Sok apró dolog változott a faházban az elmúlt hónapok során, amiket egy-egy fotó erejéig megemlítek a közösségi oldalaimon, de poszt nem mindig készül róluk, hiszen sok esetben nem fotózom azt, amit csinálok, csak a végeredményt. A most következő hálószobai ráncfelvarrás is ilyen, ami szerintem fázisfotók nélkül is érthető lesz.
Tag: barkácsolás
A szüleim szanálnak és rendet raknak a kerti sufniban, és mondták, ha bármi kell nekem, vihetem. Az a sufni számomra maga a kincsesbánya: tele maradék, régi, sérült, de DIY szempontból még hasznosítható holmival. Ilyen pl. az a régi madárodú, amit most kipofoztam, és immár a kert bejáratánál amolyan “cégérként” díszeleg.
Korábban, úgy képzeltem, hogy majd teljesen új lécekből fogom a komposztálót körbekeríteni, aztán később rájöttem, hogy régi, viharvert raklapokból is jól mutatna, sőt!
Néha még számomra is hihetetlen, hogy néhány egyszerű ötlettel milyen jól át lehet fazonírozni dolgokat. Most megint a faház konyhájában ügyködtem, aminek meglehetősen látványos lett az ereménye.
Annyira szeretem, amikor egy diy projektben egyszerre kap szerepet az újragondolás, az újrahasznosítás, a kreativitás, a kézügyesség, egy gyerekkorban megtanult technika, és persze némi matek, hogy optimalizálva a méreteket a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. Az előszobai fogasból készült cipőtartó polc pont ilyen.
Nagyjából másfél hónapja írtam a diy kerti lépcsőről utoljára, amikor már stabilan állt a helyén, de a felületkezeléssel még nem végeztünk. Persze, az is hamar elkészült, csak gondoltam várok egy kicsit, amíg teszteljük és megnézzük, hogyan bírja az időjárás viszontagságait.
A kert végében van egy öreg cseresznyefám. Nem csak isteni finom piros szemek teremnek rajta, de van egy jó vastag ága, amire most egy hintát lógattam fel.
A pergola lebontása óta vártam ezt az izgalmas projektet, ahogyan közületek is páran. Még nincs teljesen készen a remekmű, de már így is nagyon látványos, és közlekedni már lehet rajta.
Hetek óta agyaltam azon, hogyan lehetne a konyha egyik sarkát valami polcos megoldással praktikusabbá alakítani. Végül egy szétszerelt fenyőágy elemeiből született megoldás a problémára.
Most, hogy még az eddiginél is több időt töltök itthon, a régóta tologatott apró-cseprő barkácsolnivalók még inkább szúrják a szememet. Tudjátok, azok a dolgok, amikhez ugyanúgy elő kell venni a szerszámokat, kosszal járnak, és bár kis munkák, de azért pár óra így is elmegy velük…
Sokszor hangsúlyozom, hogy a lakberendezésben, illetve az otthonunk kialakításában az egyik legfontosabb szempont a praktikum megteremtése. Persze, ezt sokszor felülírja a lakás adottsága (méretek, fényviszonyok, elektromos kiállások, stb.), az anyagi lehetőségek, vagy bármilyen egyéb ok, és ilyenkor hozunk döntéseket arról, milyen kompromisszumot vagyunk hajlandóak megkötni.
Akarjuk vagy sem, de az idő előrehaladtával, a trendekkel és még sokminden mással együtt mi is változunk. Ki jobban, ki kevésbé, ki így, ki úgy, kívül is, belül is. Lakberendezési stílus tekintetében nálam most jött el az a pont, ahol az arany csillogást és a púder uralmat szeretném megtörni elindulva ezzel egy másik irányba…
Olyan régen szerettem volna már ezt a formát megcsinálni, hisz annyi mindent vágtam már ki dekopírfűrésszel, csak valahogy a szarvas tolódott évek óta. Idén végre ezt is abszolváltam.
Nem olyan régen készítettem egy menő létrát faágakból a faházba, de most megmutatom, hogyan lehet elkészíteni ennek a fenyőléces verzióját, ami nemcsak dekoratív dísze lehet otthonunknak, de funkciót is adhatunk neki.
Bő egy héttel ezelőtt STIHL workshopon jártam, ahol kisebb-nagyobb fa szeleteket dekoráltunk saját ízlésünk szerint, sőt mi magunk is kipróbálhattuk, milyen egyszerűen lehet láncfűrésszel fát darabolni.
Trükkös módon, egy ágakból fabrikált létrával sikerült elrejtenem szem elől azt a konnektort, ami a faházban az étkező falán rontotta az összképet.
Minden alkalommal, amikor a kültéri kanapén ücsörögtem a mellette lévő betonláda peremére tettem a csészémet, poharamat. Csoda, hogy egész szezon alatt csak egyet törtem el… Ezentúl viszont nem kell tartanom attól, hogy a finom itóka leborul, mert végre van hova raknom.
És ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a faházikó bejáratánál lévő eredeti küszöb teljesen megadta magát. Semmi baj a hibát a felismerést követően azonnal orvosoltam is!
Múlt héten Eszter barátnőmet láttam vendégül a faházban, amit persze egy alapos takarítás és egy-egy helyiség kidekorálása előzött meg…
Bár úgy tűnhet, de nem vagyok rendmániás. Egyszerűen csak szeretem, ha a dolgaim a helyén vannak, ezért ügyelek arra, hogy ne csak a mindennapi holmik, de a munkához használt apró-cseprő cuccok is átláthatóan legyenek elhelyezve.
Most, hogy a pincében végre rend van és átláthatóak az alapanyagok és eszközök, indulhat az igazi barkácsolós időszak. Ezúttal egy régi fém polcot újítottam meg maradék faanyagokkal.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK