Az idei szezon első DIY projektje ez a kötélfogantyús tálca (vagy alátét), ami egyetlen fillérbe sem került, ugyanis kizárólag maradék/meglévő dolgokat használtam az elkészítéséhez.
Tag: festés
Ahogy az előző bejegyzésben említettem, mostanában kevés posztot írtam, pedig a háttérben nagyon sokat szorgoskodtam. Viszont emiatt van az is, hogy az eseményekről, változásokról már nincs sem erőm, sem időm (és sokszor kedvem sem) azon nyomban beszámolni…
Ezt a projektemet tavaly ősszel terveztem megcsinálni, de mint annyi minden, ez is idénre csúszott. Sebaj, most, végre már ott tartok, hogy a vízgyűjtő már nem csak funkcionál, de a megjelenése is pofásabb.
Már nem is tudom, hányadik DIY fejezeténél tartok a faházas fürdőszobának, hisz folyamatosan, apró lépésekkel szépítgetem, de mivel most már látványos a változás, ezért leírom és persze meg is mutatom az aktuális helyzetet.
A faháznál a legkisebb munka is borzasztó időigényes, ezért néha úgy érzem, hogy sokkal lassabban haladok a betervezett dolgokkal, mint szeretnék. Egy egyszerű – festéssel, javítással – megfejelt tolózár csere is órákig tartó szöszmötölés néhány napon át…
Egy ideje adós vagyok ezzel a poszttal, de most végre a teraszon ücsörögve, a reggeli kávémat kortyolgatva bepötyögöm szépen…
Ritkán látni tőlem merész színeket, mert alapvetően a finom, lágy árnyalatokat kedvelem, de ez nem jelenti azt, hogy időnként nem szeretek kísérletezni, kipróbálni egy-egy érdekes színt.
Minden alkalommal, amikor a kültéri kanapén ücsörögtem a mellette lévő betonláda peremére tettem a csészémet, poharamat. Csoda, hogy egész szezon alatt csak egyet törtem el… Ezentúl viszont nem kell tartanom attól, hogy a finom itóka leborul, mert végre van hova raknom.
Lassan két és fél éve lakom itt, és még csak most jutottam odáig, hogy a mosdó fölé végre tükör kerüljön. Nem, nem lustaságból, csak valahogy a fürdőszoba felújítását a többi helyiség kipofozása mindig beelőzte…
Van a kertemnek egy olyan pontja, ami a függőágyban pihenve szem előtt van, és nem kifejezetten nyújt szép látványt. Ezért kitaláltam, hogy készítek egy klassz korlátot, amivel kicsit elviszem a fókuszt erről a részről.
Amíg a pinceajtó festékrétegei száradtak, pihenésképpen a konyhát kezdtem el festegetni. Na, nem az egészet, csak azt a részt, ahol szükségesnek éreztem…
Nem tudom, hogy pontosan hány festéssel kapcsolatos poszt van a blogon (nagyon sok), de az biztos, hogy nem véletlenül a festés-mázolás az egyik kedvenc diy „fegyverem”. Hihetetlenül látványos átváltozásokat lehet vele elérni, erre hoztam most példaként a pinceajtómat…
Úgy látom, hogy nagyon lázba jöttök egy-egy alakulóban lévő részlettől (jelen esetben a fürdőben), ezért úgy döntöttem, nem váratlak meg Titeket a végeredményt bemutató poszttal, hanem közben is hozok néhány rövidebb, remélhetőleg inspiráló bejegyzést.
Ez a projekt legalább fél éve lapul a szekrényem mélyén félkész állapotban. Mindig vártam a megfelelő alkalmat, hogy végre nyugiban leüljek és megfessem a vászonra a felnagyított faházas logót.
A Balatonon töltött nyarak állandó velejárója volt a rengeteg szúnyog. Természtesen a faháznál is van, így védekezem ellenük, ahogyan csak tudok.
Az előkészületek után jön a látványosabb rész, a festés. A zsalugáter lamellái miatt ez aprólékos munkafolyamat volt, de azt hiszem, megérte szöszmötölni vele…
Mostanában az eddiginél is nagyobb szerepet kap nálam, hogy új tárgyak vásárlása helyett inkább régi dolgokat újítsak meg. Mindezt úgy, hogy igyekszem itthoni alapanyagokból, eszközökből dolgozni…
Elkezdtek virágozni az erkélyen a fehér, műanyag balkonládában lévő muskátlik… Arra gondoltam, hogy talán jól mutatna, ha a műanyag ládák előtt lenne valamiféle festett fa korlát lécekből, így hétfő reggel ezzel a projekttel indítottam a hetet.
A minap kikevert beton hatású festéknek nem sok pihenőidőt adtam. Mivel hamarosan kezdődik az adventi időszak, gondoltam, kipróbálom, hogy működik-e viaszos felületen is, úgyhogy ezúttal gyertyákat dekoráltam vele.
Nem először fordul elő, hogy darabjaira szedve meghekkelek egy lámpát, hogy egy kicsit más formában illeszkedjen a térbe, ahova elképzeltem. Most is ez történt, máris mutatom miről van szó.
Így év vége fele, azt hiszem, már nem vágok bele nagyobb munkálatokba a lakásban. Inkább azokra a részletekre koncentrálok, amik még itt-ott-amott kimaradtak, de azért látszódnak, így most pl. az egyik régi ajtótokot szemeltem ki magamnak.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK