Már csak szűk két hét van az adventi időszak kezdetéig, és aki nem az utolsó pillanatban akar kapkodni a dekorációkkal, annak ideje elkezdeni már most a készülődést. Így gondoltuk ezt mi is a kis kertész/dekoros barátaimmal, akikkel múlt vasárnap összejöttünk, hogy egy közös adventi alkotás keretében hangolódjunk a közelgő ünnepi időszakra.

Ilyet már tavaly is tartottunk, amellett, hogy minden évben van közös mézeskalács díszítés együtt, sőt, két éve már a faházas kertészkedésre is szervezünk egy-egy napot tavasszal és ősszel. Nagyon különleges kis társaság ők, még azokból az időkből ismerem őket, amikor a mérnöki diplomámat magam mögé hajítva inkább a Kreatív Hobbyban dolgoztam, mint dekoratőr. Már akkor feltűnt, milyen ügyesen rajzolnak, festenek, hogy milyen szépen bánnak alapanyagokkal, eszközökkel, és mindig lenyűgözött, mennyi ötletük van egy-egy lehulló maradék újragondolására, és milyen alázattal és tisztelettel bánnak mindennel. 

Bár más a stílusunk, mindig nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, nagyon sokat tanultam tőlük abban az időszakban és mai napig csodálom az értékeket, amik mentén felnőttek (testvérekről van szó), és milyen szépen adják azt tovább a környezetüknek. Ha jól emlékszem, egy közös mézeskalács bulival kezdődött a munkatársi kapcsolaton túlnyúló viszonyunk.

Na de, lássuk az adventi alkotást magát! Ezen az alkalmon mindenki azt készít, amit csak szeretne, legyen az adventi koszorú, ablakdísz, ajtó kopogtató, vagy bármilyen más ünnepi dekoráció. Alapanyagok tekintetében mindenki hoz magával mindenfélét a saját készletéből: drótot, madzagot, szalagokat, különböző díszeket, száraz terméseket, gyertyákat, koszorúalapot, élő és műnövényt, ragasztót, kartont, akrilfilceket, stb. Ezeket mind középre rakjuk, és belecsapunk az alkotásba. 

Mindenki vesz egy kicsit innen, egy kicsit onnan, segítünk egymásnak ötletelni, közben szól a zene, beszélgetünk, énekelünk. Nyilván nehéz egyszerre alkotni és közben dokumentálni is mindent, és én inkább az előbbire koncentráltam, de azért szerintem így is tudok mutatni néhány klassz inspirációt nektek pár hasznos információval kiegészítve.

Kezdem a legelső ötlettel, amit egészen véletlenül vettem észre, hogy a Kiflis papírzacskóról kacsint rám. Egyébként, mióta bevezették a papírzacskók mellett a cserélhető, újrahasznosított szatyrokat mi azokat használjuk, de még így is van, hogy néha-néha ez-az papírzacskóban érkezik a rendelés, mint most. Nagyon megörültem neki, mert a rányomtatott sablon szerintem nagyon menő ötlet:

Kivágás után annyit módosítottam az eredeti gúlákon, hogy nem hatoldalú, hanem csak öt lett, egyrészről mert könnyebb volt összeragasztani, másrészről picit elegánsabb az így kapott hosszúkásabb forma.

A leírásnak megfelelően az akasztó tényleg simán kivágható a szatyor füléből, és mindössze némi stiftes vagy hobbiragasztó kell, hogy a díszek összeálljanak. Már így is szépek voltak, de én még vékony hegyű akrilfilccel pötty mintákat tettem rá, ezzel sokkal finomabb, díszesebb lett a végeredmény.

Még szeretnék ilyet csinálni, de a szatyrokat elosztogattam, szóval majd igyekszem a Kiflis szomszédaimtól begyűjteni néhányat. 

És ha már a papír dekorációnál tartunk akkor szeretném nektek megmutatni az egyik barátnőm alkotását, aki sima kartonlapra akrilfilccel rajzolt házakat.

Előtte meg lehet tervezni papírlapon, vagy érdemes kutatni hozzá a neten ötleteket, sőt tovább lehet fejleszteni kivágott ablakokkal, mögötte világító ledsorral, vagy akár egy egész falu/város is összállhat a különböző elemekből.

Filléres alapanyagokból összerakható dekoráció, ugyanakkor szerintem nagyon mutatós, amit évről évre újra és újra elő lehet szedni, sőt, mindig lehet bővíteni, és akár gyerekeket is be lehet vonni az alkotás folyamatába.

És ha már itt tartunk: amikor alapanyagokat hozunk, az nem azt jelenti, hogy elmegyünk és előtte jól bevásárolunk mindenfélét. Oké, mondjuk új gyertyát lehet, de simán felhasználjuk a régi gyertyákat is, és csomó olyan dolgot, amit a kertben gyűjtöttünk, vagy éppen lomtalanítás során mentettünk meg. Én sokszor tényleg elképedek, hogy emberek mi mindent hajítanak ki gondolkodás nélkül: koszorúalapokat, vagy teljes díszben pompázó adventi koszorúkat, díszeket, girlandokat, ahh, hagyjuk is. Annak viszont örülök, hogy mi itt mindannyian azt valljuk, hogy mentsük a menthetőt, gondoljuk újra és alkossunk belőle valami szépet. 

Így született az én adventi kopogtatóm is. Ez nem koszorú volt eredetileg, hanem két rövidebb, drót alapú girland darab egy szatyor alján, amiket addig hajlítgattam, igazgattam, drótoztam, míg végül összeállt egy szép tömött kerek formára.

Vegyesen vannak rajta tobozok a faháztól és a barátaimtól, a „faház” a már említett fehér akrilfilccel dekorált kartonlap, valamint az őzike is papírból van, egy nagyon régi fényfüzéren volt rajta.

Az elemes világítás már itthon került rá, az elemtartó a házikó mögött van, így itt lehet kapcsolgatni is.

Először a nappaliban fotóztam le, mert azt hittem, a végleges helyén, a bejárati ajtóm belső oldalán nem lesz elég természetes fény egy szép képhez, de végül az előszobai világítással nagyon mutatós a sötét felületen:

Sajnos, nem tudtam mindenki alkotását lefotózni, de ezen a csoportképen azért szerintem jól látszik, hogy milyen szép dolgok születtek pár vidám óra leforgása alatt. 

Ez itt meg az egyik kedvenc részletem: 

Persze, közben azért tartottunk szünetet, amíg elfogyasztottuk a hamburgereket, amikhez a kerti grillen sült a húspogácsa.

De nem hiányozhattak a rágcsálnivalók, a házi limonádé, a tea, és a legvégén a sütőben sült morzsás almatorta sem. Még van idő, szervezzetek adventig egy ilyen közös családi vagy baráti workshopot, mert tényleg nagy élmény.