Az évek alatt nemcsak a kert, de a terasz is egyre zöldebb és virágosabb lesz. Minden évben bővül egy-egy szaporított vagy csereberélt növénnyel a látvány, és most már elkezdtem terjeszkedni a lépcső két oldalán is…
Minden kiszáradt, letört ág, gally, vagy kidőlt/kivágott fa kincs. Ezeket nem szabad száműzni a kertből, mert egyrészről a korhadás során értékes tápanyagként a természetes körforgásban maradnak, de lehet belőlük ágyásszegély, kerti díszítő elem, sőt szépen elrendezve mutatós ‘holt sövény’ is.
Ez bizony már a nyolcadik, de hát ki számolja, ugye? Nagyon vártam ezt az időszakot, és mindazt, ami ezzel jár. Leginkább a természet közelségét, ami a testemnek és a lelkemnek is nagyon hiányzott már.
Nagyon szeretem a kovászos uborkát, ezért minden évben vetek uborka magokat. Egy részét előnevelem palántának, a többi szabadföldbe kerül. Előbbivel eddig több sikerélményem volt, de majd kiderül, hogy az idei szezonban melyik módszer lesz a befutó.
Most, hogy már nem csak a naptár szerint írunk tavaszt, de a hőmérő higanyszála is egyre többször kúszik 15 fok fölé, úgy érzem, tényleg elkezdett kitavaszodni. A vizet egyelőre még nem nyitom meg a faháznál, de az ágyásokban már csattogtatom a metszőollót serényen.
A faháznál tavasztól őszig pörgetem a mókuskereket, és mindig viccelődöm azzal, hogy szezonon kívül téli álmot alszom… De idén ennek a viccnek a fele se tréfa: kis túlzással, de egy mormota lett belőlem.
Az ünnepi időszakban a kert központi dísze egy rönkökből, ágakból összerakott karácsonyfa lett, amit borókával, tobozokkal, és persze fényfüzérrel díszítettem.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen szép hosszú ősz után egyszercsak havazni is fog. De a legjobbkor jött, mert így a készülő karácsonyi anyag is a legszebb díszletet kapta, és Tündi is bóklászhatott egy kicsit a havas kertben, amitől teljesen elolvadtam.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
