Tisztában vagyok vele, hogy lomtalanításról bármit hazahozni szabályszegésnek számít, viszont szerintem sokkal nagyobb „bűn” hagyni kárba veszni azt a sok-sok értékes dolgot, amit emberek a lomtalanítás során kitesznek…
Tag: régiből újat
Ugyan már van két nagyon helyes kis madáretetőm a faház kertjében, de miért ne lehetne még több, amiből a madárkák kicsipegethetik a nekik kitett magvakat? Ezúttal egy elég régi, méretesebb darabot pofoztam ki, amit még Apukám készített évekkel ezelőtt…
Az otthonom idei változásainak összefoglalóját nagyon szerettétek, így örömmel írok egy ugyanilyen összegzést a faházról is. Mivel az idei év nagy részét itt töltöttem, ezért sokkal jobban haladtam a januárban betervezett dolgokkal, mint azt képzeltem.
Ugye mindenki tudja, hogy a kiürült festékes dobozokat nem szabad a kukába dobni! Persze, macera összegyűjtögetni, tárolni, és várni az éves lomtalanítást, amikor ezeket a kihelyezett gyűjtőpontokon le lehet adni, de így szabályos. Ráadásul idén sok helyen elmaradt a lomtalanítás, így még nehezebb ez az ügy, de erre megoldás lehet az újrahasznosítás.
Bő három és fél éve lakom itt, de valahogy a fürdőszobával alig haladtam. Eddig. Most ugyanis váratlanul felgyorsultak az események, így talán az ünnepekre már lesz egy rendesen funkcionáló, alapjaiban már rendberakott fürdőm.
Bár nem tudatosan, de az idei karácsonyi „kihívásom” lett, hogy nem vásárolok semmilyen ünnepi dekorációt, hanem a meglévőket gondolom újra, és abból alkotok, amit itthon találok. Így újult meg az a DIY szarvas is, amit tavaly készítettem.
Valamikor tavaly Anyukámmal rendbetettünk egy kisebb szakaszt a telkem határán, ahol már csak elszáradt növényzet volt. Ez egyben kerítés szerepét is betöltötte, ide ugyanis anno nem tettek drótkerítést, de ezt a szakaszt mindenképpen szerettem volna valamivel pótolni…
Már nem is tudom, hányadik DIY fejezeténél tartok a faházas fürdőszobának, hisz folyamatosan, apró lépésekkel szépítgetem, de mivel most már látványos a változás, ezért leírom és persze meg is mutatom az aktuális helyzetet.
Az idei nyár kedvence lett számomra a konyhaablak alatt elhelyezett egyedi ültetőasztal. Sokkal egyszerűbben összeállt, mint azt korábban gondoltam, amikor még csak vágyakoztam egy ilyen növényes asztalka után..
A mostani posztban szereplő polcot, már láthattátok korábbi bejegyzésemben, de magáról az elkészítés lépéseiről és arról a szemléletről, ami megbújik mögötte, még nem írtam. Egészen mostanáig.
Sok apró dolog változott a faházban az elmúlt hónapok során, amiket egy-egy fotó erejéig megemlítek a közösségi oldalaimon, de poszt nem mindig készül róluk, hiszen sok esetben nem fotózom azt, amit csinálok, csak a végeredményt. A most következő hálószobai ráncfelvarrás is ilyen, ami szerintem fázisfotók nélkül is érthető lesz.
A szüleim szanálnak és rendet raknak a kerti sufniban, és mondták, ha bármi kell nekem, vihetem. Az a sufni számomra maga a kincsesbánya: tele maradék, régi, sérült, de DIY szempontból még hasznosítható holmival. Ilyen pl. az a régi madárodú, amit most kipofoztam, és immár a kert bejáratánál amolyan „cégérként” díszeleg.
Általában nem szoktam ilyen gyűjteményt csinálni a blogon, de olyan sok magazinos, illetve online felkérést kaptam a korlátozások kezdedétől fogva egészen mostanáig, hogy végül csokorba gyűjtöttem őket. Maradjon ennek is nyoma, hiszen ezekben az anyagokban, interjúkban az újrahasznosítás szemlélete is kiemelten fontos szerepet kap.
Néha még számomra is hihetetlen, hogy néhány egyszerű ötlettel milyen jól át lehet fazonírozni dolgokat. Most megint a faház konyhájában ügyködtem, aminek meglehetősen látványos lett az ereménye.
Annyira szeretem, amikor egy diy projektben egyszerre kap szerepet az újragondolás, az újrahasznosítás, a kreativitás, a kézügyesség, egy gyerekkorban megtanult technika, és persze némi matek, hogy optimalizálva a méreteket a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. Az előszobai fogasból készült cipőtartó polc pont ilyen.
Nagyjából másfél hónapja írtam a diy kerti lépcsőről utoljára, amikor már stabilan állt a helyén, de a felületkezeléssel még nem végeztünk. Persze, az is hamar elkészült, csak gondoltam várok egy kicsit, amíg teszteljük és megnézzük, hogyan bírja az időjárás viszontagságait.
Hetek óta agyaltam azon, hogyan lehetne a konyha egyik sarkát valami polcos megoldással praktikusabbá alakítani. Végül egy szétszerelt fenyőágy elemeiből született megoldás a problémára.
Amióta egyértelműen megfogalmaztam magamnak is, hogy némi stílusváltást fogok eszközölni, azóta egyfolytában kattog az agyam, mit hogyan kellene itthon átvariálni… Csak úgy cikáznak a fejemben az ötletek és az egyiket, most meg is csináltam!
Nem terveztem, hogy idén készítek új adventi asztaldíszt, de mégis így alakult. Mindössze egyetlen dolgot vásároltam hozzá, a többit itthon meglévő alapanyagokból és a faház kertjében gyűjtött növényzetből oldottam meg.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK