A szeptember beköszöntével megkezdődtek a faháznál az őszi munkák. Az avar gyűjtése, a száraz ágak/gallyak aprítása, a különféle növények ültetése, átültetése, és még sorolhatnám. Most egy olyan dekorációt mutatok nektek, amit az ősz inspirált: a száraz falevelek és az egyéb, természetes módon lebomló alapanyagok…

A kinézete alapján akár a „kerti kuka” nevet is kaphatná, ami ráadásul szelektív. Ide csak olyan zöldhulladékot gyűjtök, ami a konyhakertből és annak környezetéből kerül ki, de a hagyományos komposztálóval ellentétben ez egy könnyen üríthető verzió. Hogy miért volt erre szükségem? Máris leírom.

Egészen pontosan egy mini tóról van szó, amit egyelőre szezonális jelleggel hoztam létre, de már most szemet gyönyörködtető részlete a kertnek. Visszatükrözi az égboltot és a fölé hajló növényeket, naplemente után pedig fényekkel és tücsökciripeléssel kiegészítve igazán megnyugtató hatást kelt.

5 évvel ezelőtt gyökereztettem először rozmaringot. Mára nemcsak több rozmaring bokor díszíti a kertemet, de a kerítés mentén, egy kis szakaszon sövényt alakítottam ki belőle. Pont úgy is nyírom, mint a fagyalsövényt, a lehulló hajtásokat pedig többféle módon használom fel.

Az elmúlt hetekben rengeteg csapadék esett errefelé, amiért igazán hálás lehetek. A kert kizöldült, a virágos ágyásokban egyre bontogatják szirmaikat a növények. Néhány ezek közül igényli a támasztékot, hogy se az eső miatt, se a saját bimbóik, leveleik súlya alatt ne dőljenek meg, vagy feküdjenek el a feláztatott talajon.

A nyúlketrechez használt dróthálóval már régóta szemeztem, csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, mi mindenhez lehetne felhasználni kreatívan. Most, hogy mindjárt itt van húsvét, adta magát, hogy ebből is készüljön valamilyen jópofa dekoráció.

A tavaszi kerti munkálatok során keletkező levágott ágakban, vesszőkben újabb lehetőségek rejlenek. Hisz, ha már növényként nem, de kerti dekoráció formájában még mutatós díszei lehetnek akár a virágos ágyásoknak is. Mint ez a kis ágyásszegély, amit a felkopaszodott fagyal lemetszett részeiből készítettem.

Az elmúlt években többször írtam már a bambusz belátáskorlátozókról, amiket minden szezonban szorgalmasan rakok fel egy-egy kerítésszakaszon. Idén viszont a rendeltetésszerű használatától elrugaszkodtam, és a két dimenziós kiterjedését 3D-be gömbölyítettem.

Ilyet sem csináltam még korábban, és örülök, hogy végül belevágtam. Nagyon jóleső kikapcsolódás volt a tervezéstől kezdve a fonalak beszerzésén át egészen odáig, hogy elkészült ez a meleg, kényelmes öltözék Francinak.

A minap meglepett a Kifli csapata egy csomag finomsággal. Örömmel vettem át, hisz kezdetek óta Kifli vásárló vagyok. Az alapanyagokból készítettem egy ínycsiklandó, egészséges ebédet, és még egy desszertet is összedobtam!

A téli időszakban, amikor a fővárosban tengetem a kis mindennapjaimat, egészen más ritmusban telnek a mindennapok. Munka szempontjából december közepétől február közepéig egy kicsit lazább a helyzet, ilyenkor tudok pihenni, kikapcsolódni, testben, lélekben és mentálisan felkészülni a pörgős szezonra. És ilyenkor jut idő arra is, hogy elmenjek máshova alkotni, akár közös barátnős programként is.

Tavaly decemberben ismét felvettem a fonalat. Szó szerint, ugyanis elővettem a régi kötő- és horgolótűimet, és két gombolyag fonalat, amik már évek óta a megvannak. Elkezdtem újra gyakorolni a hurkolást, és mivel Viki barátnőm is pont ugyanezt tette, így társam is volt ebben, akivel napról napra inspiráltuk egymást.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK