Minden év elején megfogadom, hogy nem dolgozom hétvégén, és éjszaka sem, hogy több időt fordítok a szeretteimre, a barátaimra és persze magamra. Ez néhány hónapig működik is, aztán valahogy mindig sikerül év végére totálisan felborulnia a dolgoknak.

Ez idén sem volt másként, többszörösen rúgtam fel a saját szabályaimat, nem kímélve saját fizikai, lelki, mentális energiáimat. De persze a dolognak jó oldala is van, mert hát tudjuk, teher alatt nő a pálma…

Az év eleje szépen indult, a Cser Kiadó kiadta két kis könyvecskémet (Varrott holmik, Zseníliadrót figurák), és felkért két újabb könyv szerkesztésére. Beindítottam a saját workshopjaimat, az Angels’ Army zászlaja alatt is elkezdtem „home deco” fogalkozásokat tartani, és idén is szakértőként vettem részt a Dremel táborban Katával és Anikóval együtt. Az A Mi Otthonunkos rovatomba lelkesen gyártottam az anyagokat fotók és videók formájában. Emellett a Polgári Otthonban is rendszeresen jelentek meg diy ötleteim, és a blogot is egész jól karban tartottam…Mindeközben Borostás Úrral szépítgettük a lakást, sokat fotóztunk, ezek közül Vadjutka lookbookjába is bekerült néhány darab. Minden természetesen haladt a maga útján, aztán egyszercsak jött egy komoly felkérés…

Amióta a Térnyerők berobbant az életembe, semmi mással nem tudtam foglalkozni. Ezzel keltem, ezzel feküdtem, az agyam összes kis idegpályáját ez foglalta le.

Életem egyik legkeményebb munkája volt, amiről azért tudok múlt időben írni, mert múlt héten volt az utolsó forgatási napunk! Egyelőre még nem fogtam fel, csak pihegek és pislogok ki a fejemből… Persze a műsor még sokáig megy a Spektrum Home-on, és az A Mi Otthonunk magazinban valamint itt a blogon is megnézhetitek az átalakított szobákat.

Sokmindenkinek tartozom köszönettel, amiért ebben az évben is mellettem álltak, bíztak bennem, támogattak, és ha kellett, türelmesen vártak… És hogy jövőre mi lesz? Bizakodóan nézek elébe…