Franci ma 16 éves és 8 hónapos. Akárhogyan is számoljuk, egyértelműen az idős kutya kategóriába esik, annak minden velejárójával együtt. Erről fogok most érintőlegesen írni, és remélem, hogy így is iránymutató lehet mindazok számára, akiknek ezzel még nincsen tapasztalata, vagy éppen benne vannak, ahogyan én is…

Főleg általános dolgokról szól majd ez a rövidke bejegyzés a saját példámon keresztül. Szóval nem fogok sem gyógyszert, sem kezeléseket, sem egyéb konkrétumot említeni, már csak azért sem, mert „ahány ház, annyi kutya”. Ami az egyik ebnek jó, az nem biztos, hogy a másiknak is (halkan megjegyzem, hogy ugyanez emberekre is igaz), szóval véleményem szerint a megoldás valahol abban rejlik, hogy kitapasztaljuk, megtaláljuk, és a témában jártas emberekkel konzultáljunk arról, hogy a saját kutyánknak, a mi adott körülményeinknek, lehetőségeinknek megfelelően mi a legoptimálisabb, ami az idős napjait megkönnyíti, mitöbb boldoggá teszi.

Vannak dolgok, amik – akárcsak az embereknél – az idős kor természetes velejárói. Gyengülő látás és hallás, nehezebb mozgás, romló tájékozódó képesség, gyakrabban felbukkanó betegségek (fertőzések), stb. Hozzám Franci 11 és fél évesen került (ITT írtam róla), szóval már akkor sem volt fiatal. Kezdetektől ugyanahhoz az állatorvoshoz járunk, aki így végigkövette az eddigi éveket, és mindent tud róla (nem csak akkor kerül képbe, amikor belenéz a számítógépes adatbázisba). Az elején havi rendszerességgel látogattuk, mostanában hetente, kéthetente megyünk és adott – súlyosabb – probléma esetén pedig irány a szakorvos. Erre-arra szednie kell már ezt-azt, és a szokásos kiadásokon túl az anyagi ráfordítás is jelentősebb, ezzel minden felelős gazdinak számolnia kell.

Amivel szerintem érdemes még tisztában lenni, hogy egy idős kutya korábban jól megszokott napi ritmusa egyszerűen felborul. Francival jelenleg hullámzó a helyzet, vannak éjszakák, amikor egyáltalán nem alszik, és van, amikor simán végigdurmolja az egészet. Viszont most már ez a ritkább. Szerencsére jelez, amikor az éjszaka közepén le kell vinni, én meg megtanultam ezzel együtt „rezegni”, az éjszakai nem alvásokat nappal pótolni, amennyire lehet. Nem szépítem a dolgot, sokszor embertpróbáló a feladat.

Kiváló az étvágya, jóízűen fogyasztja a korának megfelelő változatos táplálékot, de egészen furcsa időpontokban, mondjuk ez korábban sem volt másként. Viszont most már a napi sétákat illetően sincs rendszeresség. Hosszú sétákat nem lehet vele tenni, a több kisebb láthatóan jobban esik neki. Szeret botorkálni, szaglászni, nézelődni (már amennyit még lát) és ami jó hír, hogy a labda is még lázba hozza. És igen, lassabb és darabosabb a mozgása, a hátsó lábakat nehezebben emeli már (gerinc, izület), de megvan benne az akarat a haladásra, és ebben is vannak jobb és rosszabb napok. Itthon szőnyeggel van leterítve a közlekedési útvonala, hogy a gyengébb hátsó lábak miatt se csússzon ki a talpa a parkettán. 

Ami nálam nagy előny, hogy mivel télen itthon (tavasztól őszig a faháznál) dolgozom, ezért a 0-24 órás figyelmet, gondoskodást meg tudom oldani. Kimenős, külsős munkákat jelenleg nem is vállalok, sajtóeseményekre, megnyitókra, workshopokra sem megyek már. Egyrészről akkor mindig szervezni kell neki megbízható felügyeletet itthonra, ami azért macerás (bár a szomszédaimra, barátaimra mindig számíthatok), másrészről nélküle már nem szívesen megyek sehova. Nyilván, olykor nekem is van programom/intéznivalóm, ahova muszáj elmennem (pl. orvoshoz). De alapvetően szeretnék vele lenni, amíg még lehet. Fogalmam sincs (hogyan is lehetne), hogy ezek még napok, hetek, hónapok, vagy akár évek?

Vinni magammal szintén nehéz kérdés, maximum 1-1.5 órát bír ki nyugiban idegen helyen. Feltéve, ha előtte nyugodt volt az éjszakánk is. Valójában egyértelműen látszik a viselkedésén, hogy már csak a saját biztonságos birodalmában szeret lenni, és leginkább úgy, hogy csak én vagyok itt vele, vagy ha én nem, akkor valaki, akit ismer. Már azt is nehezen viseli, ha hozzám jön valaki vagy akár többen is és van némi beszélgetésből adódó hangzavar. 

Nekem nagyon sokat segít az, hogy az orvossal való folyamatos konzultáción túl olyan kutyásokkal is beszélgetek, akik már voltak ilyen helyzetben, vagy épp hasonló cipőben járnak. Nagyon sok hasznos tanáccsal szolgálnak, ami Francinál is beválik. Tartom a kapcsolatot 20 éves (!) kutya gazdijával, és tőle tudom, hogy ennél keményebb időszakra is lehet majd számítani. És tudjátok, ezzel úgy vagyok, hogy állok elébe, ennek a kis szőrgombócnak az összes csillagot is lehoznám az égről. Az évekkel ezelőtt választott kutyakozmetikus nem csak egy szeretettel teli ember és kiváló szakember (Franci imádja és készségesen hagy neki mindent), hanem egy sokat tapasztalt, idős kutyás gazdi, aki időről időre látva Franci aktuális állapotát, segít nekem a tanácsaival.

Alapvetően minden kisállat tartónak tisztában kell azzal lenni, hogy idővel nem csak játék és mese lesz a közösen töltött idő, hanem egy másfajta közös életre kell majd berendezkedni…

Szóval röviden így vagyunk most, és köszönjük, az idős kor ellenére alapvetően nagyon jól, boldogan, szeretetben, és minden egyes nap hálás vagyok azért, hogy együtt. A faház kertje egyébként még az itthoni környezetnél is ideálisabb hely Franci számára, szóval alig várom, hogy melegebbre forduljon az idő, és kedvére mászkálhasson, pihenhessen a fűben, vagy éppen labdázzon, ameddig jólesik neki.