Nem gondoltam volna, hogy a zöld szín valamelyik árnyalata egyszer annyira képes magával ragadni, hogy akár falszínnek is ezt választom az otthonom valamelyik helyiségében. Márpedig ez történt, és nemhogy nem bántam meg a dolgot, de azóta is nap, mint nap megállapítom, hogy nagyon jó döntés volt azt a pár négyzetmétert átpingálni a konyhában…

A nappali és konyha közötti átjáró és környéke egy soha véget nem érő történet is lehetne, hiszen amióta itt lakom, minden évben történt itt valami munkálat (mint pl. ITT, ITT, ITT, ITT és ITT), de az eredeti terv – miszerint egyszer majd tolóajtót is lesz – azóta sem valósult meg. És már nem is fog, ugyanis egészen megszoktam, hogy itt nincs ajtó: egyszerűen nem nézek akkor filmet a nappaliban, ha mondjuk épp zúg a (legalább 20 éves) mosogatógép a konyhában. Ráadásul, ezzel a falfestéssel egészen „befejezett” érzésem van. Persze, ettől még simán lehet, hogy pár év múlva, átfestem, vagy kitalálok ide valami mást, de addig sem méltatlankodok azon, hogy „még ez is olyan félkész…ehh, meg kellene már csinálni”.

Ezt a részt talán akkor mutattam utoljára, amikor 2020 őszén a konyhai bárszékek bekerültek a konyhapult alá, ITT. Fontolgattam, hogy esetleg letapétázom ezt a falrészt, hogy ne legyen olyan csupasz, de végül ebből sem lett semmi…

Aztán tavaly decemberben vettem ide egy alacsonyabb Ikea BILLY-t is a magasabb üveges kiegészítőjeként, mert bár elég nagy a konyha és maga a konyhabútor, de sajnos ennek ellenére tárolóhelyekben azért nem bővelkedem.

Jópár tárolási lehetőséget vesztettem ugyanis pl. a hűtő berakásával és a sütő áthelyezésével, erről egyébként ITT írtam. A konyha kinézete egyébként a frontok átfestése óta (ITT) nem igazán változott, talán most, így jópár év elteltével egy frissítő festés ráférne, de egyébként hozzáteszem, még most is nagyon szuper állapotban van.

Na de, a sok kitérő után, rátérek a lényegre, magára a falfestésre. Őszintén szólva azt már tudtam egy ideje, hogy le fogom festeni, de sem a pontos szín, sem pedig az nem volt meg a fejemben, hogy tulajdonképpen mekkora részt szeretnék lefesteni… Az egész konyhát nem akartam (na, nem azért mert nem állt volna jól neki), egyszerűen nem akartam ekkora munkát magamnak. Valami egyszerű, gyors, mutatós megoldásra vágytam, és nem fogok titkot elárulni azzal sem, hogy költeni sem akartam rá. Itthoni „készletből” szerettem volna kivitelezni az egészet. 

Amikor kitaláltam, hogy legyen valami szép zöld árnyalat a falon, még mindig napokig azon kattogtam, hogy milyen formában? Simán csak ezt falrészt telibe hegerezni ezúttal unalmasnak tartottam. A most trendi boltíves, vagy absztrakt mintás megoldás tetszett, mégis nehezen tudtam ide elképzelni, és egy szélesebb csíkot függőlegesen, vagy valami keretes megoldást sem láttam magam előtt tisztán, mint pl. amilyen a nappali felől van a nyílás körül ITT.

Aztán mikor végre kitaláltam, hogy milyen legyen, lézeres szintező és maszkolószalag segítségével kijelöltem a festendő részeket, és a függőleges és vízszintes találkozásnál lévő derékszögeket egy tálka és ceruza segítségével lekerekítettem. Erről azért nincsen egy darab fotóm sem, mert annyira lázba jöttem, hogy azon nyomban ki is kevertem a festéket, eszembe sem jutott fotózni a maszkolószalagozást, és a tálkás rajzolást, de a végeredményt látva talán el tudjátok képzelni.

A festék alapja a nappali festéséből maradt Poli-Farbe Platinum Vasvirág (ITT) árnyalat, amibe került egy kis zöld, fekete, sárga, kék és egy csepp piros színezőpaszta. Az elsőre felkent árnyalat tökéletes volt, egészen addig, amíg be nem sötétedett és fel nem kapcsoltam a munkapult feletti melegfényű ledsort. A hajam égnek állt, amikor megláttam, hogy a nappali fénynél csodaszép világos penészzöld szín mesterséges világításnál: kórházi menta… Vagy nem is tudom, hogyan jellemezzem, borzalmasan nézett ki, amire a fehét BILLY még rá is derített, brrrr. Reggel első dolgom volt (pizsiben) megküldeni a maradék festéket még egy kis feketével és a többi színezőpasztával, hogy sötétítsek a dolgon.  

Szerencsére a második próbálkozásnál sikerrel jártam:

Már ebben a formában is nagyon tetszett, de tudtam, hogy az i-re majd a nyílás körüli festés teszi fel a pontot. A megmaradt festékbe még raktam feketét és kimaszkolást követően felfestettem a keretet is, ugyancsak lekerekített sarkokkal.

Persze, a festék utolsó cseppig elfogyott, szóval, ha netán sérülne a fal, nincs javítófestékem… Ez az egyetlen baja a saját magunk által kutyult festékeknek: ha nem marad belőle, akkor nem lesz mivel javítani, újra kell festeni az egészet valami új színnel.

Remélem, hogy erre azért nem mostanában kerül sor, mert tényleg nagyon tetszik így, ahogy van. Teljesen más így a konyha hangulata, jót áll neki ez a nagy zöld színfolt.

Az előtte/utána fotó is elég meggyőző szerintem, néhány dl festék és egy jól eltalált szín mennyit tud dobni egy fehér falfelületen:

Többek kértétek fb-on, hogy mondjak színkódot…. Na, ez az, amit nem fogok tudni mondani, de azt sem mondom, hogy bátran kísérletezettek maradék festékekkel, mert tuti össze fog az jönni a vágyott árnyalat! Sajnos, vannak buktatói, látjátok, én is belefutottam, de ettől még izgalmasnak és klassz dolognak tartom, nem beszélve arról, hogy pl. maradék festékeket/színezőpasztákat így is fel lehet használni, mielőtt az évek alatt beleszáradna a doboz aljába. 

Viszont készen kapható hasonló árnyalathoz két kedves olvasóm is küldött egy-egy tippet. Az egyik a Bauhausban fellelt 23-as színkódú festék erről a palettáról:

A másik pedig a Héra ceramic Manhattan árnyalatú festéke, ami pl. a Praktikerben is kapható:

Ha festett közületek valaki hasonló zöld színt a falra, és van tuti tippje/színkódja hozzá, akkor jöhet kommentben, mert ahogy látom, nagy rá az igény.