Tudom-tudom, még a konyha cicomázással is adós vagyok és belengettem Nektek a hálószoba frissítést is, de most egy kisebb fajta káoszt érzek a saját rendszeremben, így nem az előre eltervezett tematika szerint, hanem inkább az érzéseim mentén újítok/újulok.
A legutóbbi betűfújós sztorim után elmaradt a sikerélmény és emiatt egyáltalán nem voltam nyugodt. Azonnal kellett találnom valamit, amit lefújok és tutira nem fürdök be vele.
Jó ideje élek már a kis panelemben, 13 éve. A régi lakásfotók között kotorászva elárasztott egy csomó kedves emlék, és a könnyek: sírva röhögök!
Hosszú idő óta ez az első olyan év végi poszt, ami nem azzal kezdődik, hogy mennyire kemény évem volt és már megint hullafáradtan estem be a karácsonyfa alá! Nem-nem, ez az év más volt, mint a többi:
Még pontosan két hét van karácsonyig, az ajándékokkal persze sehogy sem állok, de a nappali már teljes ünnepi díszben pompázik!
Hinnétek vagy sem, de majdnem kimaradtam belőle! Szerencsére, végül úgy alakult, hogy a könyvben szereplő bloggerek között, az én is ott virítok.
Tegnap havazásra ébredtem, úgyhogy ezzel hivatalosan is megkezdődött nálam a téli időszak. A szőrmés holmik már előkerültek, de mostantól egészen tavaszig hangulatfényekkel is melengetem magam.
Be kell vallanom, hogy adventi koszorúk terén csapnivaló vagyok. Na, nem azért, mert nem tudok összerakni egy ízléses darabot, de találkoztatok Ti a blogon az elmúlt 6 évben egyetlen gyertyával tűzdelt koszorúval?
Nem tagadom, egyszerűen odavagyok a finom, puha pasztell árnyalatokért. Főleg a krém, rózsaszín és bézs színek letisztult verzióit kedvelem, és ezek nem csak az öltözködésemben, de az otthonomban is meghatározóak.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
