Az otthonom idei változásainak összefoglalóját nagyon szerettétek, így örömmel írok egy ugyanilyen összegzést a faházról is. Mivel az idei év nagy részét itt töltöttem, ezért sokkal jobban haladtam a januárban betervezett dolgokkal, mint azt képzeltem.
Tag: Juditu Faház
Aki kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a faházas kalandjaimat, az már láthatta, hogy időnként a pincével is foglalkozom. Most megmutatom, hogy két év alatt meddig jutottam a lenti pakolászással, berendezéssel, és milyen új tervet találtam ki magamnak a jövőre nézve.
Az elmúlt napokban kihasználtam a szép időt és összeraktam az előző posztomban beharangozott kiskaput a faháznál. Amikor belekezdtem, nem volt pontos tervem, csak azt tudtam, hogy maradékokból szeretném összerakni.
Valamikor tavaly Anyukámmal rendbetettünk egy kisebb szakaszt a telkem határán, ahol már csak elszáradt növényzet volt. Ez egyben kerítés szerepét is betöltötte, ide ugyanis anno nem tettek drótkerítést, de ezt a szakaszt mindenképpen szerettem volna valamivel pótolni…
Akár erkélyről, teraszról, kertről van szó, nálam nem hiányozhat az esti hangulatvilágítás. A faház kertjében is van pár napelemes ledlámpa, amik sötétedéskor maguktól bekapcsolnak…
Már nem is tudom, hányadik DIY fejezeténél tartok a faházas fürdőszobának, hisz folyamatosan, apró lépésekkel szépítgetem, de mivel most már látványos a változás, ezért leírom és persze meg is mutatom az aktuális helyzetet.
Végre! Ez az egyik legrégebben tervezgetett projektem, gyakorlatilag azóta a listámon volt, hogy megvettem a faházat. Most végre abba a fázisba ért a dolog, hogy érdemben is tudok róla írni, és fotókat mutatni.
Az előző tulajdonosok homokágyra fektettek XPS lapokat és arra tettek egy erősebb filcet. Nyár elején viszont ezt újraépítettük az eredeti – és kiválóan teljesítő – rétegrendet megtartva.
A faháznál a legkisebb munka is borzasztó időigényes, ezért néha úgy érzem, hogy sokkal lassabban haladok a betervezett dolgokkal, mint szeretnék. Egy egyszerű – festéssel, javítással – megfejelt tolózár csere is órákig tartó szöszmötölés néhány napon át…
Az idei nyár kedvence lett számomra a konyhaablak alatt elhelyezett egyedi ültetőasztal. Sokkal egyszerűbben összeállt, mint azt korábban gondoltam, amikor még csak vágyakoztam egy ilyen növényes asztalka után..
A mostani posztban szereplő polcot, már láthattátok korábbi bejegyzésemben, de magáról az elkészítés lépéseiről és arról a szemléletről, ami megbújik mögötte, még nem írtam. Egészen mostanáig.
Sok apró dolog változott a faházban az elmúlt hónapok során, amiket egy-egy fotó erejéig megemlítek a közösségi oldalaimon, de poszt nem mindig készül róluk, hiszen sok esetben nem fotózom azt, amit csinálok, csak a végeredményt. A most következő hálószobai ráncfelvarrás is ilyen, ami szerintem fázisfotók nélkül is érthető lesz.
Egy ideje adós vagyok ezzel a poszttal, de most végre a teraszon ücsörögve, a reggeli kávémat kortyolgatva bepötyögöm szépen…
A szüleim szanálnak és rendet raknak a kerti sufniban, és mondták, ha bármi kell nekem, vihetem. Az a sufni számomra maga a kincsesbánya: tele maradék, régi, sérült, de DIY szempontból még hasznosítható holmival. Ilyen pl. az a régi madárodú, amit most kipofoztam, és immár a kert bejáratánál amolyan „cégérként” díszeleg.
Korábban, úgy képzeltem, hogy majd teljesen új lécekből fogom a komposztálót körbekeríteni, aztán később rájöttem, hogy régi, viharvert raklapokból is jól mutatna, sőt!
Rögtön tisztáznám is a címet: így hívom azt a kis műanyag talicskát, amivel a telken fel-le húzogatom a cuccokat, faágakat, zöldhulladékot és olykor óvatosan megpakolva kibontott téglákat is…
Néha még számomra is hihetetlen, hogy néhány egyszerű ötlettel milyen jól át lehet fazonírozni dolgokat. Most megint a faház konyhájában ügyködtem, aminek meglehetősen látványos lett az ereménye.
Annyira szeretem, amikor egy diy projektben egyszerre kap szerepet az újragondolás, az újrahasznosítás, a kreativitás, a kézügyesség, egy gyerekkorban megtanult technika, és persze némi matek, hogy optimalizálva a méreteket a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. Az előszobai fogasból készült cipőtartó polc pont ilyen.
Van a kertben egy kis vadregényes, tujákkal körbevett rész, ami tény, hogy nagyon hangulatos, de mivel fő közlekedési útvonalon van, így használat szempontjából már kevésbé praktikus. Ezt nemrég orvosoltuk is.
Nagyjából másfél hónapja írtam a diy kerti lépcsőről utoljára, amikor már stabilan állt a helyén, de a felületkezeléssel még nem végeztünk. Persze, az is hamar elkészült, csak gondoltam várok egy kicsit, amíg teszteljük és megnézzük, hogyan bírja az időjárás viszontagságait.
Tavaly, amikor a bambusznád kerítést és a kerti hangulatfényeket rendeltem (ITT), bedobtam a kosárba egy nagyméretű lombgyűjtő zsákot is. Akkor még csak sejtettem, hogy praktikus társam lesz majd a kerti tevékenységeknél, most viszont már el sem kezdem a munkát nélküle.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK