Bár nálam az erdővel körbeölelt kertben rengeteg búvóhely van a kisállatok számára, azért mégiscsak úgy vagyok vele, hogy egy sünlak nem hiányozhat a kertből. Vagy több, mert nem ez az első alkalom, hogy barkácsolok egyet…
Category: DIY
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a történés az életemben, amit csak érzelmekkel átitatott szavakkal tudok leírni. 2009. november 1. az első – saját alkotásomat bemutató – bejegyzésem volt a blogon, és akkor még nem is sejtettem, hogy ez az első lépés milyen hosszú
Azt hiszem, elkészítettem a faház legkörnyezettudatosabb kerti dekorációját, egy rusztikus szarvast. Az alapanyagokat maga a kert adta, a rögzítéshez sem csavart, sem szöget, sem ragasztót nem használtam. Stabilan áll a saját lábán, és ha majd egyszer elkorhad a fa, nyugodtan visszatérhet minden eleme a természetbe… De lássuk csak, mik az elkészítés fázisai.
Vészesen közeleg az idei faházas szezon vége, hamarosan el kell zárni a vizet télire. Ahogy telnek az évek, egyre nehezebb ez az időszak, mert valahogy évről évre szebbek és tartalmasabbak a faháznál töltött hónapok, a kertben történő látványos változásokról nem is beszélve…
A faház kertjében több madáretetőt is kihelyeztem már az elmúlt évek során. Mindben benne van egy kicsit a saját kezem munkája, de egyik sem olyan, amit teljes mértékben én magam raktam volna össze. Ezért elhatároztam, hogy készítek egyet maradék faanyagokból, illetve kertben lemetszett ágakból.
Sosem próbáltam még, de egy ideje már nézegettem, milyen fantasztikus dolgokat lehet kihozni farönkből. Így amikor az öreg meggyfát kivágtuk, már tudtam, hogy a földben megmaradt részén majd szobrászkodni fogok!
Mióta itt lakom már sokféle volt a hálószoba, mármint ami a falakat, és a kiegészítők nagy részét illeti, hisz a bútorok – egy szék kivételével – évek óta ugyanazok. Egy ideje fontolgatom, hogy új vizekre evezek, egy merészebb, sötétebb falszínnel, de nem csak egy adott sávban, vagy falszakaszon, hanem mind a négy falon…
Már hetek óta alig esett némi csapadék, és a forróság kezdi meggyötörni a növényeket… Persze, amikor csak tehetem locsolok, de ez önmagában mit sem ér, ha a talaj nincs takarva, mulcsolva.
Tisztában vagyok vele, hogy lomtalanításról bármit hazahozni szabályszegésnek számít, viszont szerintem sokkal nagyobb „bűn” hagyni kárba veszni azt a sok-sok értékes dolgot, amit emberek a lomtalanítás során kitesznek…
Minden elhulló, természetes faanyagra úgy tekintek a kertben, amiből még lehet valami klassz dolgot alkotni. Ilyen a márciusban kivágott meggyfa is, ami megújult formában kap lehetőséget, hogy továbbra is a kert része maradjon és díszítse azt. Ezúttal rönk lámpást készítettem belőle.
Kezdjük azzal, hogy mégis mit és miért kellett újratervezni? Nos, márciusban úgy volt, hogy a kukáim takarására építek majd nyáron egy mutatós, szeparált részt, amihez a könnyen összerakható elemek mellett az erdő kúszó, dús növényzetét is felhasználom. A hosszú ideje tartó csapadékmentes időjárás miatt viszont most lehangolóan fest az a rész, ahol mindezt megvalósítottam volna, és ez új megoldásra ösztönzött.
Mihez lehet kezdeni egy kivágott fából keletkező faanyaggal? El is lehet szállíttatni vagy széthasogatva fel lehet használni tűzrakáshoz a hétvégi bográcsozásnál, de még jobb, ha valami újat alkotunk belőle a kertben. Ebben a bejegyzésben azt mutatom meg nektek, hogyan készítettem az öreg meggyfámból kerti ösvényt, mely a díszkert csodásan virágzó növényei között kanyarog…
Az utóbbi hónapokban sokat szépült a kert, de még csak most jöttem bele igazán a munkálatokba! Leginkább azon vagyok, hogy olyan kis részletek is felvirágozzanak, amik alapvetően rendben vannak, funkcionálnak, nem néznek ki rosszul, de egy kis törődéssel kifejezetten mutatós szegletei lehetnek a kertnek. Ebben a bejegyzésben különféle ágyásszegélyes ötleteket fogok mutatni nektek.
A kertemben nagyon sokféle rovar él, az erdei környezet pedig számos búvóhelyet biztosít számukra átmenetileg, vagy állandó otthonként. A madáretetők, odúk, itatók, és a sünlak mellett viszont egy saját kezűleg barkácsolt rovathotel sem hiányozhat a kertből, amit könnyen meg lehet építeni természetes alapanyagokból.
A zöldségek, fűszernövények számára korábban kialakított konyhakertem egy meglehetősen picike terület, amit idén kibővítettem, már amennyire a lehetőségek engedték. Hiszen nem csak szűkös a rendelkezésre álló terület, de lejtős is, szóval a munkálatokat a korábbi veteményes elbontásával és tereprendezéssel kezdtem…
Volt egy kis meggyfám, ami felett sajnos eljárt az idő… Egy ideje már alig volt termése, így fokozatosan elkezdtem lefűrészelni az ágait, de kivágni semmiképpen nem szerettem volna, mert a törzse, és a fő ága elég erős ahhoz, hogy egy madáretetőnek és itatónak egy pár évig még alátámasztást adjon.
Nem terveztem erről bejegyzést írni, de mivel úgyis annyi szabadidőm van, miért ne mesélhetnék erről is kicsit részletesebben itt a blogon? Viccelek, mostanság semmi szabadidőm nincsen, úszom a jobbnál jobb és sok energiát igénylő munkákban, viszont emellett jópár szívügyem is van, ami éltet, mozgat, és amiről örömmel pötyögök akár pihenés helyett. Szerintem ezek jó dolgok, és talán mást is megmozgat…
A kert évről évre egyre szebb, de még mindig vannak olyan (perem)részei, amikkel eddig érdemben nem sokat foglalkoztam. Ilyen az a szakasz is, ami a faház és a komposztáló között húzódik, és ahol eddig csak drótkerítés volt kilátással a szomszédos erdős telekre… Most viszont ezt a területet is a gondjaimba vettem, lássuk hát részleteiben a koncepciót.
2024 márciusa van, ez immár a hatodik tavasz a faháznál. Az elmúlt években sokat épült-szépült a kert, de még rengeteg feladat vár rám, sok ötletem van, amiket szeretnék megvalósítani. A lelkesedésem az évek előrehaladtával nemhogy lankadt volna, de egyre csak nő, alig várom, hogy égjen a kezem alatt a munka és morzsolódjon a friss, humuszban gazdag föld az ujjaim között…
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK