Az idei nyári szezontól való búcsú igazán kedves élmény volt. Egy hangulatos kertmozi helyszínt alakítottam ki a füves területen sátorral, fényekkel, puha párnákkal és filmvászonnal, amin gyerekkori kedvenc meséim elevenedtek meg újra diavetítő segítségével…
Category: DIY
Amikor tavasszal az öregedő szilvafa száraz, töredező ágait levágtuk, még nem is tudtam, hogy az ősz közeledtével egy egész „bagoly banda” fog a repedezett, kérges törzsén tanyát verni. Különféle rönkből, faágból, fenyőkéregből és tűlevelekből készítettem őket, máris mutatom, hogyan!
A kinézete alapján akár a „kerti kuka” nevet is kaphatná, ami ráadásul szelektív. Ide csak olyan zöldhulladékot gyűjtök, ami a konyhakertből és annak környezetéből kerül ki, de a hagyományos komposztálóval ellentétben ez egy könnyen üríthető verzió. Hogy miért volt erre szükségem? Máris leírom.
Nemrég elhoztam a szüleimtől néhány szép ágat, amik a hatalmasra nőtt nyírfájuk visszametszéből keletkeztek. Többféle vastagságút válogattam össze, mert csak abban voltam biztos, hogy majd egy lerakó asztalkát szeretnék fabrikálni belőlük, de a pontos elképzelés csak később született meg a fejemben.
Egészen pontosan egy mini tóról van szó, amit egyelőre szezonális jelleggel hoztam létre, de már most szemet gyönyörködtető részlete a kertnek. Visszatükrözi az égboltot és a fölé hajló növényeket, naplemente után pedig fényekkel és tücsökciripeléssel kiegészítve igazán megnyugtató hatást kelt.
5 évvel ezelőtt gyökereztettem először rozmaringot. Mára nemcsak több rozmaring bokor díszíti a kertemet, de a kerítés mentén, egy kis szakaszon sövényt alakítottam ki belőle. Pont úgy is nyírom, mint a fagyalsövényt, a lehulló hajtásokat pedig többféle módon használom fel.
Amikor először találkoztam az interneten a svéd fáklyával, rögtön tudtam, hogy ilyet én is szeretnék készíteni. Mivel nagyon szeretem a szabadban sütögetést, legyen az grillrácson, vagy bográcsban készült étel, ezért a svéd fáklyát nem csak hangulatvilágításként, de ezek alternatívájaként is szerettem volna kipróbálni.
Az elmúlt hetekben rengeteg csapadék esett errefelé, amiért igazán hálás lehetek. A kert kizöldült, a virágos ágyásokban egyre bontogatják szirmaikat a növények. Néhány ezek közül igényli a támasztékot, hogy se az eső miatt, se a saját bimbóik, leveleik súlya alatt ne dőljenek meg, vagy feküdjenek el a feláztatott talajon.
A nyúlketrechez használt dróthálóval már régóta szemeztem, csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, mi mindenhez lehetne felhasználni kreatívan. Most, hogy mindjárt itt van húsvét, adta magát, hogy ebből is készüljön valamilyen jópofa dekoráció.
Húsvét közeledtével szerettem volna valamilyen kis helyes, mutatós dekorációt készíteni, ami az áprilisban virágzó növények között díszeleghet a kertben. Annyira lelkes voltam, hogy végül nem csak a virágágyásba, hanem a fenyőfára is kerültek figurák…
A tavaszi kerti munkálatok során keletkező levágott ágakban, vesszőkben újabb lehetőségek rejlenek. Hisz, ha már növényként nem, de kerti dekoráció formájában még mutatós díszei lehetnek akár a virágos ágyásoknak is. Mint ez a kis ágyásszegély, amit a felkopaszodott fagyal lemetszett részeiből készítettem.
Az elmúlt években többször írtam már a bambusz belátáskorlátozókról, amiket minden szezonban szorgalmasan rakok fel egy-egy kerítésszakaszon. Idén viszont a rendeltetésszerű használatától elrugaszkodtam, és a két dimenziós kiterjedését 3D-be gömbölyítettem.
Ilyet sem csináltam még korábban, és örülök, hogy végül belevágtam. Nagyon jóleső kikapcsolódás volt a tervezéstől kezdve a fonalak beszerzésén át egészen odáig, hogy elkészült ez a meleg, kényelmes öltözék Francinak.
A minap meglepett a Kifli csapata egy csomag finomsággal. Örömmel vettem át, hisz kezdetek óta Kifli vásárló vagyok. Az alapanyagokból készítettem egy ínycsiklandó, egészséges ebédet, és még egy desszertet is összedobtam!
A téli időszakban, amikor a fővárosban tengetem a kis mindennapjaimat, egészen más ritmusban telnek a mindennapok. Munka szempontjából december közepétől február közepéig egy kicsit lazább a helyzet, ilyenkor tudok pihenni, kikapcsolódni, testben, lélekben és mentálisan felkészülni a pörgős szezonra. És ilyenkor jut idő arra is, hogy elmenjek máshova alkotni, akár közös barátnős programként is.
Tavaly decemberben ismét felvettem a fonalat. Szó szerint, ugyanis elővettem a régi kötő- és horgolótűimet, és két gombolyag fonalat, amik már évek óta a megvannak. Elkezdtem újra gyakorolni a hurkolást, és mivel Viki barátnőm is pont ugyanezt tette, így társam is volt ebben, akivel napról napra inspiráltuk egymást.
Bár szezonon kívül nagyon keveset tartózkodom a faháznál, mégis vágytam arra, hogy legyen itt is némi ünnepi hangulat… Legalább egy kis világító karácsonyfa a kertben, hogy a nyestek is méltó módon készülhessenek az ünnepekre.
Hétvégén a faháznál jártam, és szokás szerint tettem-vettem a kertben. Bár nem volt túl jó idő, de ez egyáltalán nem gátolt meg abban, hogy a karácsonyhoz közeledve ne fogjak bele megint valami klassz DIY projekbe. Ezúttal egy kis karácsonyfát készítettem rönk szeletekből és a kertben található természetes alapanyagokból.
A minap írt Viki barátnőm, hogy valamelyik nap elmehetnénk moziba, múzeumba, vagy korizni. A korcsolyázásra rögtön fel is csillant a szemem, ugyanis utoljára 8 éve suhantam a jégen, nem is értem, hogy maradhatott ki ennyi év…
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK