Tag: Juditu Otthon 2.0

Úgy érzem, hogy növények nélkül üres, lelketlen lenne az otthonom. Nekem valahogy szükségem van a természetre a négy fal között is, az élő, üde növényekre, amiket gondozhatok, szaporíthatok, megmenthetek, és amik jelenléte, látványa egyszerűen jó érzéssel tölt el nap mint nap. 

Tavaly nyáron végre kizöldült az előszoba is. Na, nem élő növényekkel, mert azok csak ideig óráig bírják itt a nem túl kedvező fényviszonyok miatt, hanem levélmintás tapétával. Nem először írok konkrétan erről a mintáról a blogon, de lássuk csak szép sorban a dolgokat… 

Ez a bejegyzés már jó ideje, 2022 novembere óta várja, hogy megírjam. Van még jónéhány ilyen megkezdett, félig-meddig megírt, de valami miatt abbamaradt, majd feledésbe merült posztom… Nem is pazarolnék erre több szót, majd időről időre előhúzom valamelyiket a DIY kalapomból!

Idén is a számomra legkedvesebb módját választottam annak, hogy egy csodaszép karácsonyfánk legyen itthon. Tudom-tudom, a klímaszakértők és a legfrissebb kutatások szerint most azzal teszek a legjobbat a Földnek, ha minél nagyobb vágott fenyőt vásárolok, de talán azzal senkinek sem ártok, ha a saját kertemből vágott boróka ágakból „építek” karácsonyfát.

Az, hogy a tv készüléket kirakom a nappaliból nem érdemelne külön bejegyzést. Viszont ez az akcióm nem tervezett perspektívákat is nyitott, amiben bútorokat mozgatok, falat javítok, parketta festést frissítek, szanálok, stb. így abszolút itt van a helye a blogon.

Egy nagyon klassz dolgot szeretnék mutatni nektek, ami akár teraszon, egy kisebb balkonon, a kertben, a medence mellett, vagy a falra szerelve is mutatós kiegészítő. Lehet használni korlátként, belátásgátlóként, takarólapként vagy egyszerűen csak díszítő elemként. Ez pedig nem más, mint a dekorpanel.

Nem gondoltam volna, hogy a zöld szín valamelyik árnyalata egyszer annyira képes magával ragadni, hogy akár falszínnek is ezt választom az otthonom valamelyik helyiségében. Márpedig ez történt, és nemhogy nem bántam meg a dolgot, de azóta is nap, mint nap megállapítom, hogy nagyon jó döntés volt azt a pár négyzetmétert átpingálni a konyhában…

Még tavaly variáltam át a konyha felé vezető közlekedő azon oldalát, ahol korábban a barkácscuccaim és a takarítószereim voltak egy függöny mögé rejtve. Igazából csak megcseréltem két helyiség funkcióját és emiatt kicsit át is szabtam a dolgokat. 

Már tavaly elkezdtem, de csak az idei év elején sikerült a végére érnem a mosókonyha projektnek. Egészen klassz lett a végeredmény, amiről most kicsit részletesebben is írok. 

Ahogyan azt egy korábbi bejegyzésemben írtam, nincsenek konkrét terveim, vagy merész álmaim erre az évre, viszont annál inkább célom, hogy a környezetem (otthonom, faházam) és a környék, ahol éppen töltöm a mindennapokat, az rendben legyen. Sok kisebb-nagyobb javítási/karbantartási és félbehagyott munka vár rám idén, ezekkel januártól el is kezdtem foglalkozni.

Néhány nappal ezelőtt, a karácsonyi készülődés kellős közepén gondoltam egyet és végre elkészítettem a nappali és konyha közötti átjáró „keretét”. Na, nem fából – ezért ajtófélfának nem nevezném – , hanem egyszerűen hengerrel festettem fel…

Egy ideje már megfogalmazódott bennem, hogy a nappalim sok éven át annyira szerettett, púderes, rózsaszínes falszínétől megválok, de csak most jött el az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek. Úgyhogy, előkaptam a festőhengert és nekiálltam a munkának.

Biztosan sokan ismeritek ezeket a kültéri, fa járólapokat, amikkel gyorsan és egyszerűen lehet egészen új karaktert adni egy terasznak, vagy egy erkélynek. Én már nagyon sok helyen láttam, mindig is tetszett, de most használom először a saját otthonomban…

Számomra pont jó hosszúságú volt a nyár, kiélveztem minden napját a faháznál. Augusztus végéhez közeledve már kezdtem érezni, hogy elég is volt a kánikulából, és onnantól már csak azt vártam, hogy beköszöntsön a hűvösebb őszi időszak.

Az év első két hónapja lassú és csendes volt, de ugyanez már egyáltalán nem mondható el a márciusról és az áprilisról, és ahogy nézem, a májusról sem. Hirtelen felpörgött minden, és ezzel együtt az év elején elhagyott motivációm is visszatért.

Az elmúlt egy évben egyre kevesebb lett a púder árnyalat körülöttem, de főleg az erősebb rózsaszínek tűntek el a környezetemből. Szűk 7 évig tartott ez a mindent elsöprő „színszerelem”, ami mostanra hűlt ki.

Tudom, hogy alap esetben ez teljesen természetes dolog, de nekem nagyon sokáig nem volt. Mármint a mosdóállványt és a mosdót megvettem, de csak beállítottam a helyére, nem volt sem rögzítve, sem a víz bekötve…

A fürdőszobám munkálatai során olyan apróságokkal is kell foglalkozni, ami első hallásra talán nem is tűnik fontosnak. Ilyen pl. a rugalmas tömítés, ami nem egy bonyolult dolog, csak tudni kell, hogy mit és hogyan érdemes használni hozzá.

Bő három és fél éve lakom itt, de valahogy a fürdőszobával alig haladtam. Eddig. Most ugyanis váratlanul felgyorsultak az események, így talán az ünnepekre már lesz egy rendesen funkcionáló, alapjaiban már rendberakott fürdőm.