Az, hogy a tv készüléket kirakom a nappaliból nem érdemelne külön bejegyzést. Viszont ez az akcióm nem tervezett perspektívákat is nyitott, amiben bútorokat mozgatok, falat javítok, parketta festést frissítek, szanálok, stb. így abszolút itt van a helye a blogon.

Régebben, amikor valami manuális dolgot csináltam itthon (tehát nem kellett gondolkodnom, az agyamat használnom, erősen koncentrálnom, stb.), akkor sokszor ment a háttérben a tv. Valami film, vagy egy gagyi sorozat, hétvégente pedig szívesen kapcsoltuk be, hogy természetfilmet nézzünk rajta, vagy aludjunk egy jót a forma 1-en. Az, hogy alapból sok csatorna van, és bőven van miből válogatni számomra kifejezetten zavaró lett egy idő után. Sokszor csak nyomkodtam a távirányítón a nyilakat, hogy találjak egy értelmes műsort… Nem mondom, tényleg vannak szuperjó tv műsorok, viszont sokszor még ezek miatt sem kapcsoltam be a tv-t. 

Az egyetlen kapcsolatom a tv-vel a portörölgetés maradt. Őszintén azt sem nagyon szerettem, ahogyan kinéz a nappaliban: egy nagy fekete talpas „téglalap” a komódon. Persze-persze, valami szuper DIY megoldással el lehetne rejteni, ha annyira fontos dolog lenne a tv a mindennapjaimban. De nem az. A faháznál sincsen, nem is hiányzott az elmúlt bő 4 évben, mióta félig ott élek. A helyzet az, hogy rászoktam a podcastokra, főleg az interjúkra érdekes emberekkel, vagy izgalmas témákban. Nem hiányzik a vizuális élmény, ha filmet, vagy bármi mást szeretnék nézni, ott van a laptop. Ha meg nagyképernyős élményt szeretnék, elmegyek moziba.

Na tehát, a tv-t szépen kikötöttem (megy fel a Jófogásra), a hűségidőm réges rég lejárt, szóval már csak ez előfizetést kell lemondanom.

Így viszont – és most jön a nappali szemponjából érdekesebb rész – már nem indokolt, hogy – azon a falon, ahol eddig a tv volt – maradjon is az elrendezés. Most már jöhet ide a kisebb mélységű, de jóval magasabb könyvszekrény a másik oldalról és a Jófogáson szerzett, okkerre festett zsúrkocsi.

Ehhez persze le kellett szednem a korábban iderakott polcokat (ITT), a lyukakat glettel, csiszolással, és falfestékkel ki kellett javítani. Sőt, úgy voltam vele, ha már kihúzom ezeket a nagy bútorokat a helyéről akkor a festett parketta frissítését is megcsinálom. Egyébként az elmúlt 5 évben kiválóan bírta a felület a megpróbáltatásokat, nincsenek rajta nagy, mély karcolások, felpattanások, inkább az a problémám vele, amit már korábban is írtam a parketta festős posztomban (ITT), hogy várható, hogy idővel elszíneződik. Így is lett: mivel korábban oldószeres festék (Tikkurila Empire) volt a fedőréteg. Enyhén elefántcsont színű lett, vagy inkább törtfehér, ami első ránázásre nem látszódik, de én látom, és a fehér szegőlécek mellett pedig kifejezetten szembetűnő. 

A bútorokat természetesen teljesen ki kell pakolni a tologatáshoz. Így is nehezek, de teher nélkül nyilván könnyebb mozgatni őket. Lehet alájuk kartont, vagy rongyot/szőnyeget rakni, hogy ne sértsék fel a padlót a mozgatás során, de én már az összeszereléskor ragasztottam filc padlóvédőt alájuk, így ezeken szépen csúsznak. És persze, ha van segítsége az embernek, igazán könnyű az egész.

Szóval miután a két nehéz bútor kikerült a helyéről, jöhetett a takarítás. Főleg a rejtőző porcicák miatt. Porszívózás és felmosás után ezúttal Poli-Farbe Cellkolor Aqua zománccal csináltam a fedőfestést. Az utóbbi években ezt használom kint-bent, fára, fémre, padlóra, csempére, konyhai bútorra, ajtóra, zsalugáterre, stb. Rengeteg posztom van ezzel kapcsolatban a blogon, ITT találjátok őket.

24 óra száradás után a bútorok a helyükre kerültek. Mivel most is zónákat festek csak (tehát nem pakolom ki az egész szobát, csak egy-egy részét), így nem is jár akkora rendetlenséggel, és kevésbé is fáradok el, de tény, hogy így több napon át húzódik a művelet. A lényeg, hogy a bútorok alatt (és azokon kissé túllógva) már le van festve a parketta. Na és itt milyen jól látszik a különbség!

Még két zóna van, az étkező alatt, és a kanapé alatt, és készen is vagyok. Legalábbis a nappalival, mert utána megyek be a hálószobába… 

Mennyivel jobban esik ez a látvány a nappaliban, mint a korábbi tv-s. 

A könyvszekrényt egyébként a falhoz kell rögzíteni, így biztonságos, így stabil. Ehhez én mindig kimérem, hogy tuti biztos nem fut-e vezeték ott, ahol fúrni szeretnék.

A rögzítéshez szükséges elemeket gondolom mindenki ismeri, benne vannak az IKEA bútor csomagjaiban. Az alacsonyabb bútorokhoz is van, ezeket nem szoktam rögzíteni, de elrakom az elmeket egy dobozba, hátha később más bútorhoz kell. 

És ha már lendületben voltam néhány növényt is átültettem: volt, aminek nagyobb cserép kellett, volt, aminek kisebb, de mivel alapból jó földjük volt, így csak egy kicsit frissítettem fel komposzttal (amit a legutóbbi közösségi programon szitáltunk le a szomszédokkal, ITT). 

Még a dekorációkat, kisebb növényeket és kiegészítőket rendezgetem, illetve az üveges komódot/tálalót is meg kell töltenem, mert közben két polcnyi cuccot kiszanáltam. Hiába, akármennyire is figyelek természetes, hogy keletkeznek olyan dolgok, amikre már nincs szükségem itthon. 

A leszerelt konzolos polc egy része átment az étkezőbe.

Itt egy ideje elég csupasz volt a fal, amit tele akartam rakni képekkel (saját festményekkel is), azonban valahogy sosem jutottam el a megvalósításig. Nem mondom, hogy ez itt a tökéletes helye ennek a típusú polcnak, de azértnem is olyan rossz, lehet most már ide is növényt rakni, hahaha. Most jó lesz itt, aztán az is előfordulhat, hogy később majd mégis tele lesz egyszer ez a fal képekkel, fotókkal…

Most egyelőre csak két művészfotó került ide, barátnőim B. Tier Noémi (jobbra), és Zai Viki (balra) munkái. Ahj, és most jut eszembe, hogy még székvariálás is tervben van, persze csak a meglévőkből: a faháznál, a pincében, és itthon is van bőven van, ami felújításra, bevetésre vár. A lényeg, hogy ide összesen 6 széket szeretnék, 2 egyformát + 4 egyformát, a stílus lehet vegyes, úgyis ez eléggé jellemző rám. A szegőléc és a parketta színe közti kontraszt itt egészen jól látszik:

Ha megnézitek, van ebben a szobában ilyen és olyan bútor is, mégis, valahogy a színvilág és az elrendezés összehozza őket. 

Itt és most lapozzunk csak vissza 2018-ra, ahol az akkori berendezés a fehér bútorokkal, a még lakkozott parketta és a púderes árnyalatok egy egészen más összhatást adtak: ITT a poszt.

Azt is szerettem (kivétel ezalól a mahagóni színű, hibákkal teli parketta), de természetes, ahogy változik az ember, úgy igénye van arra, hogy vele együtt formálódjon a környezete. Én pedig szeretem alakítani, variálni, még akkor is, ha ezek időnként egy kis felfordulással járnak.

Nos, egyelőre itt tartok, folyt. köv.