A faház megvételével kibővült a terep, ahol az otthonszépítés szerelmeseként kiélhetem magamat és ezzel együtt még több inspirációt adhatok Nektek. A fővárosi lakásom és a vidéki nyaralóm különböző stílusban szépülget, ennek kapcsán hoztam most egy izgalmas bejegyzést.
Tag: Juditu Faház
Múlt héten Eszter barátnőmet láttam vendégül a faházban, amit persze egy alapos takarítás és egy-egy helyiség kidekorálása előzött meg…
Minden alkalommal, amikor a faháznál vagyok, a belső terek egy-egy pontja megszépül. Idén a hangsúlyt főleg a költséghatékony, ugyanakkor mutatós megoldásokra fektetem, olyanokra, amik kreativitással látványos előtte/utána összképet eredményeznek.
Most, hogy a pincében végre rend van és átláthatóak az alapanyagok és eszközök, indulhat az igazi barkácsolós időszak. Ezúttal egy régi fém polcot újítottam meg maradék faanyagokkal.
Az előkészületek után jön a látványosabb rész, a festés. A zsalugáter lamellái miatt ez aprólékos munkafolyamat volt, de azt hiszem, megérte szöszmötölni vele…
Apránként, de elkezdtem csinosítani a házat kívülről… Bemelegítésként a pince ablakával kezdtem, amit a festés előtt alaposan elő kellett készíteni.
Végre eljött a nap, amikor egészen késő estig lehetett a kertben bogarászni, és nem kellett azzal foglalkozni, hogy a házikótól hazafele vezető úton a budapesti forgalmi csúcsot miképpen kerüljem el…
Még sok teendő van a faházban, mielőtt elkezdeném berendezni általam választott bútorokkal, de mindenképpen szeretnék Nektek egy kis eszmefuttatást írni arról, milyen bútorokban gondolkodom.
Múlt héten megnyitottuk a vizet a házikóban, így végre teljes gőzzel rá lehet kapcsolni a faházas munkálatokra. Tegnap gyönyörű napsütés volt, úgyhogy ezt ki is használtuk Anyukámmal.
Végre kezd igazán tavaszi lenni az időjárás, így egyre sűrűbben járok a házikóhoz. Eddig jórészt a kertet kapirgáltam, de most eljött az idő, hogy kicsit belül is elkezdjek aktívkodni.
A házikó vásárlása óta eltelt jópár hónap (pontosabban fél év!), és bár a hidegebb időszakban jórészt pihentettem a munkálatokat, azért apróbb dolgok kapcsán heti rendszerességgel megfordultam a „birtokon”, erről időnként a Facebook oldalaimon és az Intagramon is hírt adtam.
Mostanában igazán felvillanyoznak azok a diy projektek, melyek során valami régi, rozoga – esetleg kidobásra ítélt – tárgyat fazonírozok át. Így történt ez legutóbb is, amikor egy öreg, szakadt fülű kosarat mentettem meg…
Amikor fával dolgozik az ember, akkor a fűrészpor mellett számolnunk kell kisebb-nagyobb maradék faanyagok keletkezésével is. Ezeket érdemes elrakni, mert a haszontalannak tűnő darabokat is felhasználhatjuk még.
Nemrégen írtam posztot arról a madáretetőről, amit egy kis esztétikai tuning után fel is töltöttem magvakkal és kivittem a faházhoz. Annyit olvastam közben a téli madáretetésről, hogy nagy lelkesedésemben végül egy újabb madáretetőt is „átfaragtam”…
Amikor a faházat megvettem, sokat gondolkodtam azon, hogy milyen nevet is adjak neki. Azért ez mégiscsak egy új és izgalmas fejezet az életemben és ezzel együtt a blog 9 éves történetében is…
Amikor a faházat legelőször megnéztem, végérvényesen és menthetetlenül szívembe zárta magát a tény, hogy azt a tulajdonosok bizony a két kezükkel építették. Persze, ez nem is olyan meglepő, hisz a ’80-as években kész fa elemekből álló nyaralókat építeni igen nagy divat volt, de számomra sokat hozzáad az értékéhez, hogy akiktől megvettem, azoknak szíve-lelke, verejtéke is benne van a házikóban.
Amikor tavaly decemberben elszaladtam karácsonyi ledsorért a Praktikerbe, vettem pár zacskó télire való madáreleséget és egy teljesen egyszerű madáretetőt is. Az ünnepek alatt kicsit kidekoráltam az etetőt és tegnap ki is helyeztem a faház előtti fenyőfára.
Bár év elején még egyáltalán nem terveztem, mégis úgy alakult, hogy ősszel vettem egy klassz erdei faházat. Az előzményekről, a motivációkról és a keresés szempontjairól mindenképpen fontos írnom, mert szerintem hálás téma, ami sokak számára lehet ösztönző erejű is…
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK