Egész januárban próbálkoztam azzal, hogy megírjak egy évindító posztot, de egyszerűen nem jött össze. Sokszor ültem a laptop elé, félbehagyott és átírt bejegyzések is születtek, mostanra viszont realizáltam magamban, hogy kétség kívül remete üzemmódra váltottam…
Szándékosan nem írok most semmit az évszám mögé, mert mint mindenkinek, ez az év nekem is másmilyen volt, mint ahogyan azt 2019 végén elképzeltem. Sok tekintetben életem egyik legjobb évét zárom, de azok a szomorú események, amik a környezetemben és egyáltalán a világban történtek, kétség kívül rányomják a bélyeget az érzéseimre.
Év elején írtam egy posztot arról, hogy megcsapott a változás szele, és új stílus felé vettem az irányt. Mármint itthon, ahol most nagyon sok időt töltök, és naponta szembesülök azokkal a színekkel, tárgyakkal, megoldásokkal, amik egyre inkább bántják a szememet.
Február 6-án Tóth Andi felkérésére belekezdtem egy új kihívásba, amivel egyrészről a saját háztartásomban keletkező hulladékok mennyiségét szeretném csökkenteni, másrészről bízom abban, hogy ezzel Titeket is inspirállak, ugyanúgy, mint az otthonszépítés területén.
Tervezni, célokat kitűzni rövid- vagy hosszútávon mindig hasznos dolog. Nem árt, ha van heti/havi ütemezésünk, és ilyenkor év elején egy listánk arról, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk elérni az új esztendőben. Persze, néha jó csak úgy lógni a levegőben, vagy sodródni az árral, de engem az még sosem vitt előre…
Bár év elején még egyáltalán nem terveztem, mégis úgy alakult, hogy ősszel vettem egy klassz erdei faházat. Az előzményekről, a motivációkról és a keresés szempontjairól mindenképpen fontos írnom, mert szerintem hálás téma, ami sokak számára lehet ösztönző erejű is…
Amikor év elején belecsaptam az idei teendőkbe, nem gondoltam volna, hogy elérkezve december végéhez, ennyire remek évet fogok zárni. Sok tekintetben még a saját várakozásaimat is felülmúltam. Lássuk csak, mik zajlottak 2018-ban…
Alig egy héttel a beköltözés után végre van egy kis szusszanásnyi időm, hogy az új lakásról is írjak Nektek! Hihetetlen sztori ez számomra is, még fel sem fogtam igazán, hogy egy nagy álmom valóra vált…
Amióta veletek is megosztottam a hírt, hogy elkelt a lakásom, rengetegen érdeklődtök, hogy hova költözöm, megvan-e már az új lakás, milyen lesz a stílusa, stb. Nézzük mi a helyzet ezen a fronton…
Múlt héten osztottam meg Veletek Facebookon a nagy hírt, miszerint úgy döntöttem, eladom a lakásomat! Nagy örömmel fogadtátok a bejelentést, hisz nyilván, ha ez a kis dizájn lak elkel, akkor lesz egy új hely, ahol megint egyedi DIY ötletekkel igyekszem majd meleg hangulatú otthont teremteni, ami természetesen sok-sok új posztot is jelent számotokra. De ne szaladjunk ennyire előre!
Tavasszal írtam egy posztot arról, hogy tulajdonképpen hol is kezdődött a kreatív pályafutásom, mi mindennek köszönhetem, hogy ma azt csinálom, amit igazán szeretek. A történetnek persze még koránt sincs vége…
Régóta ígértem már ezt a posztot, és most végre megosztom. Izgalmas időutazás ez számomra, felelevenítve az élményektől színes gyerekkoromat, ami kétségkívül kijelölte az utat, amin most járok.
Rettentő nehéz és fájdalmas döntés volt, de megléptem… 5 év közös munka, többezer fotó és megannyi diy ötlet megvalósítása után pár hete elengedem azt, ami hónapról-hónapra a munkám meghatározó része volt. Búcsút intettem a saját rovatomnak.
Talán kevesen tudják, hogy az eredeti végzettségem villamosmérnök és egy bankinformatikus diploma is lapul valahol a dobozok mélyén. Az egyetemen eltöltött időszak életem egyik legszebb emléke, egy percig sem bánom, sőt, kellett ahhoz, hogy most ott legyek, ahol vagyok…Dolgoztam a szakmámban is, próbáltam megtalálni benne önmagam, de hamar jött a felismerés, hogy számomra kevés, ha csak az agyam használom a
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK