A tavaszi kerti munkálatok során keletkező levágott ágakban, vesszőkben újabb lehetőségek rejlenek. Hisz, ha már növényként nem, de kerti dekoráció formájában még mutatós díszei lehetnek akár a virágos ágyásoknak is. Mint ez a kis ágyásszegély, amit a felkopaszodott fagyal lemetszett részeiből készítettem. 

Ezt a fagyalt utoljára öt évvel ezelőtt metszettem vissza nagyon alaposan. Eltartott egy darabig, míg kézi ágvágóval és metszőollóval végigértem a növényen…

Szeretem és jól bírom a kerti (fizikai) munkát, de a hatékonyságot is. Ezért az elmúlt években beszereztem egy-egy kézi kisgépet/szerszámot, hogy a favágástól kezdve a magassági vágásokon át a kisebb visszavágásokkal járó feladatokat gyorsabban el tudjam végezni, és így maradjon idő a kert élvezetére és a pihenésre is. Sőt, DIY megoldásokhoz is szeretem alkalmazni őket, ezeket korábbi bejegyzéseimben megnézhetitek, ITT. 

Nos, a meglévő gépek mellé vettem magamnak egy STIHL ASA 20 akkumulátoros metszőollót. 

Mivel két meglévő szerszámommal (GTA 26 és HSA 26) is kompatibilis az akkumulátora, ezért én anélkül vettem, hiszen erre is van lehetőség. 

Így a metszési munkálatokhoz, az ágvágásokhoz, valamint a sövényvágáshoz megvannak a megfelelő segítségeim a kert bármely pontján.

A mostani metszéssel az volt a célom, hogy a felnyúlt és felkopaszodott hajtásokat visszavágjam, valamint, hogy a már elszáradt részektől megszabadítsam a növényt.

Ez a kis eszköz egyetlen mozdulatra könnyen visz 2.5 cm átmérő határig minden ágacskát. Használata közben a védőkesztyű viselése nem csak hogy ajánlott, de a balesetek megelőzése érdekében kötelező.

A vágott szélek nagyon precízek, de természetesen idővel – mint minden metszőollót – ezt is élezni kell.

A kések egyébként vékonyabb és vastagabb gallyakhoz szűkebb és tágabb nyílásra is állíthatók, ami praktikus elgondolás volt a tervezők részéről. Apróság, de ez is a hatékonyságot szolgálja. 

Szorgalmasan metszegettem az ágakat, közben sütött a nap, majd jöttek-mentek a felhők, és bíztam abban, hogy nem szakad rám az ég.

Amikor végeztem a fagyal metszésével rövid kávészünet erejéig megpihentem. Az akkumulátor egyébként nem merült le, szóval jól bírja a strapát. A gép kijelzőjén lehet látni a töltöttségi szintet, szóval szemmel tarthatjuk, hogy még mennyi időnk van szorgoskodni az akku lemerülése előtt. 

A következő lépés volt a lemetszett részek szétválogatása. 

A teljesen elszáradt részek összevágva, összetörve mentek a komposztra. A girbe-görbe, vagy nagyon szeretágazó ágakat egyelőre a kert lenti, erdős végébe vittem, mert ott szeretnék majd a későbbiekben egy ilyesmi holtfa-sövényt készíteni.

Ezzel a válogatással, ágcsupaszítással elvoltam 1-2 órán át, de nagyon élveztem, hogy közben csicseregnek a madarak és friss, tavasz illat van, ekkor még nem tudtam, hogy hamarosan eső illat is lesz, haha. 

Végül csak a hosszabb, vékony, rugalmas gallyakat használtam, és a kb. 1.5-2 cm átmérőjű ágakat nagyjából 40 cm-es darabokra vágva.

Ezek nem voltak teljesen elformák, de ez az ágyásszegély szempontjából nem is volt cél. Azt találtam ki, hogy az önmagában árválkodó pünkösdi rózsa köré készítek ágyásszegélyt. 

Ezért első lépésként leütöttem gumikalapáccsal összesen kilenc cölöpöt egymástól kb. 17 cm távolságban a növény körül. Igazából mindegy mekkora kört készítünk, és tetszés szerinti megválasztható a magasság is, de a cölöpök száma mindenképpen legyen páratlan. 

Innen kezdődött a látványosabb rész, a vékonyabb gallyak fűzögetése: kívül, belül, kívül, belül…

Mindig belülről kifele kezdtem el egy-egy szállal dolgozni, ha végetért, akkor a túllógó felesleget lemetszettem és úgy folytattam, hogy a következő gally is belülről induljon.

Itt sem volt cél, hogy szabályos legyen az ágyásszegély oldala, sőt, kifejezetten tetszik, hogy vannak benne vékonyabb részek is, és egy-egy végződés látható. 

Ugyanis a végeredmény így is szép lesz. Utolsó lépésként hoztam friss virágföldet és tavaszi virágokat: nárciszokat, jácintokat, gyöngyikéket és árvácskákat. 

Ezeket a pünkösdi rózsa köré ültettem úgy, hogy szépen körbeöleljék azt. 

Közben kaptam egy kis esőt is a nyakamba, aztán meg ismét szikrázó napsütést, de sebaj! Az eső most amúgy is nagyon kell a kertnek, és a friss beültetésnek is éppen jól jött. 

Természetesen szinte bármilyen rugalmas ágból lehet készíteni ilyen szegélyt, a mogyororófa és a fűzfa ágai kifejezetten szépek is, és könnyű velük dolgozni. 

Viszont, ha felnyúlt fagyalt vágtok vissza, akkor adjatok neki is egy esélyt, megéri! 

Később, ha elnyíltak a most beültetett növények, akkor talajtakaró növényzetként az egyik kedvencemet, molyhos madárhúrt fogok beültetni. Szereti a napot, és az ágyás földje sem fog kiszáradni a legnagyobb nyári napsütésben sem.

Innen folytatom a kert füves területének benépesítését újabb és újabb növényes színfoltokkal és különféle dekorációkkal, amiket továbbra is igyekszem maradék, vagy éppen a kertben fellelt alapanyagokból megvalósítani.

A bejegyzés támogatója: