Egész januárban próbálkoztam azzal, hogy megírjak egy évindító posztot, de egyszerűen nem jött össze. Sokszor ültem a laptop elé, félbehagyott és átírt bejegyzések is születtek, mostanra viszont realizáltam magamban, hogy kétség kívül remete üzemmódra váltottam…
Hogy mit is jelent ez pontosan? Egyrészről azt, hogy most kevésbé érzem a késztetést arra, hogy bármit is közöljek a nagyvilág felé, hogy írjak, fotózzak, szuper DIY projekteket osszak meg. Másfelől azt, hogy alapvetően motiválatlan vagyok a mindennapokban, ami időnként előfordul velem, de azért nem egy heteken át tartó állapot szokott lenni, mint most. Csinálgatom a dolgaimat, bőven van munkám, szóval nem telnek üresen a mindennapok, de mostanában pl. sokkal jobban esik csak úgy molyolni, pakolászni, pihenni… Nem töröm a fejemet új ötleteken, nem érzem azt, hogy szeretném felpörgetni magamat. Néha csak bambulok ki a fejemből, és egyébként az a furcsa, hogy nem érzem magamat rosszul, néhány kisebb-nagyobb hullámvölgytől eltekintve alapvetően nem borús a hangulatom, és nem vagyok levert sem. Jól esik a lelkemnek ez a visszahúzódás, elvonulás.
Nem mondanám, hogy kiégtem, mert ezt nem érzem, de tény, hogy bizonyos dolgokat (pl. együttműködéseket) 2021-re pihenőpályára tettem, azért, hogy ne is kerüljek ilyen állapotba. Év elején amúgy is mindig leülök és ha csak körvonalakban is, de megtervezem az előttem álló évet. Jó, ha van egy fő csapás, és még jobb, ha vannak B tervek is, mert a tavalyi év tapasztalatai alapján bármikor feje tetejére állhat a világ, és viheti teljesen más irányba a dolgokat, mint ahogyan az elképzeltük.
Most, hogy már tudom, a 2020-as év milyen volt a világ számára (és ahogy jelenleg áll a helyzet), úgy készülök fel 2021-re, hogy valószínűleg még jó ideig korlátozások, szigorúbb szabályok között kell élni, dolgozni idén is. Én ehhez mérten próbálok tervezni…
Ha csak a Juditus (és ezen belül a faházas tartalmakat is) nézem, idén semmilyen nagy dobáson nem gondolkodom, mármint ami a megújulásokat, blogposztokat illeti. Továbbra is szépítgetem, csinosítgatom az otthonomat és a faházat újrahasznosítással, barkácsolással, festéssel, fenntartható szemléletben, és ezekről lesz természetesen blogposzt is, de valószínűleg sokkal kevesebb, mint tavaly. 2020-ban 61 db poszt született, ez DIY tartalmak tekintetében szerintem elég szép teljesítmény, de idén nem célom, hogy ezt elérjem, pláne nem az, hogy felülmúljam.
Ami viszont változik, az az, hogy idén visszatérek a DIY videók gyártásához is. Legalábbis próbálkozom vele, egyelőre ott tartok, hogy a beharangozó – mindössze másfél perces – videót sem sikerült még rendesen felvenni és megvágni, de legalább a csiptetős mikrofont (a jobb hangminőség miatt) már beszereztem.
Ezen úgy 1-2 éve hezitálok már, de a sok tevékenység mellett esélytelen volt, hogy belevágjak, és igazán nem is vágytam rá, mert pontosan tudom, mennyi munka van vele. Ezért most is próbálom a legegyszerűbb utat választani, rövid, de mutatós, érthető projektekkel, és ha lesznek is az elején csetlés-botlások, bakik, és nehézségek idővel biztosan újra belejövök majd.
Az új videósfelületet is létrehoztam már ITT. Még nincs rajta tartalom, de ahogy felkerül az első videó (ami a promó lesz), tudni fogjátok. Nem szeretnék youtuber lenni, mindössze lesz egy videós felületem is a blog mellett, rövid, pár perces DIY videókkal. A blog és a videó már csak az eltérő formátumból adódóan is más élményt ad, így reményeim szerint nem kiütik, hanem kiegészítik majd egymást. A feltöltések rendszerességről még fogalmam sincsen, hagyom, hogy magától beálljon a dolog, ahogyan a blogposztok esetén is. Ha van jó projekt és van időm rá, meg persze kedvem, akkor megcsinálom, de nem lesz heti, vagy havi kvóta, amit mindenképpen teljesítenem kell.
Na, és ide még írtam egy nagyon hosszú értekezést a helyi hulladékproblémáról (ami a fent említett hangulati hullámvölgyeket okozza számomra), de inkább kitöröltem, és valamikor egy külön bejegyzést szentelek majd neki, mert igen súlyos a helyzet.
Most pedig megyek, főzök egy finom kávét, és kirakom ezt a posztot, mert ha most nem kerül ki, akkor ebből is csak egy félbehagyott, sokszorosan átírt bejegyzés lesz valahol a piszkozatok között…
Szerintem ez januárban teljesen normális! Azért örülünk, hogy jelentkeztél 🙂
Szia! Én tavaly vidékre költöztem, és ugyanezt éltem, élem át télen – sokkal inkább a természet dinamikáját követem és az ösztönök, amik nyáron buzgósagra, kerteszkedésre, Diy ezésre sarkalltak, most pihenésre, kuckózásra motiválnak. Nekem csodás megélni, hogy a természet körforgását az ember így megérzi, ha nem „csak” városlakó.. szóval lehet, hogy a faház ezt a természetes folyamatot is magával hozta! Jó – megérdemelt – pihenést!
Köszönöm! Igen, azt hiszem, tényleg ez lehet az oka. Kíváncsi vagyok, nálam mikor jön el az a pont, hogy végleg elhagyom a várost… 🙂
Kedves Judit, jó érzés ilyen őszinte hangvételű posztot olvasni. Hasonló hangulatban telik ez az évkezdés nálam is. Ha ránézek az eddigi életemre, olyan gyökeres váltás történik a tempómban, hogy nem is tudok vele mit kezdeni, így csak rácsodálkozok és kíváncsi vagyok ebből mi sül ki. Ha ránézek az önéletajzomra olyan mintha 4 ember életét éltem volna eddig, egyszerre.
Ehhez képest nemrég költöztem és akármibe kezdek, ötször annyi idő mire megvan. És még csak nem is haragszom magamra! Agyilag is csak egy alapjárat funkcionál, pislogás-bambulás-kuckó kombó pöfög egyesben és jó ha nem hátramenetben, a célok-élmények-konkrétumok helyett, sportosan 5-ösben száguldozva lobogó hajjal,
A járólapokat a tanácsaidat követve festem újra, terveim szerint holnapi kezdettel, bár a terveim ugyebár nem számítanak sokat. Szóval emiatt olvastam el tizedszerre az előszobád átfestésének lépéseit. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ezen jelenlegi csillagok alatt is ennyire gyorsan robog-e a sok átalakulás egy ilyen tevékeny ámde laza nőnél, aki ezt a szimpi blogot csinálja. Ezt a februári posztot olvasva jöttem rá, hogy valójában azt tartottam volna furcsának! Köszönöm a jó tippeket és ezt a bejegyzést is, akármit is csinálnál idén, biztos szuper lesz ilyen nyitott és őszinte alapokra építve. Üdvözlettel: Anikó
Így legyen 🙂 Nagyon jó volt a soraidat olvasni, köszönöm!!!
Kedves Judit! Úgy látom többünknél elérkezett az idő, hogy visszaforduljunk a természethez a belső hanghoz, a belső nyugalmat keressük a hangos város helyett. A belső megelégedés az egyik legfontosabb állomása az ittlétünknek. Ez egy lassúbb befelé figyelősebb, létett kíván, ritmusa téve mindezt a természettel, az Isten akaratával. Talán visszatalálás ehhez az úthoz az egyik leggöröngyösebb, és az út végéhez érve értjük talán meg döntéseiket mely akaratlanul is erre az útra léptetek minket. Valószínű nálad is a kis faházzal kezdődött mely magával hozta egy sokkal természetesebb életminőség megismerését. Szerintem te visszataláltál és ennek eredménye hogy egyre távolabb kerülsz az ó természetedtől, így a régi pörgös életedből is. Látom ahogy egyre jobban veszed fel az új ritmust ami belső megnyugvást okoz, az ember lelassul nem vágyik a régi dolgokra. Én is pont most jutottam el egy döntésre egy önellátó életmód kialakitasara vidéken. Hasonlóan egyszerű kis életét szeretnék, mert érzem milyen felesleges és haszontalan ez a sok vásárlás, fogyasztás. Kívánom hogy alakuljon úgy az életed hogy ebben a megnyugvásban találd meg az egyensúlyt meg inkább egy hasonló társ személyében, és talán a hullamvolgyek is kisumulnak Sok sikert az új DIY projekthez, már fel is iratkoztam. Én is lakberendező lennék, de mindig csak kedvtelésből csináltam, és a trendek jönnek mennek, de hozzám is az újrahasznosítás a kevesebb több, és a költségtakarékos megoldások álltak közelebb, nem a rongyrazos, ujgazdag, pénz nem számít, csilli villi megoldások, annak ellenére hogy valóban latvanyos. Nekem az a műsorod tetszett leginkább amikor rászorult családok szemében lehetett felfedezni újra egy kis örömöt, hogy ők is egy élhetőbb térben lehetnek. Én legszivesebben ezt képviselnem.
Köszönöm Dóra, hogy ezt leírtad 🙂