Május elején említettem meg először a facebookon, hogy idén nincs kedvem felállítani a medencét (és bajlódni vele) sőt, talán el is kellene adnom, mert bár tényleg kihasználjuk, azért sokat is kell vele törődni, hogy mindig szép és tiszta legyen a vize… Akkor többen írtátok, hogy ezt gondoljam át, mert milyen jó lesz majd csobbanni benne a nagy kánikula idején, viszont
Mikor télen egy hetet töltöttünk a hófedte hegyek között, tudtam, ide vissza kell térnem valamikor a nyári hónapokban is. Szerettem volna látni az üde, zöld alpesi legelőket, be akartam szippantani a fenyőillatú levegőt, és vágytam arra, hogy ismét nagyokat barangoljak olyan magasságokban, amilyenekre hazánkban pusztán a természeti adottságok miatt sincsen lehetőség…
A teraszról ritkán írok, sőt, viszonylag keveset is mutatom, pedig nagyon sok időt töltök itt. Gyakorlatilag ez a kültéri „irodám” a nyári időszakban, és ez ad helyet a közösségi étkezéseknek, kávézásoknak, borozgatásoknak, beszélgetéseknek. Viszont még mindig a régi, felfagyott, megrepedezett, sok helyen javítgatott hexagon járólapok fedik…
Hihetetlen, hogy elszaladt az elmúlt néhány év. Nézegetem a régi fotókat, beleolvasok a régebbi posztokba, és azt látom, mennyi, de mennyi minden változott a faházban és a kertjében, amióta a gondjaimba vettem. És még mennyi dolgom lesz ezután is, hajjaj! Na, de lássuk, mik történtek mostanság a dombtetőn.
Az a helyzet, hogy mostanában minden dolog, ami a laptophoz, telefonhoz, internethez, egyszóval az online léthez kapcsolódik, az valahogy érdektelen lett számomra. Nem kiégésről van szó, egyszerűen beszippantott a valóságom, a mindennapok öröme, amiben sokkal jobb csak benne lenni, mintsem folyamatosan posztolni róla az összes felületen…
Általában nem szoktam ilyen gyűjteményt csinálni a blogon, de olyan sok magazinos, illetve online felkérést kaptam a korlátozások kezdedétől fogva egészen mostanáig, hogy végül csokorba gyűjtöttem őket. Maradjon ennek is nyoma, hiszen ezekben az anyagokban, interjúkban az újrahasznosítás szemlélete is kiemelten fontos szerepet kap.
Van a kertben egy kis vadregényes, tujákkal körbevett rész, ami tény, hogy nagyon hangulatos, de mivel fő közlekedési útvonalon van, így használat szempontjából már kevésbé praktikus. Ezt nemrég orvosoltuk is.
Jópár hete áll a medence a faház kertjében, úgyhogy eljött az idő, hogy erről is írjak kicsit. Tapasztalt medencetulajdonosoknak valószínűleg nem lesz benne sok újdonság, de aki még csak a gondolattal játszik, annak érdemes beleolvasni.
Kiskoromban is imádtam a tűz mellett ücsörögni és fogyasztani a parázs felett készült finomságokat, akár grillezésről, akár szalonnasütésről volt szó. Most sincs ez másként, ráadásul tényleg csak pár dolog szükséges ehhez az időtöltéshez…
A legutóbbi posztjaimban találkozhattatok már a kertbe kihelyezett függőággyal és függőfotellel is. Ezek biztonságos, teherbíró rögzítéséről ugyancsak érdemes pár szót ejteni.
Most, hogy végre tombol a kánikula, nagyon sok időt töltök a faháznál. Ennek nagyobb része munka, de azért jut idő a pihenésre, kikapcsolódásra is.
Alapvetően nem vagyok nagy kaktuszrajongó, a tüskés jelleg miatt inkább csak távolról csodálom őket. Azonban, amikor Anyukám megkérdezte, hogy nem kell-e az erkélyemre a dédnagymamám több, mint 50 éves kaktusza (valójában valamilyen fügegkaktusz féle, de lehet valamilyen euphorbia fajta is…), gondolkodás nélkül mondtam igent!
Tavaly novemberben írtam Nektek először olyan posztot, amiben az arcápolásom volt fókuszban. Most ismét előveszem a témát, mert a melegebb, nyári időszakban más krémet használok.
Ebben a posztban összegyűjtöttem Nektek 10+1 kedvencemet a nyári időszakból. Nem feltétlenül csak tárgyakról van szó, hanem élményekről, helyekről és olyan apró dolgokról, amik egy picit hozzátettek az Életemhez.
Tudjátok, hogy mennyire szeretek a mini erkélyemen lenni, akár dolgozom, akár pihenek… A nyári melegben magamat jeges limonádéval, a terepet pedig vidám színekkel és mintákkal frissítettem fel!
A kis erkélyem szinte minden négyzetmilliméterét átalakítottam már, de még mindig tudok újat és izgalmasat mutatni Nektek! Krétafal fújás jön, jól hangzik, ugye?
Alapvetően nem vagyok oda a színes, mintás ruhadarabokért, a gardróbom leginkább letisztult, pasztell árnyalatú darabokkal van tele. Van viszont 1-2 olyan cuccom – főleg kiegészítők: sál, öv, karkötő stb. – amik nagyon merész árnyalatúak, mint pl. egy neon narancs szandál, amit a Bershkában vettem. Sőt, mostanában a geometriai minták is érdekelnek, egészen rákattantam az azték minták szín és formavilágára.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK