Nem gondoltam volna, hogy a zöld szín valamelyik árnyalata egyszer annyira képes magával ragadni, hogy akár falszínnek is ezt választom az otthonom valamelyik helyiségében. Márpedig ez történt, és nemhogy nem bántam meg a dolgot, de azóta is nap, mint nap megállapítom, hogy nagyon jó döntés volt azt a pár négyzetmétert átpingálni a konyhában…
Amióta belevágtam a februári Dobd ki a szemetest! kihívásba, rendületlenül áztatom, sikálom az itthon még fellelhető csavaros tetejű üvegeimet, amiket korábban összegyűjtve üvegvisszaváltókban adtam le. A címke alatti ragadós résszel viszont nem minden esetben tudtam sikeresen elbánni… Mostanáig.
Ahogy minden év első felében, úgy idén is megrendezésre kerül a változatos programokkal fűszerezett Konyhakiállítás, immár 11. alkalommal. Ugyan a faháznál most még nem aktuális a ’80-as évekbeli, kissé megroggyant konyhabútorok lecserélése, és a helyiség újtarervezése, de az ötletelést, és az inspirációk gyűjtését már most elkezdem.
Amíg a pinceajtó festékrétegei száradtak, pihenésképpen a konyhát kezdtem el festegetni. Na, nem az egészet, csak azt a részt, ahol szükségesnek éreztem…
Az elmúlt majdnem két évben vettem olyan termékeket is a Praktikerben, ami nem barkácsalapanyag, mint pl. szerszám, festék, faáru, vagy csavarok, hanem kifejezetten lakberendezési kiegészítő vagy háztartási eszköz. Mostanra egy jó kis posztanyagra való gyűlt össze belőlük.
Mégpedig a Tatratea üvegéből kialakított pumpás mosogatószeradagoló. Mutatom is, milyen pofonegyszerű ötletről van szó, bár a működéssel azért kicsit megszenvedtem…
A faház kapcsán a konyháról még nem nagyon ejtettem szót, pedig az egyik legfontosabb helyiség, hiszen itt indul minden napom, egy finom kávé lefőzésével…
Eddig nem is tudatosult bennem, de bizony az IKEA népszerű könyvespolc sorozata és én egy évjárat vagyunk. Idén mindketten belépünk a 40-es korosztályba, bár BILLY-nek februárban van a születésnapja, nekem majd csak novemberben…
Nemrég mutattam egy fotót facebookon, amin egy lakberendezési tanácsadás projekt előtte/utána állapota volt. Megdöbbentően sok negatív kritika érkezett az „utána” állapotra, ezért úgy gondoltam, hogy az amúgy is bemutatásra szánt projektet egy kicsit más szemszögből is elemzem.
Több posztomban is láthattatok már feliratos dekorációkat, amik első ránézésre úgy tűnnek, mintha nyomtatva lennének. Pedig vannak olyanok, amik sosem láttak nyomdafestéket…
Már akkor tudtam, hogy a konyhabútort át fogom festeni, amikor új ingatlan kutatásakor először néztem meg a lakást. Az adottságai nagyon jók voltak, de a színvilága nem passzolt a stílusomhoz…
Meglehetősen felcsigáztalak Titeket az eddig megmutatott konyhás fotóimmal, úgyhogy ennek a bejegyzésnek biztosan nagyon fogtok örülni. Arra gondoltam, érdemes teljesen a legelejéről kezdenem a sztorit, hogy lássátok, egy adott helyiségnek hányféle megjelenése lehet.
Hónapok óta szemeztem már a konyha és a nappali között kibontott átjáró körüli foltos fallal, de most végre eljött az idő, hogy ezzel a projekttel is haladjak! Na, nem mintha most olyan sok időm (és energiám) lenne rá, de az ünnepi dekorációt semmiképpen nem akartam ezzel a látvánnyal lerontani…
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK