Ezt a projektemet tavaly ősszel terveztem megcsinálni, de mint annyi minden, ez is idénre csúszott. Sebaj, most, végre már ott tartok, hogy a vízgyűjtő már nem csak funkcionál, de a megjelenése is pofásabb. 

Aki esetleg lemaradt volna, az ITT meg tudja nézni az előzményeket, és egyben azt is, hogy meddig jutottam el tavaly a vízgyűjtővel:

A tartály tetején lévő szúnyoghálós elem némi felújításra szorult, bár hozzáteszem, így is tökéletesen megakadályozta, hogy bármi belepotyogjon a tartályba. Itt azért az erdő miatt sok a levél, és az ereszből is sok trutyit mos ide az eső, de miután kiszárad minden, nagyon könnyen le lehet takarítani. 

Az alu tartály kicsit foltos felülete pedig egyértelműen festékért kiáltott, nem is értem, hogy húzhattam eddig ezt a dolgot…

Fogtam a régi keretet (ez ugyebár valamikor a szüleim ablakán volt), és lebontottam róla a régi, szakadt szúnyoghálót. Ekkor jópár kapocs is kilazult, ezeket kombinált fogóval távolítottam el, de csak azokat, amik mozogtak. Amik bele voltak gyógyulva a fába, eszem ágában nem volt kiszenvedni, felesleges és értelmetlen fáradozás lett volna. 

Az egész felületet alaposan lecsiszoltam egy közepes durvaságú csiszolószivaccsal, és száraz ecsettel, majd egy enyhén nedves ronggyal portalanítottam.

Az alapozáshoz, mint mindig, most is Poli-Farbe Cellkolor Aqua alapozót használtam. Ez egyébként nem csak fára, de fémre is használható, szóval nem csak a keretekre, de a tartály oldalára is ezt vittem fel.

Ebben a páramentes, rekkenő hőségben minden sokkal gyorsabban szárad, mint normál esetben, így pár óra várakozás után mestertapasszal kijavítottam a lécek illesztésénél lévő réseket, illetve néhány, korábban bent lévő csavar helyét. 

Miután ez is teljesen megszáradt, kicsit átcsiszoltam a javított részeket, és bekevertem a fedőfestéket maradék festékekből. Mind Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű: fehér, fekete és még egy kis barna is került bele, hogy biztosan elég legyen a mennyiség.  

Az állandó műszaki ellenőröm (még ha álmos fejjel is), most is felügyelte a munkálatokat…

A fedőfestéket pont úgy vittem fel, mint az alapozót, de ebből két réteg került fel a tökéletes fedés érdekében. Miután megszáradt a felület a keretekre tűzőgéppel rögzítettem a méretre vágott szúnyoghálót, ami még egy korábbi projektemből maradt, ITT.

Mielőtt a keretek visszakerültek volna a helyükre, beugrottam a tartályba, és összesepregettem az alján megült port. Azért az elég jó, hogy mindössze ennyi ülepedett meg az alján:

Végül felraktam a kereteket, és most már csak az esőt várom, mert itt több, mint két hete egy csepp eső sem esett…

Egyébként még sosem telt meg csurig a tartály (nagyobb esőzések után sem), de azért gondolkodom, hogy egy túlfolyót még lyukasztok rá a felső részen, biztos, ami biztos. 

A korábban lerakott térkövek stabilan állnak, a lábak alatt az első nagyobb esőzés után picit megsüllyedt az alátámasztás, de ezt orvosoltam: tulajdonképpen, most egy kő van a föld alatt, és van rajta egy másik, így már nem igazán tud tovább süllyedni. Ettől persze még idővel cserélni fogom egy szélesebb betonlapra, ahogyan ezt már korábban is terveztem…

Így, hogy a vízgyűjtő is ráncba lett szedve, még takarosabban fest a faházikó környezete. És bár ez az – általam csak “gazdasági részlegként” emlegetett – oldal nem igazán van szem előtt, azért mégiscsak jó érzés úgy ránézni, hogy ez is rendezett, egységes képet mutat. 

És ne feledjétek, az esővizet gyűjteni és abból locsolni olyan gazdaságos, és környezettudatos megoldás, amiért a kert hálás lesz. 

A bejegyzés támogatója: