A nyúlketrechez használt dróthálóval már régóta szemeztem, csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, mi mindenhez lehetne felhasználni kreatívan. Most, hogy mindjárt itt van húsvét, adta magát, hogy ebből is készüljön valamilyen jópofa dekoráció.

Az elmúlt években többször írtam már a bambusz belátáskorlátozókról, amiket minden szezonban szorgalmasan rakok fel egy-egy kerítésszakaszon. Idén viszont a rendeltetésszerű használatától elrugaszkodtam, és a két dimenziós kiterjedését 3D-be gömbölyítettem.

Még nagyon az év elején járunk, de ilyenkor már néhány dolog motoszkál a fejemben az előttem álló, főleg kerti szezont illetően. Szeretem ezeket összeírni, valamiféle listába szedni fontosság, időszerűség, helyszín vagy egyéb szempontok szerint. Nagyvonalakban leírom itt is, mik lesznek a fő területek, amikkel biztos, hogy dolgom lesz 2025-ben.

Bár szezonon kívül nagyon keveset tartózkodom a faháznál, mégis vágytam arra, hogy legyen itt is némi ünnepi hangulat… Legalább egy kis világító karácsonyfa a kertben, hogy a nyestek is méltó módon készülhessenek az ünnepekre.

Közeledik az adventi időszak, vasárnap már az első gyertyát gyújtjuk. Így ezen a héten már én is elkezdtem hangolódni, gondolkodni a dekorációkon, amikhez a faház kertjében is fellelhető természetes anyagokat szeretnék használni: örökzöldeket, tobozokat, fakérget, száraz virágokat és gallyakat és frissen szeletelt faágakat.

Nem számítottam rá, hogy novemberben leesik a hó, de ennél jobbkor nem is jöhetett volna. Hétvégére ugyanis be volt tervezve a faházas kiruccanás Francival, de így még nagyobb élmény volt, pláne, hogy nemcsak a fehér hótakaróban lehetett gyönyörködni, de egy kis novemberi napsütésben is volt részünk, csodás meleg fényekkel.

Vészesen közeleg az idei faházas szezon vége, hamarosan el kell zárni a vizet télire. Ahogy telnek az évek, egyre nehezebb ez az időszak, mert valahogy évről évre szebbek és tartalmasabbak a faháznál töltött hónapok, a kertben történő látványos változásokról nem is beszélve…

Sosem próbáltam még, de egy ideje már nézegettem, milyen fantasztikus dolgokat lehet kihozni farönkből. Így amikor az öreg meggyfát kivágtuk, már tudtam, hogy a földben megmaradt részén majd szobrászkodni fogok!

Már hetek óta alig esett némi csapadék, és a forróság kezdi meggyötörni a növényeket… Persze, amikor csak tehetem locsolok, de ez önmagában mit sem ér, ha a talaj nincs takarva, mulcsolva.

Kezdjük azzal, hogy mégis mit és miért kellett újratervezni? Nos, márciusban úgy volt, hogy a kukáim takarására építek majd nyáron egy mutatós, szeparált részt, amihez a könnyen összerakható elemek mellett az erdő kúszó, dús növényzetét is felhasználom. A hosszú ideje tartó csapadékmentes időjárás miatt viszont most lehangolóan fest az a rész, ahol mindezt megvalósítottam volna, és ez új megoldásra ösztönzött.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK