Mihez lehet kezdeni egy kivágott fából keletkező faanyaggal? El is lehet szállíttatni vagy széthasogatva fel lehet használni tűzrakáshoz a hétvégi bográcsozásnál, de még jobb, ha valami újat alkotunk belőle a kertben. Ebben a bejegyzésben azt mutatom meg nektek, hogyan készítettem az öreg meggyfámból kerti ösvényt, mely a díszkert csodásan virágzó növényei között kanyarog…

Mielőtt a lényegre térnék, szeretnék pár szót ejteni a kerti karbantartási munkákról. Az öreg vagy beteg fák elszáradt részeit célszerű mihamarabb eltávolítani, adott esetben az egész fát kivágni a balesetveszély elkerülése érdekében. Sajnos, nálam is előfordult már, hogy egy nagyobb viharban kettétörött egy fa, vagy egy vaskosabb ág landolt a kertben, vagy éppen az erdei úton.

A száraz, kopasz ágak vágását bármikor el lehet végezni, arra azonban figyeljünk, hogy a lombos fák gallyazását március-július időszakban kerüljük, hiszen ez költési (és bizonyos madárfajok esetén másodköltési) időszak.

Így én március óta csak a száraz ágakat vagdosom, akad belőle bőven. Ezekből a tűzrakáshoz szoktam félrerakni, vagy mennek a komposztálóra, illetve a fák köré dísznek, jelölésnek, ahogyan ezek az akác ágak az ezüst juhar köré az áprilisi ültetést követően.

A napokban az erdei fenyők elszáradt részeit távolítottam el magassági ágnyeső (HTA 50) segítségével, a darabolást pedig a rovarhotelnél is használt kézi ágvágóval (GTA 26) végeztem. A rovalhotelről ITT írtam egy korábbi bejegyzésben.

Viszont ennek a bejegyzésnek a főszereplőjét, a meggyfámat már március elején kivágtuk, ugyanis a fény hiánya miatt az utóbbi években nem igazán hozott termést. Azóta másfél méteres rönkdarabok formájában várta, hogy új élete legyen a kertben…

Évek óta minden favágási munkához az MSA 120 típusú láncfűrészt használom, korábban írtam róla ITT (ehhez hasonló az MSA 60).

Ennyi kitérő után bele is vágok a a kerti ösvény készítésének lépéseibe, remélem, tetszeni fog nektek, mert én nagyon élveztem az elkészítés folyamatát, a végeredményről nem is beszélve.

Elsőként az akkumulátort töltöttem fel, és előkészültem a munkához fűrészbakkal és védőfelszereléssel (kesztyű, szemüveg, hosszú nadrág, bakancs, stb.). Ez az akkumulátor egyébként kompatibilis a magassági ágnyesővel.

Innentől kezdve pedig csak szeleteltem és szeleteltem…

Az ágak átmérője kb. 6-14 cm között mozgott, és a vágott szeletek esetén sem törekedtem az azonos vastagságokra. Ugyanis, a díszkert maga medencés kialakítású, ami a növények szempontjából kifejezetten ideális, egy nagyobb eső után sokáig megtartja a vizet. Viszont így befele lejt, amit némi terepigazítással és az 5-10 cm között váltakozó méretű fa szeletekkel tudtam kompenzálni.

Az összes levágott faágat feldaraboltam, a meggyfából mindössze egy 120 cm magas csonk maradt a földben, ami még várja, hogy valamit kitaláljak belőle… Van pár ötletem, ha valamelyiket megvalósítom, arról is biztosan lesz bejegyzés.

Franci ebben a nagy melegben végig a házban hűsölt, de azért néha megnézte, hol tartok éppen.

Az első nap odáig jutottam, hogy favágás után az összes szeletet portalanítottam, majd felpakoltam a műanyag kerti talicskámra, és felvittem a tett helyszínére.

Az elképzelésem az volt, hogy a korábbi egysoros keramit tipegők helyett egy valamivel szélesebb ösvényt készítek, ennek mértéke a gereblyém szélessége lett. A felszedett keramitok mellett kigyomláltam, és ásóval alakítottam ki a széleket.

Próbaként a szeleteket lerakosgattam, hogy lássam, a különbőző magasságokkal játszva kijön-e a vízszintes út ezen a befele lejtős terepen. 

Amíg kirakóztam megint jött egy látogató. Szegény gyíkocska, biztosan megzavartam a nyugalmát. Lesz még róla fotó, mert a végeredményt is tesztelte.

Miután az összes szelet a helyére került, elkezdtem őket szép sorban lekezelni lenolajjal. Ez mélyen beszívódik a fa pórusaiba, ezzel meghosszabbítva az élettartamát és szépen kiemeli annak erezetét.

A korábbi keramit lapok alatt sem apró kavicszúzalék, sem homok nem volt, így időről időre kicsit mindig megsüllyedtek az elemek, amiket felszedéssel könnyen rendbe lehetett hozni. Most viszont pár cm vastag homokot is leraktam, és erre kerülteg véglegesen a szeletek.

A lerakás során használtam gumikalpácsot is, főleg a díszkert külső, lejtősebb részén.

Ezután pedig több körben visszakerült a kiásott, kikaprigált föld a szeletek közé, amit kicsit belocsoltam, majd száradás után megint ment rá egy adag föld. Nyilván, kell még idő, míg magától betömörödik újra föld, de az ösvény már használható.

Persze, lehet nagyobb szeletekkel is dolgozni, meg sűrűbben rakni, én annyi anyagból gazdálkodtam most, amennyi a meggyfámból rendelkezésre állt. Viszont, mivel a díszkert egy része fenyő alatt van, amiről folyamatosan potyog a tűlevél és a toboz (természetes talajtakarásnak is tökéletesek), így adta magát a megoldás, hogy a szeletek között tűlevél legyen.

Mielőtt valaki aggódna: a sok fenyő miatt sok a tűlevél a kert egyéb részein is, és Francinak még egyszer sem állt a talpába. Egyébként tűlevél helyett kavicsot, ágdarálékot, vagy fenyőkéreg mulcsot is lehet használni.

Ezzel az új, most már szélesebb kerti ösvény teljesen elkészült.

Bárhonnan is nézem, annyira mutatós, különösen a nyárnak ezen időszakában, amikor sorra nyílnak mellette a szebbnél szebb virágok.

Nem mondom, hogy minden elem hajszál pontosan áll, van azért bennük némi játékosság, de ennyi talán bele is fér egy DIY projektbe. 

A munkálatokat dióhéjban, egy másfél perces videón is megnézhetitek ITT. Remélem, meghoztam nektek a kedvet ahhoz, hogy belevágjatok egy ilyen mutatós és természetes kis ösvény megvalósításába. 

A bejegyzés támogatója: