Eszméletlen (kemény) év van mögöttem, ezért úgy döntöttem, hogy decemberben jelentősen visszaveszek a tempóból. Kényelmesen, kevesebb munkával, viszont annál több pihenéssel töltöm az év utolsó hónapját és így készülök az ünnepekre…

Utoljára 2012-ben zártam ennyire pörgős, munkával és eseményekkel teli évet (akkor forgattuk a Térnyerőket, ITT), ott mondjuk nem volt választásom, a december is őrült hajtósra sikerült és gyakorlatilag az utolsó forgatási napról, +12 kg felesleggel puffantam be a karácsonyfa alá. Elég nehezen is hevertem ki, erről ITT írtam, és mivel nem akartam hasonlóan ramaty állapotban zárni az évet és kezdeni egy újat, így arra jutottam, hogy sokkal jobban járok, ha nem hajtom szét magamat.

1. A pénz nem minden

Persze, a szakmámból adódóan ez az év legjobban jövedelmező hónapja, számos nagy cég szeretne a karácsonyi időszakban dolgozni velem, én viszont már csak a meglévő együttműködések sikeres lezárására, az ünnepi készülődésre és a jövő évi terveimre koncentrálok. Annyit dolgoztam ebben az évben (és ezáltal annyit termeltem ki magamnak év végére és a jövő év elejére), hogy most már teljesen nyugodt szívvel dőlhetek hátra és mondhatom azt, hogy nem élek a felkínált lehetőségekkel és más érdekeimet szem előtt tartva inkább lemondok az extra bevételekről. Teszem mindezt annak ellenére, hogy az idei évnek azért voltak anyagi mélypontjai. A lakásvásárlás, valamint a nem azonos ütemben és mértékben érkező bevételek miatt nem egy este sírtam magamat álomba… Totál abszurd volt az egész helyzet, tudva, hogy mennyien szerettek, követtek, mennyire sikeres a blog, a könyv, milyen szuper lakást vettem, és mennyi mindenem megvan, mégis azt számolgattam esténként, hogy vajon hogyan jövök ki a pénzből jópár hétig úgy, hogy azért ne vajaskenyeren éljek. Bár a pénz nem minden, de ha kifogy, az leírhatatlanul pocsék érzés tud lenni. Azt viszont pontosan tudtam, hogy ez átmeneti időszak, melyben bizonyos dolgokról le kell mondani, és türelmesen ki kell várnom, hogy az évközi „befektetéseim” szép lassan megtérüljenek.

2. Plázák tiltólistán

Amúgy sem igazán kedvelem a bevásárló központokat, a tömeget, a nyüzsgést, a sorban állást, de az év utolsó hónapjában tudatosan el is kerülöm ezeket. Az ott töltött idő minden tekintetben mehet a kukába, egy ruha vagy tárgy sem ér annyit, hogy azért órákig bolyongjak üzletről üzletre. Akkor már inkább netes rendelés, bár idén olyannyira nem költöttem magamra (értsd pl. ruhákra, kiegészítőkre), hogy év végére gyakorlatilag rájöttem arra is, hogy mennyi olyan dolog van, ami nélkül simán tudok huzamosabb ideig élni, sőt felfedeztem újra a szekrényem mélyén megbújó ruhadarabokat is. Szóval bizonyos tekintetben néha nem is akkora tragédia, ha az ember lenullázza magát, legalább kicsit átértékel dolgokat, mire van igazán szüksége és mi az amire nincs. Idén dekorációkra sem költök, egy fillért sem, van annyi itthon, amivel szépen fel tudom díszíteni a lakást. Ajándékok tekintetében pedig ismét a kreativitásomra hagyatkozom, ez eddig mindig bejött, szóval idén sem lesz ez másként. Ha netán mégis megláttok egy plázában, az azért lesz, mert épp ott dedikálom a könyvemet, de erről tudni fogtok. Igyekszem a közeli boltokból beszerezni a szükséges dolgokat, és ahova csak lehet inkább a délelőtti nyitásra megyek.

3. Barátok, Család, és…

Ebben az évben sokkal kevesebb idő jutott azokra, akik igazán fontosak nekem. Szerencsére, ezt többnyire nem rótták fel nekem, mindenki megértette, de legalábbis elfogadta, hogy ez nekem most extrán zsúfolt időszak, és nem nyúztak azzal, hogy találkozzunk. Persze, néhány nagyon jó Barátommal munka során gyakran összefutottunk, de az mégiscsak más, mint amikor a belvárosban egy kávé mellett, vagy itthon a kanapéra felhúzott lábakkal nyomás nélkül csacsogunk mindenféléről. Úgyhogy, ebben a hónapban több baráttal és ismerőssel szervezek programot (kintit bentit egyaránt), és a Szüleimhez is legalább egyszer tervezem még a kijutást Karácsony előtt. Szeretném, ha a tavalyihoz hasonlóan idén is nálam lenne a Karácsonyi ebéd, ami egyben azt is jelentené, hogy koccintunk a tavalyi nagy döntés sikerességére, hisz a régi lakás eladása (ITT) és az új lakás megvétele (ITT) nagyon sok pozitív dolgot hozott az életembe.

4. Múlt és jövő

Mint minden év végén, most is átgondolom mi az, amit jól csináltam idén és mi az, amin azért lehetne még javítani. Erről lesz majd külön évértékelő poszt is, ahogy azt az elmúlt években megszokhattátok tőlem. A mögöttem álló 11-12 hónap elemzése jót tehet az önismeretnek, továbbá arra is kiváló, hogy tudatosabban, újabb célok kitűzésével vágjak bele a következő esztendőbe. Mert álmok, tervek mindig vannak, és már azt is tudom, hogy a jövő évet a lakás szépítésének fogom szentelni. Ehhez most listákat írok a fejemben lévő ötletekről, szükséges alapanyagokról, várható munkákról, azok anyagi vonzatáról. Ezek mentén sokkal hatékonyabban lehet majd az egészet menedzselni. Jövőre biztosan nem fogok könyvet írni, viszont annál több blogposzt várható. De persze nem csak a lakással kapcsolatos listák bővülnek most, hanem azok is, amik az életmódomhoz kapcsolódnak (sport, pihenés, autó, tanulás, stb…)

5. Digitális tisztogatás

Az év utolsó hónapjában mindig nagytakarítást végzek a laptopomon. A munkák során keletkezett több gigányi adatmennyiséget átfésülöm, az esetleges kallódó file-okat is rendszerezem és háttértárra mentem. A gépen csak azok a programok, file-ok maradnak, amik a mindennapi munkához szükségesek, a többi mind lementésre kerül. Ezt már sokadik éve csinálom így és nagyon bevált. Ugyanezt elvégzem a telefonomon, sőt a Facebook és Insta követéseimet is átnézem, sok oldalt kikövetek ilyenkor, mert úgy érzem, néha teljesen megfullaszt a sok információ, ami ezeken keresztül rámzúdul. Az idei évben rászoktam arra, hogy ha valami érdekel, akkor inkább direktben rákeresek. A levelezőmet is szépen kitakarítom, ilyenkor szoktam konstatálni, hogy jujuj, maradt néhány becsillagozott, megválaszolatlan levelem…

Azt hiszem, hogy röviden ennyi lenne a decemberi tervem. Még van pár poszt, amit idén mindenképpen szeretnék megosztani Veletek, szóval ne menjetek messzire és próbáljatok Ti is lassítani!

A témában érdemes elolvasni Ditta írását is az Otthonkommandón, ITT, és Andi írását a Maisonblogon ITT.