Videót forgattunk egy szék megmentéséről, de úgy gondoltam, érdemes róla posztot is írni, mert jópofa alapanyagokat használtam és nagyon csini lett a végeredmény.
Tag: régiből újat
A Térnyerőkben nagyon bírtam azokat a szobákat, amiknek volt „témája”. Nem a stílusra gondolok, mert az már a következő lépés, hanem arra, ami a tulajdonos vágya, hobbyja, szenvedélye, amiért rajong, aminek a hangulatvilága magával ragadja! Na, ez most ilyen !
Ez volt az a Térnyerők szoba, ahol gyakorlatilag mindent ki kellett paterolni a régi szobából…zsúfolt volt, komor és sötét, és ezt a tulajdonosok is érezték. Ők még a fotelhez sem ragaszkodtak, mondván régi és rozoga, de hát azért egy art deco fotelt azért mégsem dobunk ki, ugye?
Ez volt a 13. szoba Térnyerőkös pályafutásom során, és ekkor éreztem először, hogy kreatív energiáim apadnak, féltem, hogy nem lesznek jó ötleteim. Ráadásul fáradt és kimerült voltam, hétről hétre kellett új dolgokat villantanom, és ahogy minden szobánál, most is egyetlen napom volt mindent kitalálni és megtervezni.
3D por, az vajon mi? Egy tök jó dolog és persze rögtön nem arra használtam, amire kifejlesztették. Eredetileg 3D-s felületek kialakítására alkalmas, akrilfestékkel massza állagúra összekeverve és pl. ehhez való sablonba kenve. Én viszont táblafestéket kevertem belőle!
Amíg az ember nem érti a matekot, utálja. Pedig a matek jó dolog, sok felesleges fizikai munkától is megkímélhet egy szinuszfüggvény, vagy egy pitagorasztétel. És milyen jól jön, ha az ember geometriai mintázatot szeretne festeni, méghozzá szabályosat, amihez nem kapható sablon.
Na, ilyennel sem volt még dolgom! A Térnyerőkben Fésűs Nellynél jártunk, aki budoár hangulatú hálószobára vágyott. Megkapta!
„Cic, mik ezek a színes szigszalagok itt az asztalon?” Azok dekortapaszok!
Kárpitozni nem két perc, nem is két óra…olykor napokig molyol vele az ember. De úgy gondoltam, hogy ez egy olyan diy megoldás, amit egyszerűen nem hagyhatok ki a Térnyerőkből, muszáj megmutatnom valamiféle egyszerű változatát, mert tényleg szuper dolog! Ha pedig ikeahackről van szó, még izgalmasabb a dolog, szóval bevállaltam.
Ez volt az első Térnyerők bevetés, és egyben az egyik kedvencem. A feladat igazi kihívás volt számomra!
A raklap dizájn nem újdonság, de mi csak most jutottunk oda, hogy végre kezdjünk valamit az erkélyen sorakozó darabokkal. Olyan jól kitaláltuk, hogy mi legyen belőle, de majdnem beletört a… dekopír fűrészünk.
Amikor kitaláltuk, hogy egy fedél alá költözünk, sokat törtük a fejünket a könyvek elhelyezésén. Borostás Úr ugyanis imád olvasni, és a jobbnál jobb könyveit nem akartuk dobozban, vagy a szekrény mélyén tárolni. Viszont könyvszekrényre meg sajnáltuk a pénzt, még az olcsó Ikeásra is. Ezért mást találtunk ki!
Főleg, ahogy mi csináljuk! A panel szűk lehetőségei miatt a bútorokat nem tudtuk kipakolni a másik szobába, így zónáztunk: kupacoltunk a szoba egyik felébe, a festett részeket kerülgettük, átugrottunk felette. Aztán kupacátrakás újfent és megint kerülgetés és az örömtől repkedés!
Ma leültem Anyukámmal beszélgetni egy parkban és előtört belőlem az, ami egy ideje itt van bennem: utazni akarok, vidéket akarok, bringázni akarok, réten szaladgálni akarok, meg kiskutyát és házikót, hozzá veteményest, és reggelente a saját termésű paradicsomba szeretnék beleharapni! Persze, amíg ez nincs, vagy csak kicsiben, addig szorgoskodom a kis panelben, ahol azért ezek az álmok érdekes dolgokat szülnek….
Azt hiszem, mostanában minden posztolnivaló anyagommal csúszásban leszek. Persze, nagyon jó alibim van rá, hogy miért, de erről – természetesen a csúszás miatt – majd később mesélek. Tavasszal, amikor épp suhantam hazafele a bringámmal, megláttam, hogy az egyik ház előtt óriási lomikupac áll. Gondolhatjátok, hogy nem bírtam kihagyni…
Egy régi deszkalap tökéletesen alkalmas arra, hogy fogas legyen belőle! Ilyet találhattok a sufniban, padláson, építkezésen, konténerekben, de olykor az utcán is. Talán még emlékeztek, hogy én hónapokkal ezelőtt a házunk előtti ócska pallóra vetettem szemet. Kifejezetten jót tett neki, hogy hónapokig áztatta az eső, a hó, hogy időnként nedves levéltakaró alatt pihent.
Nem is gondoltam volna, hogy ennek a konzervdoboz talpú lámpának ekkora sikere lesz! Az ötlet akkor született, amikor az Angels’ Army Home Deco eseményére készültem. Csináljunk egy jópofa lámpát, na jó, de miből?
Nem vagyok megrögzött IKEA fan, de némely bútoruk, kiegészítőjük olykor totálisan le tud venni a lábamról. Különösen, ha a FYND részlegen találok rájuk! Olyan ez, mint amikor a second hand ruhaboltokban vadászom le a kincseket és annál nagyobb az öröm, minél olcsóbban jutok hozzá egy számomra tuti darabhoz.
Éjfél van és mire befejezem ezt a bejegyzést minden bizonnyal már éjjel 2 lesz, de most már aztán tényleg megírom és feltöltöm ezt az anyagot, még akkor is, ha nem alszom egy szemhunyásnyit sem. Az a helyzet, hogy megint több lábon állok, mint kellene, és ha hiba csúszik a menedzsmentbe olykor hetek is eltelnek, hogy nem posztolok semmit, pedig van
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK