Idén végre kilátogattam erre a fantasztikus eseményre, ahol nekem is részem volt abban, hogy a rendezvény helyszínén mindhárom napon egyedi, a látogatók által készített színes szitakötők „repkedtek”. Munka és szórakozás is volt egyben, és nagyon jó volt látni, hogy amin már évek óta ügyködöm, az egyre több emberhez jut el.
Ez bizony már a nyolcadik, de hát ki számolja, ugye? Nagyon vártam ezt az időszakot, és mindazt, ami ezzel jár. Leginkább a természet közelségét, ami a testemnek és a lelkemnek is nagyon hiányzott már.
Nagyon szeretem a kovászos uborkát, ezért minden évben vetek uborka magokat. Egy részét előnevelem palántának, a többi szabadföldbe kerül. Előbbivel eddig több sikerélményem volt, de majd kiderül, hogy az idei szezonban melyik módszer lesz a befutó.
Most, hogy már nem csak a naptár szerint írunk tavaszt, de a hőmérő higanyszála is egyre többször kúszik 15 fok fölé, úgy érzem, tényleg elkezdett kitavaszodni. A vizet egyelőre még nem nyitom meg a faháznál, de az ágyásokban már csattogtatom a metszőollót serényen.
A faháznál tavasztól őszig pörgetem a mókuskereket, és mindig viccelődöm azzal, hogy szezonon kívül téli álmot alszom… De idén ennek a viccnek a fele se tréfa: kis túlzással, de egy mormota lett belőlem.
Ezeket a helyes kis függődíszeket tulajdonképpen a téli erdő és a faház ihlette. Kicsivel több időt igényel, mint mondjuk a mézeskalácsok kidíszítése, de egyáltalán nem nehéz egy-egy ilyen kis alkotás elkészítése.
A faház ihlette, pontosabban az a szemlélet, amiben ott élek. A háztartásban már meglévő alapanyagok kínálta lehetőség, mert ezekből is lehet alkotni, sőt, ezekből összerakni valami szépet, az az igazán izgalmas és kreatív feladat!
Az ünnepi időszakban a kert központi dísze egy rönkökből, ágakból összerakott karácsonyfa lett, amit borókával, tobozokkal, és persze fényfüzérrel díszítettem.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
