Nem titok, hogy sokkal jobban szeretek barkácsáruházba menni, mint mondjuk élelmiszerboltba. Egyszerűen jó dolog a szerszámos és mindenféle kütyüs sorok között mászkálni, és előfordul, hogy egy-egy ilyen áruházi kiruccanás alkalmával a listámra felírt termékeken felül egyéb tárgyakra is rálelek.
Úgy gondoltam, hasznos lenne egy olyan bejegyzés, amiben megmutatom, hogy milyen eszközöket és szerszámokat érdemes tartani a lakásban zajló kisebb és nagyobb munkálatokra. Sőt, arra is adok tippet, hogy ezeket miképpen lehet hasznosan, jól átláthatóan tárolni.
Azt gondolom (sőt vallom), hogy festéssel bármilyen felületnek, tárgynak adhatunk új életet. A megfelelő alapanyagokkal és pár nap belefektetett munkával azok a helyiségek is kaphatnak új karaktert, amelyek első blikkre talán nem annyira meggyőzőek.
Hónapok óta szemeztem már a konyha és a nappali között kibontott átjáró körüli foltos fallal, de most végre eljött az idő, hogy ezzel a projekttel is haladjak! Na, nem mintha most olyan sok időm (és energiám) lenne rá, de az ünnepi dekorációt semmiképpen nem akartam ezzel a látvánnyal lerontani…
Az utóbbi hetekben a könyvbemutató, a blogszülinap és a saját szülinapom kapcsán elég sok kedves ajándékot kaptam barátoktól, ismerősöktől, ügyfelektől, üzleti partnerektől. Úgy gondoltam, hogy ezekből készítek egy „novemberi kedvencek” válogatást, hátha tudtok belőle szemezgetni magatoknak, vagy éppen valamelyik családtagotoknak karácsonyi ajándék gyanánt.
Mint tudjátok, korán kelő típus vagyok, és gyakorlatilag nem indulhat el a napom egy csésze – ágyban elfogyasztott – finom kávé nélkül. Ez a szokásom a mindennapi ébredéseim része akár hétköznapról, akár hétvégéről van szól…
Nemrég írtam Nektek arról, hogy bár nem vagyok nagy mormota, sőt, az átlaghoz képest kifejezetten keveset alszom, de mostanság sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a minőségi alvásra. Korábban bárhol, bármikor, bármilyen pózban el tudtam szundítani, most azonban nagyon figyelek arra, hogy kényelmesen, a testemnek legmegfelelőbb adottságok között hajtsam álomra a fejemet…
Hihetetlen érzés, nehéz szavakba önteni mindazt, ami tegnap a nyomdában töltött órák alatt lezajlott bennem. A könyv miatt persze szinte végig a torkomban dobogott a szívem, de meg kell mondanom, hogy mérnök végzettségű emberként is lenyűgözött a technológia, és a folyamat, amely során a digitális formátumból kézbe vehető, színes-szagos kiadvány születik.
Arról írok, hogyan építem, szépítem a környezetet, amiben élek. Ötleteket és megvalósítási útmutatót adok azok számára, akiknek az otthon és a kert ugyanolyan sokat jelent, mint nekem.
