Két héttel ezelőtt még azon aggódtam, hogyan jutok ki a kertbe a „kutya-munka-itthon” dolgokkal a megszokottnál is többet zsonglőrködve. Hogyan fogom elvégezni azokat a tavaszi kerti teendőket, amiket más már hetek óta csinál, és egyáltalán mikor fogom elvetni palántaneveléshez a magokat? 

De végül csak sikerült mindent megcsinálni, és most, hogy kint szakad az eső, még arra is jut idő, hogy mindezekről írjak… Franciról egy hónapja posztoltam hosszabban (ITT), jelenleg az ő egészségesen és boldogan tartása van a mindennapok fókuszában. Az aktuális állapota határozza meg az én napjaimat (és éjszakáimat), tervezni már nem szoktam, úgy intézek mindent, ahogyan épp kijön a lépés. Én, aki szeretek korán lefeküdni és hajnalban ébredni, rendszerben gondolkodni és működni, ha küzdelmesen is, de teljesen átálltam a rendszertelen pihenésre és munkavégzésre, és hát csak sikerül így is menedzselni valahogy a dolgokat. Mondjuk az elmúlt néhány hónap alatt szerintem éveket öregedtem… Minden alkalommal, amikor tükörbe nézek, eszembe jut dédöreganyám…

Az első igazán napsütéses márciusi hétvégén ki tudtam jutni végre a faházhoz és kihasználva a jó időt nekiálltam rendbetenni a virágágyásokat. Mindenhol visszametszettem a lágyszárú évelőket, kivéve a gaurákat, azok fagyérzékenyek, és mivel várhatóan lesznek még mínuszok, bőven ráér azt később is visszavágni. A metszett szárak nagy részét darabolva visszaterítettem az ágyásokba talajtakarásnak és tápanyagnak. 

A nehezebben darabolható szárakat (díszfüvek, napszemvirág, stb.) a komposztálóra vittem. Az összes ágyással végeztem, és kicsit meg is nyugodtam, hogy még az esős napok előtt sikerült ezt a nagyobbnak mondható tételt kipipálnom a kora tavaszi teendők listáján. 

Persze, még rengeteg metszeni/vágni való vár rám, hisz a kertben mindig van feladat, de mivel hamarosan ismét a faház lesz az otthoni bázis, így ezt már könnyebb lesz helyben intézni, akár kora reggel az első kávé után, amíg még Franci békésen piheg…

A hagymások elkezdtek bújni, alig várom, hogy a tulipánok, nárciszok teljes pompájukban díszítsék az ágyásokat. Tavaly ősszel a kerületi csere csoportban ingyen elvihetőként kaptam egy fél cipősdoboznyi tulipánhagymát (elvileg narancssárga), kíváncsi vagyok, hogy azokból mennyi bújik ki. Csináltam hagymás beültetést két cserébe is, azok is szépen fejlődnek, bár már nem is emlékszem, miket rétegeztem egymásra, így persze még izgalmasabb a várakozás.

A konyhakert egyelőre pihen… Nem vetettem semmit, ez is majd akkor lesz aktuális teendő, amikor már a faháznál tudok lenni folyamatosan. Viszont a palántaneveléshez elvetettem a magokat itthon és a szüleimnél is. 

Már tavaly megbeszéltem anyukámmal, hogy osszuk fel a palántázást magunk között. Nálam, itthon a jó meleg vasradiátorokon fejlődhetnek a paprika és padlizsán palánták, nála az ugyancsak télikertként funkcionáló teraszon pedig a paradicsomok (San marzano és Manó). 

Tavaly ősszel készítettem néhány dugványt is, persze feliratok nékül, mondván úgyis felismerem, meg emlékszem (haha, nem), ezeket szintén nála hagytam télire pihenni. A kékszakáll már mutatja magát, ezt felismertem rögtön, a többi beazonosítása még folyamatban…

Anyukám kertjében fedeztem fel a kékes-lilás májvirágot, amikor legközelebb megyek a faházhoz viszek is belőle a kertbe, olyan szép!

Közben cikáznak a fejemben az ötletek: ahogy korábban írtam, szeretném a kerti DIY barkácsolást, dekorálást folytatni elsősorban maradék anyagokból, illetve kertben talált természetes dolgokból, de perszennem kizárt, sőt biztos, hogy azért ezt-azt be fogok szerezni, ha valamit meg szeretnék valósítani, és nem tudom megoldani a környezetemben található kincsekből. A barátokkal közös kertészkedést is bevéstük a naptárba, bízom benne, hogy idén tavasszal is összejön, ahogyan az elmúlt években mindig.

Közben itthon is sok a teendő (főleg a lakással, a társasházi ügyekkel), és a szomszédokkal közös parkban is mindig ügyködök valamin. A minap rendberaktam a kis kertünket, amit tavaly a Virágzó Zugló pályázat segítségével sikerült megvalósítani (ITT), és a komposztálókra is intéztem raklapot, hogy a négy rekeszből kettő most kicsit megpihenjen…

Apróságok ezek, de nekem fontosak, ezért foglalkozom velük, és egyszerűen jobban érzem magamat, ha látom, hogy rendben vannak az ajtón kívül is a dolgok…