Category: Vidék

Február óta gyakorlatilag versenyt futok az idővel, pontosabban az időjárással. Az eddig megszokotthoz képest minden egy hónappal előbb történik, amire én még nem készültem fel (semmilyen szempontból), és most rohangálok, mint a mérgezett egér, és közben próbálok nem lecsúszni a kert látványának legszebb pillanatairól, mitöbb dokumentálásáról és megosztásáról. Merthogy visszanézve a tavalyi faházas mappákat egy csomó fotóm és mondanivalóm bentragadt…

2024 márciusa van, ez immár a hatodik tavasz a faháznál. Az elmúlt években sokat épült-szépült a kert, de még rengeteg feladat vár rám, sok ötletem van, amiket szeretnék megvalósítani. A lelkesedésem az évek előrehaladtával nemhogy lankadt volna, de egyre csak nő, alig várom, hogy égjen a kezem alatt a munka és morzsolódjon a friss, humuszban gazdag föld az ujjaim között…

Amikor 2018 őszén megkaptam a faház kulcsait, még nem tudtam, hogy mibe vágom a fejszémet. Csak azt éreztem, hogy az erdő ölelésében elhelyezkedő telken valami nagyon jó vár rám. Mint oly sok mindent, ezt is az ösztönöm vezérelte, cseppnyi tudatosság sem volt benne…

Egészen pontosan november 1-én volt a hivatalos blogszülinap, de a helyzet az, hogy idén ez teljesen kiment a fejemből. Korábban minden évben nagyon készültem rá, volt élő videó, nyereményjáték, sokszor blogposzt is, aztán ezek szépen lassan elmaradtak, mert egyszerűen más dolgok lettek fontosabbak.

Egy ideje szerettem volna már eljutni Szomoru Miklós mesebeli kertjébe, és ez most októberben a STIHL meghívásának köszönhetően végre meg is valósult. Úgy voltam vele, ha már a Pilis felé veszem az irányt, akkor mindenképpen beugrok Márk barátomhoz is egy kávéra, olyan régóta tervezgettük már, hogy összefutunk.

Május elején említettem meg először a facebookon, hogy idén nincs kedvem felállítani a medencét (és bajlódni vele) sőt, talán el is kellene adnom, mert bár tényleg kihasználjuk, azért sokat is kell vele törődni, hogy mindig szép és tiszta legyen a vize… Akkor többen írtátok, hogy ezt gondoljam át, mert milyen jó lesz majd csobbanni benne a nagy kánikula idején, viszont

Tovább…

Mikor télen egy hetet töltöttünk a hófedte hegyek között, tudtam, ide vissza kell térnem valamikor a nyári hónapokban is. Szerettem volna látni az üde, zöld alpesi legelőket, be akartam szippantani a fenyőillatú levegőt, és vágytam arra, hogy ismét nagyokat barangoljak olyan magasságokban, amilyenekre hazánkban pusztán a természeti adottságok miatt sincsen lehetőség…

Az elmúlt két hétben volt itt minden: kánikula, napokig tartó esőzés, vihar, de amikor csak tudtam kint dolgoztam a kertben. Kisebb-nagyobb részek estek át látványos változáson, mutatom is őket sorban…

Ugyan már van két nagyon helyes kis madáretetőm a faház kertjében, de miért ne lehetne még több, amiből a madárkák kicsipegethetik a nekik kitett magvakat? Ezúttal egy elég régi, méretesebb darabot pofoztam ki, amit még Apukám készített évekkel ezelőtt…

A szobában nevelt paradicsom sztoriról már írtam a közösségi oldalaimon, de mivel a kezdetektől mostanáig közel egy év telt el, így megérett a dolog arra, hogy itt a blogon is összefoglaljam, mik a nem várt  – pozitív – tapasztalataim. 

Már harmadik szezonban szaporítom lelkesen a rozmaringokat a faháznál, így mostanra már van annyi tapasztalatom ezzel a csodás fűszernövénnyel, amit érdemes megosztanom veletek. Az interneten sok hasznos dolgot lehet róla olvasni, én tényleg csak azokat írnám le, ami nálam bevált, működik, és azt is, ami nem jó irány.

Egy jó ideje a legtöbb dologra úgy tekintek, mint egy lehetőségre, amit a környezetért tehetek. Amivel óvhatom, védhetem azt. Ilyen az otthonom, a gardróbom, a tárgyak, amikkel körülveszem magamat, valamint azok a tevékenységek, amiket a munkám, a pihenésem vagy a kikapcsolódásom során végzek. És ide sorolom az ajándékozást is…

Egy nagyon klassz dolgot szeretnék mutatni nektek, ami akár teraszon, egy kisebb balkonon, a kertben, a medence mellett, vagy a falra szerelve is mutatós kiegészítő. Lehet használni korlátként, belátásgátlóként, takarólapként vagy egyszerűen csak díszítő elemként. Ez pedig nem más, mint a dekorpanel.

Ahh, hogy ez miért nem jutott előbb eszembe! A hűsítő ital, vagy egy jó kávé ezzel az egyszerű megoldással most már végre karnyújtásnyira van, és a félig vagy teljesen üres pohárral/csészével sem kell rögtön kikászálódni a függőágyból, mert van hova tenni!

Hihetetlen, hogy elszaladt az elmúlt néhány év. Nézegetem a régi fotókat, beleolvasok a régebbi posztokba, és azt látom, mennyi, de mennyi minden változott a faházban és a kertjében, amióta a gondjaimba vettem. És még mennyi dolgom lesz ezután is, hajjaj! Na, de lássuk, mik történtek mostanság a dombtetőn.

Az idei szezon első DIY projektje ez a kötélfogantyús tálca (vagy alátét), ami egyetlen fillérbe sem került, ugyanis kizárólag maradék/meglévő dolgokat használtam az elkészítéséhez.

Az idei első munka a kertben az öreg, és sajnos nagyon beteg cseresznyefám kivág(at)ása volt. Az elmúlt pár évben a legtöbb beteg részt már megtépázták, leszakították a nagy viharok, így mostanra a törzsön kívül, már csak egyetlen nagyobb ága maradt…

Két hónapja kezdtem el írni ezt a posztot, aztán félkész állapotban pont úgy felkerült a „várhat ez még” dolgok mellé a polcra, mint oly sok minden az elmúlt hónapokban. Na de, most leporolom, mert lassan kitavaszodik, és akkor már kár lenne örülni a szép havas környezetnek.