Ugyan már van két nagyon helyes kis madáretetőm a faház kertjében, de miért ne lehetne még több, amiből a madárkák kicsipegethetik a nekik kitett magvakat? Ezúttal egy elég régi, méretesebb darabot pofoztam ki, amit még Apukám készített évekkel ezelőtt…
Category: Vidék
A szobában nevelt paradicsom sztoriról már írtam a közösségi oldalaimon, de mivel a kezdetektől mostanáig közel egy év telt el, így megérett a dolog arra, hogy itt a blogon is összefoglaljam, mik a nem várt – pozitív – tapasztalataim.
Már harmadik szezonban szaporítom lelkesen a rozmaringokat a faháznál, így mostanra már van annyi tapasztalatom ezzel a csodás fűszernövénnyel, amit érdemes megosztanom veletek. Az interneten sok hasznos dolgot lehet róla olvasni, én tényleg csak azokat írnám le, ami nálam bevált, működik, és azt is, ami nem jó irány.
Egy jó ideje a legtöbb dologra úgy tekintek, mint egy lehetőségre, amit a környezetért tehetek. Amivel óvhatom, védhetem azt. Ilyen az otthonom, a gardróbom, a tárgyak, amikkel körülveszem magamat, valamint azok a tevékenységek, amiket a munkám, a pihenésem vagy a kikapcsolódásom során végzek. És ide sorolom az ajándékozást is…
Egy nagyon klassz dolgot szeretnék mutatni nektek, ami akár teraszon, egy kisebb balkonon, a kertben, a medence mellett, vagy a falra szerelve is mutatós kiegészítő. Lehet használni korlátként, belátásgátlóként, takarólapként vagy egyszerűen csak díszítő elemként. Ez pedig nem más, mint a dekorpanel.
Ahh, hogy ez miért nem jutott előbb eszembe! A hűsítő ital, vagy egy jó kávé ezzel az egyszerű megoldással most már végre karnyújtásnyira van, és a félig vagy teljesen üres pohárral/csészével sem kell rögtön kikászálódni a függőágyból, mert van hova tenni!
Hihetetlen, hogy elszaladt az elmúlt néhány év. Nézegetem a régi fotókat, beleolvasok a régebbi posztokba, és azt látom, mennyi, de mennyi minden változott a faházban és a kertjében, amióta a gondjaimba vettem. És még mennyi dolgom lesz ezután is, hajjaj! Na, de lássuk, mik történtek mostanság a dombtetőn.
Az idei szezon első DIY projektje ez a kötélfogantyús tálca (vagy alátét), ami egyetlen fillérbe sem került, ugyanis kizárólag maradék/meglévő dolgokat használtam az elkészítéséhez.
Az idei első munka a kertben az öreg, és sajnos nagyon beteg cseresznyefám kivág(at)ása volt. Az elmúlt pár évben a legtöbb beteg részt már megtépázták, leszakították a nagy viharok, így mostanra a törzsön kívül, már csak egyetlen nagyobb ága maradt…
Két hónapja kezdtem el írni ezt a posztot, aztán félkész állapotban pont úgy felkerült a „várhat ez még” dolgok mellé a polcra, mint oly sok minden az elmúlt hónapokban. Na de, most leporolom, mert lassan kitavaszodik, és akkor már kár lenne örülni a szép havas környezetnek.
Számomra pont jó hosszúságú volt a nyár, kiélveztem minden napját a faháznál. Augusztus végéhez közeledve már kezdtem érezni, hogy elég is volt a kánikulából, és onnantól már csak azt vártam, hogy beköszöntsön a hűvösebb őszi időszak.
Az a helyzet, hogy mostanában minden dolog, ami a laptophoz, telefonhoz, internethez, egyszóval az online léthez kapcsolódik, az valahogy érdektelen lett számomra. Nem kiégésről van szó, egyszerűen beszippantott a valóságom, a mindennapok öröme, amiben sokkal jobb csak benne lenni, mintsem folyamatosan posztolni róla az összes felületen…
Ez a néhány fabábu évek óta várta a sufni egyik polcán, hogy végre leporoljam őket és újból játékba állhassanak. Úgy gondoltam, hogy ennél többet is megérdemelnek, így hát ecsetet ragadtam, és átfestettem őket…
Akár a kert építéséről, dekorálásáról vagy rendszeres karbantartásáról legyen szó, a saját tapasztalatom az, hogy érdemes néhány olyan eszközt, elemet, kiegészítőt beszerezni, amikkel megkönnyíthetjük a kerti munkát, vagy egyszerűen csak kellemesebbé tehetjük a kint töltött időt.
A legtöbb tárgyat rendszerint úgy mentem meg, hogy teljesen új funkciót adok neki. Legyen az egy régi fenyőfiókból készült falipolc, szétbontott pergola elemeiből összebarkácsolt lépcső, vagy éppen egy kőből készült grillező/bográcsozó, amiből ezúttal egy mutatós „virágládát” álmodtam meg a kertbe.
Ezt a projektemet tavaly ősszel terveztem megcsinálni, de mint annyi minden, ez is idénre csúszott. Sebaj, most, végre már ott tartok, hogy a vízgyűjtő már nem csak funkcionál, de a megjelenése is pofásabb.
Végeláthatatlan azon kisebb és nagyobb feladatok listája, amiket a faháznál kellene elvégezni, de most legalább ismét kihúzhatok róla egy tételt. Ugyanis végre kikerültek a földből a valamikori pergola beton tartóelemei.
Sosem volt még saját veteményesem, így ez abból a szempontból tényleg kísérleti, hogy bár sok dolognak utánaolvastam, utánakérdeztem, és paradicsomot már sikeresen neveltem balkonon és itt a faháznál is, azért az első, kertben történő gyakorlati tapasztalás még csak most jön…
Az év első két hónapja lassú és csendes volt, de ugyanez már egyáltalán nem mondható el a márciusról és az áprilisról, és ahogy nézem, a májusról sem. Hirtelen felpörgött minden, és ezzel együtt az év elején elhagyott motivációm is visszatért.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK