosdóállványt és a mosdót megvettem, de csak beállítottam a helyére, nem volt sem rögzítve, sem a víz bekötve…
A fürdőszobám munkálatai során olyan apróságokkal is kell foglalkozni, ami első hallásra talán nem is tűnik fontosnak. Ilyen pl. a rugalmas tömítés, ami nem egy bonyolult dolog, csak tudni kell, hogy mit és hogyan érdemes használni hozzá.
Bő három és fél éve lakom itt, de valahogy a fürdőszobával alig haladtam. Eddig. Most ugyanis váratlanul felgyorsultak az események, így talán az ünnepekre már lesz egy rendesen funkcionáló, alapjaiban már rendberakott fürdőm.
Bár nem tudatosan, de az idei karácsonyi “kihívásom” lett, hogy nem vásárolok semmilyen ünnepi dekorációt, hanem a meglévőket gondolom újra, és abból alkotok, amit itthon találok. Így újult meg az a DIY szarvas is, amit tavaly készítettem.
Aki kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a faházas kalandjaimat, az már láthatta, hogy időnként a pincével is foglalkozom. Most megmutatom, hogy két év alatt meddig jutottam a lenti pakolászással, berendezéssel, és milyen új tervet találtam ki magamnak a jövőre nézve.
Az elmúlt napokban kihasználtam a szép időt és összeraktam az előző posztomban beharangozott kiskaput a faháznál. Amikor belekezdtem, nem volt pontos tervem, csak azt tudtam, hogy maradékokból szeretném összerakni.
A konyhában van egy része a munkapultnak, amit kezdetektől úgy terveztem, hogy itt majd egyszer egy megfelelő méretű bárszéken fogok ücsörögöni, reggelizni, kávézni, dolgozni… A több, mint három évvel ezelőtti beköltözésem óta most jött el az ideje annak, hogy ez végre valóra is váljon.
Ilyenkor ősszel – főleg kirándulások alkalmával – különösen szeretek a természetben dekorációnak valót gyűjteni. A legutóbbi barangolásból sem tértem haza üres kézzel, így hát mutatok is egy csokorra való inspirációt.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK