Február óta gyakorlatilag versenyt futok az idővel, pontosabban az időjárással. Az eddig megszokotthoz képest minden egy hónappal előbb történik, amire én még nem készültem fel (semmilyen szempontból), és most rohangálok, mint a mérgezett egér, és közben próbálok nem lecsúszni a kert látványának legszebb pillanatairól, mitöbb dokumentálásáról és megosztásáról. Merthogy visszanézve a tavalyi faházas mappákat egy csomó fotóm és mondanivalóm bentragadt…
Hihetetlen, hogy elszaladt az elmúlt néhány év. Nézegetem a régi fotókat, beleolvasok a régebbi posztokba, és azt látom, mennyi, de mennyi minden változott a faházban és a kertjében, amióta a gondjaimba vettem. És még mennyi dolgom lesz ezután is, hajjaj! Na, de lássuk, mik történtek mostanság a dombtetőn.
Az idei első munka a kertben az öreg, és sajnos nagyon beteg cseresznyefám kivág(at)ása volt. Az elmúlt pár évben a legtöbb beteg részt már megtépázták, leszakították a nagy viharok, így mostanra a törzsön kívül, már csak egyetlen nagyobb ága maradt…
Az a helyzet, hogy mostanában minden dolog, ami a laptophoz, telefonhoz, internethez, egyszóval az online léthez kapcsolódik, az valahogy érdektelen lett számomra. Nem kiégésről van szó, egyszerűen beszippantott a valóságom, a mindennapok öröme, amiben sokkal jobb csak benne lenni, mintsem folyamatosan posztolni róla az összes felületen…
Az év első két hónapja lassú és csendes volt, de ugyanez már egyáltalán nem mondható el a márciusról és az áprilisról, és ahogy nézem, a májusról sem. Hirtelen felpörgött minden, és ezzel együtt az év elején elhagyott motivációm is visszatért.
Általában nem szoktam ilyen gyűjteményt csinálni a blogon, de olyan sok magazinos, illetve online felkérést kaptam a korlátozások kezdedétől fogva egészen mostanáig, hogy végül csokorba gyűjtöttem őket. Maradjon ennek is nyoma, hiszen ezekben az anyagokban, interjúkban az újrahasznosítás szemlélete is kiemelten fontos szerepet kap.
Annyira, de annyira tudtam, hogy mikor befotózom és írok az erkély éppen aktuális állapotáról (ITT), nem sokkal később kicsit variálok rajta annyit, hogy látványosan frissüljön az összkép. Gyors kattintások után máris mutatom, miken változtattam.
Tavaly, amikor a bambusznád kerítést és a kerti hangulatfényeket rendeltem (ITT), bedobtam a kosárba egy nagyméretű lombgyűjtő zsákot is. Akkor még csak sejtettem, hogy praktikus társam lesz majd a kerti tevékenységeknél, most viszont már el sem kezdem a munkát nélküle.
A kijárási korlátozások miatt az erkélyemet idén sokkal előbb tettem rendbe, mint ahogyan azt korábban elterveztem. Meg is mutatom, hogy miken változtattam, és hogyan néz ki most.
A hajnali fagyok miatt még mindig nem merem megnyitni a házban a vizet, pedig tavaly ilyenkor már üzemelt a hideg-melegvizes rendszer. Ez persze továbbra sem gátol meg abban, hogy a faház kertjében tevékenykedjek.
Múlt héten megnyitottuk a vizet a házikóban, így végre teljes gőzzel rá lehet kapcsolni a faházas munkálatokra. Tegnap gyönyörű napsütés volt, úgyhogy ezt ki is használtuk Anyukámmal.
A házikó vásárlása óta eltelt jópár hónap (pontosabban fél év!), és bár a hidegebb időszakban jórészt pihentettem a munkálatokat, azért apróbb dolgok kapcsán heti rendszerességgel megfordultam a „birtokon”, erről időnként a Facebook oldalaimon és az Intagramon is hírt adtam.
Rendkívül szeszélyes az időjárás: a naptár szerint már tavaszt írunk, mégis alig akar a hőmérséklet 0°C fölé emelkedni. Lassan már teljesen normális, hogy decemberben alig van hó, de márciusban mindig havazik… Ez viszont engem egyáltalán nem tud eltántorítani attól, hogy a szokásos kertészkedéssel készüljek a tavaszra!
Az idei nyuszis ünnepet rendesen felülírta a lakás projekt, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem készültem húsvéti ötletekkel! Máris mutatom ezúttal mivel rukkoltam elő a Kiskegyed Otthona április-májusi számának Kreatív rovatában.
Amióta kitavaszodott, egyre több időt töltök a minierkélyen! 2016-os tavaszi újdonságaival már az Ikea is a szabadba invitál mindenkit, legyen szó egy jó hangulatú kertipartiról vagy épp piknikezésről.
Végre, végre, végre! Nagyon vártam már a jó időt, és most, hogy itt van, mindjárt neki is fogtam a tavaszi nagytakarításnak, méghozzá legelőször a minierkélyen.
Bevallom, az idei húsvét valahogy nem hozott annyira lázba, a tojásról maximum egy jó rántotta jut eszembe! De, azért mégis hoztam Nektek valamit, ami így az ünnepek kapcsán (és utána is) remek inspiráció lehet.
Hurrá-hurrá, azt hiszem a téli kuckózás után végre elkezdett bennem bizseregni valamiféle „hello tavasz” érzés! Nyálcsorgatós diy anyaggal egyelőre nem tudok előrukkolni, de a sarki drogériából azért hoztam némi inspirációt…
Most egy olyan anyagot mutatok Nektek, amiben inkább voltam stylist és fotós, mint maga az „alkotó”. Persze, az én rovatom és az én projektem, de be kell látnom, hogy néha jobban járok, ha más munkájával is kiegészítem az anyagot, mert egyszerűen fizikai képtelenség minden darabot hónapról hónapra a saját kezemmel összerakni. Pláne, hogy a közben készülő fázisfotókat is én csinálom,
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK