Az idei szezon első DIY projektje ez a kötélfogantyús tálca (vagy alátét), ami egyetlen fillérbe sem került, ugyanis kizárólag maradék/meglévő dolgokat használtam az elkészítéséhez.
Category: Vidék
Az idei első munka a kertben az öreg, és sajnos nagyon beteg cseresznyefám kivág(at)ása volt. Az elmúlt pár évben a legtöbb beteg részt már megtépázták, leszakították a nagy viharok, így mostanra a törzsön kívül, már csak egyetlen nagyobb ága maradt…
Két hónapja kezdtem el írni ezt a posztot, aztán félkész állapotban pont úgy felkerült a „várhat ez még” dolgok mellé a polcra, mint oly sok minden az elmúlt hónapokban. Na de, most leporolom, mert lassan kitavaszodik, és akkor már kár lenne örülni a szép havas környezetnek.
Számomra pont jó hosszúságú volt a nyár, kiélveztem minden napját a faháznál. Augusztus végéhez közeledve már kezdtem érezni, hogy elég is volt a kánikulából, és onnantól már csak azt vártam, hogy beköszöntsön a hűvösebb őszi időszak.
Az a helyzet, hogy mostanában minden dolog, ami a laptophoz, telefonhoz, internethez, egyszóval az online léthez kapcsolódik, az valahogy érdektelen lett számomra. Nem kiégésről van szó, egyszerűen beszippantott a valóságom, a mindennapok öröme, amiben sokkal jobb csak benne lenni, mintsem folyamatosan posztolni róla az összes felületen…
Ez a néhány fabábu évek óta várta a sufni egyik polcán, hogy végre leporoljam őket és újból játékba állhassanak. Úgy gondoltam, hogy ennél többet is megérdemelnek, így hát ecsetet ragadtam, és átfestettem őket…
Akár a kert építéséről, dekorálásáról vagy rendszeres karbantartásáról legyen szó, a saját tapasztalatom az, hogy érdemes néhány olyan eszközt, elemet, kiegészítőt beszerezni, amikkel megkönnyíthetjük a kerti munkát, vagy egyszerűen csak kellemesebbé tehetjük a kint töltött időt.
A legtöbb tárgyat rendszerint úgy mentem meg, hogy teljesen új funkciót adok neki. Legyen az egy régi fenyőfiókból készült falipolc, szétbontott pergola elemeiből összebarkácsolt lépcső, vagy éppen egy kőből készült grillező/bográcsozó, amiből ezúttal egy mutatós „virágládát” álmodtam meg a kertbe.
Ezt a projektemet tavaly ősszel terveztem megcsinálni, de mint annyi minden, ez is idénre csúszott. Sebaj, most, végre már ott tartok, hogy a vízgyűjtő már nem csak funkcionál, de a megjelenése is pofásabb.
Végeláthatatlan azon kisebb és nagyobb feladatok listája, amiket a faháznál kellene elvégezni, de most legalább ismét kihúzhatok róla egy tételt. Ugyanis végre kikerültek a földből a valamikori pergola beton tartóelemei.
Sosem volt még saját veteményesem, így ez abból a szempontból tényleg kísérleti, hogy bár sok dolognak utánaolvastam, utánakérdeztem, és paradicsomot már sikeresen neveltem balkonon és itt a faháznál is, azért az első, kertben történő gyakorlati tapasztalás még csak most jön…
Az év első két hónapja lassú és csendes volt, de ugyanez már egyáltalán nem mondható el a márciusról és az áprilisról, és ahogy nézem, a májusról sem. Hirtelen felpörgött minden, és ezzel együtt az év elején elhagyott motivációm is visszatért.
Ez már a harmadik tél, hogy megvan a faházikóm, de ekkora havazásban még sosem láttam a kertet. Fogtam hát a fényképezőgépet, meg a kis csapatot és elindultunk, hogy megcsodáljuk és kicsit kiélvezzük a pihe-puha hótakaróval borított birtokot.
Még nem értem a 2020-as évértékelő posztom végére, de a pincével közben egészen jól haladok, a történéseknek pedig itt a helye a blogon. Most ugyanis végre kikerült a pince leghaszontalanabb és egyben legrémesebb eleme, egy vascsövekből valaha összehegesztett „asztal”…
Az otthoni fürdőszoba felújítás, majd az ünnepekre való készülődés háttérbe szorította a faházas serénykedést. Most viszont, hogy egyben van a fürdő, és túl vagyunk a reggeltől estig tartó bejgli majszoláson is, újból a pincére tudok fókuszálni.
Az otthonom idei változásainak összefoglalóját nagyon szerettétek, így örömmel írok egy ugyanilyen összegzést a faházról is. Mivel az idei év nagy részét itt töltöttem, ezért sokkal jobban haladtam a januárban betervezett dolgokkal, mint azt képzeltem.
Aki kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a faházas kalandjaimat, az már láthatta, hogy időnként a pincével is foglalkozom. Most megmutatom, hogy két év alatt meddig jutottam a lenti pakolászással, berendezéssel, és milyen új tervet találtam ki magamnak a jövőre nézve.
Az elmúlt napokban kihasználtam a szép időt és összeraktam az előző posztomban beharangozott kiskaput a faháznál. Amikor belekezdtem, nem volt pontos tervem, csak azt tudtam, hogy maradékokból szeretném összerakni.
Valamikor tavaly Anyukámmal rendbetettünk egy kisebb szakaszt a telkem határán, ahol már csak elszáradt növényzet volt. Ez egyben kerítés szerepét is betöltötte, ide ugyanis anno nem tettek drótkerítést, de ezt a szakaszt mindenképpen szerettem volna valamivel pótolni…
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK