Még nem értem a 2020-as évértékelő posztom végére, de a pincével közben egészen jól haladok, a történéseknek pedig itt a helye a blogon. Most ugyanis végre kikerült a pince leghaszontalanabb és egyben legrémesebb eleme, egy vascsövekből valaha összehegesztett „asztal”… 

Mármint gondolom, hogy asztal akart lenni, mert valamiféle lap nélkül nem igazán volt pakolható a teteje. Róla van szó:

Ez persze már a lepakolás utáni állapot, mert mielőtt hozzányúltam volna, alatta, mellette és a tetején is volt mindenféle, aminek még nem találtam helyet a pincében, vagy csak ritkábban használtuk.

Ezek között akadnak olyanok is, amik már egyáltalán nem kellenek, így ezektől majd elajándékozás vagy eladás útján megválok, pl. a gurulós fém ágykerettől, amit az elmúlt majdnem 2 és fél évben egyszer sem használtunk. 

Tudom, hogy van az a babona, hogy amit az év első napján csinálunk, azt fogjuk egész évben csinálni. De mi egyszerűen csak úgy voltunk vele, hogy gyönyörű az idő, egyikünk sem dolgozik január 1-én, miért ne mehetnénk ki a faházhoz, hogy punnyadás helyett inkább a napsütésben és a friss levegőn legyünk. Meg a pincében, haha. Mert ha már itt voltunk, belefért egy félórás pakolászás, aminek során ezt az egyáltalán nem praktikus vas szörnyet is kiraktuk. 

Akármennyire is erőltettem az agyamat semmilyen új funkciót nem láttam bele ebbe a súlyos darabba, így végül úgy döntöttem, hogy flex segítségével kisebb részekre vágva ez is ugyanoda megy, ahova a víztartály nem hasznosított elemei (ITT): fém hulladék átvevő telepre. 

Nekem csak egy a kis 115-ös flexem van, de egy jó vágótárcsával és egy kis türelemmel azért ez is elbánt vele.

Így végre felszabadult egy nagy hely a pince egy másik falán. Egyelőre az újrarendezésével nem foglalkoztam, egy gyors sepregetés, porszívózás után csak áthúztam ide egy kisebb, már meglévő fém polcot és átraktam ide pár szerszámot, de mivel több vízszintes tárolófelületre lesz szükségem, egyáltalán nem biztos, hogy ez így marad. 

Sőt, biztos, hogy nem, egy picit módosítottam itthon az elrendezésen, ami most 3D-ben így fest:

Behúztam a régi fenyőasztalt is munkafelületnek, de egy picit kisebb a teteje, mint amilyenre a barkácsmunkákhoz szükségem lenne, így itt is kinéz egy asztalcsere, de ez egyáltalán nem sürgős. Addig úgysem fogok itt barkácsolni, amíg minden cucc a helyére nem került. 

A madáretetőket feltöltöttük, a kutyával sárosra játszottuk magunkat, és jóleső fáradtsággal este még bedobtuk a lencsefőzeléket, amit nem csak az év első napján, de bármikor szívesen fogyasztunk. 

Amúgy rettenető gyorsan repülnek a napok, hipp-hopp és itt lesz a tavasz, és lehet kertészkedni. Azért remélem, hogy addig egy kis havazásban is lesz részünk, olyan szép lenne a kert hófehéren… 

A bejegyzés támogatója: