

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.

Most, hogy már nem csak a naptár szerint írunk tavaszt, de a hőmérő higanyszála is egyre többször kúszik 15 fok fölé, úgy érzem, tényleg elkezdett kitavaszodni. A vizet egyelőre még nem nyitom meg a faháznál, de az ágyásokban már csattogtatom a metszőollót serényen.

A faháznál tavasztól őszig pörgetem a mókuskereket, és mindig viccelődöm azzal, hogy szezonon kívül téli álmot alszom… De idén ennek a viccnek a fele se tréfa: kis túlzással, de egy mormota lett belőlem.

Ezeket a helyes kis függődíszeket tulajdonképpen a téli erdő és a faház ihlette. Kicsivel több időt igényel, mint mondjuk a mézeskalácsok kidíszítése, de egyáltalán nem nehéz egy-egy ilyen kis alkotás elkészítése.

A faház ihlette, pontosabban az a szemlélet, amiben ott élek. A háztartásban már meglévő alapanyagok kínálta lehetőség, mert ezekből is lehet alkotni, sőt, ezekből összerakni valami szépet, az az igazán izgalmas és kreatív feladat!

Az ünnepi időszakban a kert központi dísze egy rönkökből, ágakból összerakott karácsonyfa lett, amit borókával, tobozokkal, és persze fényfüzérrel díszítettem.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen szép hosszú ősz után egyszercsak havazni is fog. De a legjobbkor jött, mert így a készülő karácsonyi anyag is a legszebb díszletet kapta, és Tündi is bóklászhatott egy kicsit a havas kertben, amitől teljesen elolvadtam.

Egyelőre még csak a faháznál kezdtem el a dekorálást. Ugyan már kevesebbet vagyok itt, de mégiscsak jobb érzés úgy eltölteni a hidegebb napokat, hogy a közelgő ünnepi időszak meleg fényei, hangulatos kiegészítői díszelegnek a környezetemben.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.





