Az utóbbi hónapokban sokat szépült a kert, de még csak most jöttem bele igazán a munkálatokba! Leginkább azon vagyok, hogy olyan kis részletek is felvirágozzanak, amik alapvetően rendben vannak, funkcionálnak, nem néznek ki rosszul, de egy kis törődéssel kifejezetten mutatós szegletei lehetnek a kertnek. Ebben a bejegyzésben különféle ágyásszegélyes ötleteket fogok mutatni nektek.
Category: DIY
A kertemben nagyon sokféle rovar él, az erdei környezet pedig számos búvóhelyet biztosít számukra átmenetileg, vagy állandó otthonként. A madáretetők, odúk, itatók, és a sünlak mellett viszont egy saját kezűleg barkácsolt rovathotel sem hiányozhat a kertből, amit könnyen meg lehet építeni természetes alapanyagokból.
A zöldségek, fűszernövények számára korábban kialakított konyhakertem egy meglehetősen picike terület, amit idén kibővítettem, már amennyire a lehetőségek engedték. Hiszen nem csak szűkös a rendelkezésre álló terület, de lejtős is, szóval a munkálatokat a korábbi veteményes elbontásával és tereprendezéssel kezdtem…
Volt egy kis meggyfám, ami felett sajnos eljárt az idő… Egy ideje már alig volt termése, így fokozatosan elkezdtem lefűrészelni az ágait, de kivágni semmiképpen nem szerettem volna, mert a törzse, és a fő ága elég erős ahhoz, hogy egy madáretetőnek és itatónak egy pár évig még alátámasztást adjon.
Nem terveztem erről bejegyzést írni, de mivel úgyis annyi szabadidőm van, miért ne mesélhetnék erről is kicsit részletesebben itt a blogon? Viccelek, mostanság semmi szabadidőm nincsen, úszom a jobbnál jobb és sok energiát igénylő munkákban, viszont emellett jópár szívügyem is van, ami éltet, mozgat, és amiről örömmel pötyögök akár pihenés helyett. Szerintem ezek jó dolgok, és talán mást is megmozgat…
A kert évről évre egyre szebb, de még mindig vannak olyan (perem)részei, amikkel eddig érdemben nem sokat foglalkoztam. Ilyen az a szakasz is, ami a faház és a komposztáló között húzódik, és ahol eddig csak drótkerítés volt kilátással a szomszédos erdős telekre… Most viszont ezt a területet is a gondjaimba vettem, lássuk hát részleteiben a koncepciót.
2024 márciusa van, ez immár a hatodik tavasz a faháznál. Az elmúlt években sokat épült-szépült a kert, de még rengeteg feladat vár rám, sok ötletem van, amiket szeretnék megvalósítani. A lelkesedésem az évek előrehaladtával nemhogy lankadt volna, de egyre csak nő, alig várom, hogy égjen a kezem alatt a munka és morzsolódjon a friss, humuszban gazdag föld az ujjaim között…
Olyan régóta kacérkodtam már a gondolattal, hogy részt vegyek egy táska készítő workshopon, hogy az újévi lendülettel fogtam magamat és végre a tettek mezejére léptem. Remélem, hogy a személyes élményeim alapján ti is kedvet kaptok majd hozzá, de lássuk a részleteket!
Tavaly nyáron végre kizöldült az előszoba is. Na, nem élő növényekkel, mert azok csak ideig óráig bírják itt a nem túl kedvező fényviszonyok miatt, hanem levélmintás tapétával. Nem először írok konkrétan erről a mintáról a blogon, de lássuk csak szép sorban a dolgokat…
Ez a bejegyzés már jó ideje, 2022 novembere óta várja, hogy megírjam. Van még jónéhány ilyen megkezdett, félig-meddig megírt, de valami miatt abbamaradt, majd feledésbe merült posztom… Nem is pazarolnék erre több szót, majd időről időre előhúzom valamelyiket a DIY kalapomból!
Az idei adventi időszakot teljesen belengte a fűszeres mézeskalács illat. Hol itthon, hol a barátoknál készültek a szebbnél szebb formák és díszítések, amiket most összegyűjtve meg is osztok veletek, hogy a jövő évi ünnepi készülődésre legyen inspiráció…
Az adventi időszak kezdetén egy újabb közös alkotós programon vettem részt, amire Szomoru Miklós invitált. A helyszín egy nagyon klassz kis mobilház volt, ahol egy közös asztal köré gyűlve díszítettük fel a saját adventi koszorúnkat, miközben beszélgettünk, pogácsát majszoltunk, és a végén még a Mikulással is bandáztunk egyet.
Az év végi, ünnepre készülődés időszakát úgy terveztem meg, hogy a munka mellett legyen elég időm a pihenésre, feltöltődésre, kreatív alkotásra is. Kifejezetten jól esett, hogy az egyik legszelesebb, leghidegebb szombati napon egy szójagyertya készítő workshopon melegedhettem át testben és lélekben egyaránt.
Már csak szűk két hét van az adventi időszak kezdetéig, és aki nem az utolsó pillanatban akar kapkodni a dekorációkkal, annak ideje elkezdeni már most a készülődést. Így gondoltuk ezt mi is a kis kertész/dekoros barátaimmal, akikkel múlt vasárnap összejöttünk, hogy egy közös adventi alkotás keretében hangolódjunk a közelgő ünnepi időszakra.
Amikor 2018 őszén megkaptam a faház kulcsait, még nem tudtam, hogy mibe vágom a fejszémet. Csak azt éreztem, hogy az erdő ölelésében elhelyezkedő telken valami nagyon jó vár rám. Mint oly sok mindent, ezt is az ösztönöm vezérelte, cseppnyi tudatosság sem volt benne…
Május elején említettem meg először a facebookon, hogy idén nincs kedvem felállítani a medencét (és bajlódni vele) sőt, talán el is kellene adnom, mert bár tényleg kihasználjuk, azért sokat is kell vele törődni, hogy mindig szép és tiszta legyen a vize… Akkor többen írtátok, hogy ezt gondoljam át, mert milyen jó lesz majd csobbanni benne a nagy kánikula idején, viszont
Az elmúlt két hétben volt itt minden: kánikula, napokig tartó esőzés, vihar, de amikor csak tudtam kint dolgoztam a kertben. Kisebb-nagyobb részek estek át látványos változáson, mutatom is őket sorban…
Az elmúlt bő fél évben a Jófogással karöltve egy kampányba kezdtünk, melyben a körkörös fogyasztás fontosságára igyekeztünk felhívni a figyelmet. Hónapról hónapra különféle használt tárgyak fordultak meg valamilyen módon a kezem alatt, melyekről a közösségi felületeimen rendszeresen hírt is adtam, de úgy gondoltam, tanulságos és inspiráló lenne felfűzni ezt a hosszú időszakot egy blogbejegyzésben…
A hajnali fagyok, a sok eső és a szeles idő miatt idén a tervezettnél később, két hét csúszással indítottuk el a faházas szezont. De hát ilyen ez az április, teljesen kiszámíthatatlan. Ahogyan a május is.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK