Egy ideje fogalmazódott már bennem, hogy írjak az alkalmazotti és a szabadúszó lét előnyeiről és hátrányairól. A személyes tapasztalatomat fogom megosztani, ami remélem, segít azoknak dönteni (így vagy úgy), akik gondolkoznak a saját vállalkozás beindításán.

Nem fogom részletesen leírni milyen munkaviszonyaim voltak, elég, ha ezeket röviden összefoglalom. Sosem dolgoztam multinál, mindig kisebb, családias hangulatú cégeknél helyezkedtem el. Dolgoztam a szakmámban (villamosmérnökként) elég jó fizetésért, majd egy éles pályaváltással kezdő dekoratőrként elég gyenge bérért, viszont annál nagyobb motivációval. A munka mellett folyamatosan tanultam, képeztem magamat, és 26 évesen gyakorlatilag nulláról kezdtem el – a végzettségemtől teljesen eltérő területen – építeni a karrieremet. Erről az útról egyébként ITT és ITT már írtam. Segítségem, kiskapum, protekcióm soha nem volt, kitartásom, elszántságom viszont annál több, rengeteg ingyen munkát is vállaltam éveken keresztül azért, hogy megismerjék a nevemet. A magazinos megjelenések, a televíziós szereplések, az online diy videók és maga a blog elég hamar döntés elé állítottak: ideje volt határoznom arról, hogy továbbra is más szekerét tolom, és a többi marad hobbi, vagy saját lábra állok.

Apukámtól láttam, hogy önerőből lehet olyan saját üzletet (illetve márkát) építeni, ami lehetővé teszi az „otthoni munkát” és ez nagy motiváció volt számomra. Az is világossá vált, hogy ez folyamatos energiabefektetéssel jár, amiben a tényleges tevékenységen túl rengeteg minden benne van, a menedzsmenttől kezdve, a kapcsolatépítésen át egészen az adminisztrációig. Kilépve az alkalmazotti viszonyból átvettem Apukám cégét, ami óriási vállalás volt, tekintve, hogy azt sem tudtam mi fán terem egy Kft. vezetése. A tevékenységi kört kibővítettük az én profiljaimmal is. Na, ezek igen kemény évek voltak, ami alatt azt tanultam meg, hogy egy 1-2 személyes céget működtetni Kft. formában totális pénzkidobás. Folyamatos matekozás a bevétellel, kiadással, áfával, egy agyrém, viszont Apukám ritkán termelő, ámde aktív tevékenységei miatt a céget megszüntetni nem lehetett. Teljesen logikusnak tűnt hát, hogy a fogamat összeszorítva én viszem a hátamon családi vállalkozást és nem evezek a saját tevékenységeimmel más vizekre. Szegény Anyukámat folyton nyaggattam, hogy az adminisztrációban legyen segítségemre, rendkívül élvezte ám ő is, haha.

Teltek az évek, és hiába voltak jól fizető munkáim, jó nevű, nagy üzleti partnereim a legálisan működő cégünkkel járó kötelezettségek, járulékok mindent benyeltek. A céget bővíteni, csapatot építeni pedig nem akartam. Ideje volt rátérni egy jövedelmezőbb vállalkozási formára, így a céget végül megszüntettük, egy éve KATA-s vagyok és teljesen a magam ura. Ehhez egyébként nem kell könyvelő sem, nekem mégis van, mert sok olyan apró terhet levesz a vállamról, amiket már a céges forma esetén sem kedveltem.

Amikor alkalmazott voltam nagy biztonságot adott a fix fizetés, ami havi rendszerességgel landolt a számlámon. Magát a munkába járást (utazást) szerettem, sosem autóval, mindig járművel, hogy a reggeli Budapestből kicsit beszippantsak. Take away kávéval a kezemben, elég jó érzés volt. A munkatársaimat is kedveltem, a jó hangulatot, a sok nevetést, és az ebből szövődő barátságokat, de kb. ennyi, amit összeségében adni tudott. A fix fizetés biztonság, egy kiemelkedő bér pedig sokmindent elérhetővé tesz. A napi 8 óra kötöttséggel viszont egyszerűen nem tudtam megbarátkozni, még azon a munkahelyemen sem, ahol egyébként kreatív, izgalmas feladataim voltak.

Ebben a kérdésben persze rengeteg szempont számít, többek között, hogy ki milyen életszakaszban van, milyen a családi állapota, nő vagy férfi az illető, van-e gyereke és nem utolsó sorban milyen habitussal rendelkezik. Én azt gondolom, hogy a saját vállalkozás, és a szabadúszó életmód (legyen szó bármilyen tevékenységről)  nem való mindenkinek, ehhez nem árt egy jó adag önismeret és fegyelem. Aki csak lelkes, és vágyakozik, az közel sem biztos, hogy elég elszánt és képes saját magát sikeresen menedzselni.

Az sem elhanyagolandó tényező, ha közös háztartásban élünk valakivel és a társunknak van megfelelő anyagi háttere, ami a kezdeti – esetleg nehéz – időszakban biztonságot ad, sőt mitöbb, lelki támogatást is kapunk tőle. Ez nyilván óriási pozitívum, de én erről a saját esetemben nem igazán tudok beszámolni. Nálam mindig ütközőpont volt az „önmegvalósítási vágyam”, nem tudtam megértetni, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy lébecolok otthon, ez bizony kőkemény melót igényel. Szóval leginkább csak magamra számíthattam.

De persze ez is kellett ahhoz, hogy most már sokkal tudatosabban álljak ehhez a dologhoz. A folyamatosan fejlődő, széles tevékenységi körrel rendelkező vállalkozásomban sok év munkája van, amihez most már ragaszkodom is. Egyszerűen nem szeretnék alkalmazottként dolgozni ezután és azt meg pláne nem szeretném, ha ebben az elhatározásomban bárki korlátozna. Szerencsére a munkám során sokszor dolgozom emberekkel, akár csapatban is, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy elmagányosodok a kanapén pötyögve…

A jól átláthatóság kedvéért pontokba szedve leírom, szerintem milyen általános hátrányai, nehézségei lehetnek egy szabadúszó vállalkozónak, amikkel nem árt tisztában lenni, mielőtt valaki belevág:

• Nincs főnökünk, így meg kell tanulnunk saját magunkkal szemben következetesnek és szigorúnak lenni. A jó alvóknak pláne ajánlott, hogy ha nem is tudnak időben felkelni, akkor az éjszakai bagoly üzemmódra erősítsenek rá. Én koránkelő vagyok, a tennivalók nagy részét szeretem még délelőtt letudni.
• A munkák (legalábbis kezdetben) nem maguktól jönnek, minden egyes megbízásért, üzletért tenni kell, ez is a munka része. Lehet, hogy ebbe több évet és pénzt is kell fektetni.
• Minőség, hitelesség, alázat és lojalitás. Fegyelmet és kitartást igényel, de tapasztalatból mondom, hogy ez az egyik kulcsa a hosszú távú sikereknek, és a visszatérő üzleti partnereknek.
• Bármilyen tevékenységről is van szó, egy weboldal, egy Facebook oldal (és egy Insta profil) ma már alap. Fontos az is, hogy mennyire személyes jellegű a dolog, a magánélet és üzlet közötti határokat ebben egyértelműen meg kell húzni, még akkor is, ha személyes márkát építünk. (Nem vagyok Youtube párti, és a Snapchat sem az én világom, úgyhogy erről nem is írnék.)
• Meg kell tanulni tudatosan, beosztással bánni a pénzzel. Érdemes több lábon állni, és nem árt félretenni azokra az időszakokra, amikor kisebb a kereslet a szolgáltatásunkra illetve, amikor 60 napra, vagy éppen határidőn túl fizetnek, mert sajnos ilyen is előfordul. Tanácsos pontosan vezetni a havi kiadásokat és bevételeket, és ebben is meghúzni a határokat.
• Mivel a bevételek igen hullámzóak lehetnek, ezért érdemes szert tenni egy olyan bevételi forrásra, ami havi rendszerességgel legalább a vállalkozás költségeit kitermeli (pl. KATA, benzin, telefon, szerver, nyomtatás, stb.).
• Itt nincs juttatás, 13. havi bér, meg prémium.
• Amíg a vállalkozás nem pörög, addig valószínűleg le kell mondanunk olyan dolgokról, amiket korábban gond nélkül megengedhettünk magunknak. Egy kéthetes utazásnál pl. nem csak annak költségével, hanem azzal is számolnunk kell, hogy a nyaralás alatt nem fogunk tudni dolgozni. Ha pedig dolgozunk, akkor az nem nyaralás. Előre ki kell termelni a pénz, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül tudjunk pihenni, élményeket gyűjteni.
• Számolni kell azzal is, ha betegek leszünk, amivel napokra kieshetünk a munkából. Bár hozzáteszem, én sokkal kevesebbet vagyok beteg, amióta nem vagyok alkalmazott.
• Bár irtó messze van, de a nyugdíjas évekre is gondolni kell. Nem árt ezzel kapcsolatban is egy hosszú távú terv, amivel bebiztosítjuk magunkat azokra az évekre, amikor már fizikailag, szellemileg már nem leszünk képesek dolgozni.
• Ha több tevékenységünk is van, ezeket tudni kell menedzselni, különben teljesen széforgácsoljuk magunkat, ami a minőség és egészség rovására mehet.
• A túlvállalás és a hétvégi munka sajnos mindig benne van a pakliban, hisz, többnyire csak akkor termelünk pénzt, ha dolgozunk. Ha elég ügyesek vagyunk idővel meg tudjuk oldani, hogy hétvégén egyre kevesebbet dolgozzunk.
• A napi/heti/havi odőbeosztáson sok múlik, a saját érdekünkben meg kell tanulni kialakítani a saját rendszerünket. Nekem ehhez van egy remek határidő naplóm, amiben jól átlátom a feladatokat.
• Bár függ a tevékenységtől, előfordulhat, hogy kevesebb társas érintkezés lesz, érdemes ilyenkor a laptopon végzendő munkákkal beülni egy jó hangulatú kávézóba. A közösségi iroda használata is jó megoldás lehet, bár én ezt még sosem próbáltam. 
• Ha a munkánk ténylegesen otthoni, akkor ügyeljünk a napi testmozgásra, 5 km gyaloglás/futás mindenképpen ajánlott, még akkor is, ha járunk valamilyen edzésre. Nagyon jól bele lehet kényelmesedni a személyre szabott „home office”-ba, aminek a testünk, egészségünk látja kárát.
• Az étkezés is fontos, ebbe is rendszert, ugyanakkor változatosságot kell vinni. Nem szabad folyton rendelni, kényelmessé tesz, és drága. Én olykor összedobok egy könnyű ebédet, de sokszor szervezem úgy a napomat, hogy üzleti partnerrel, baráttal, vagy akár csak egyedül is valahol házon kívül ebédeljek (Ikea, kínai, kifőzde, stb.).
• Ha már étkezés: a nassolás veszélye is fennáll, ha nem vagyunk elég fegyelmezettek. Én mondjuk ritkán tartok itthon édességet, rágcsálnivalókat, hogy még csak a kísértés se legyen meg.
• Otthoni szöszmötölés: na ide tartozik minden olyan tevékenység, amit azért csinálunk, mert éppen nincs kedvünk dolgozni. Szörfözés a neten, chatelés, filmnézés, pakolászás, stb. Néha belefér persze, de hosszú távon nem kifizetődő. Én bevezettem, hogy pl. kisebb házimunkát (mosás, teregetés, felmosás…) csak akkor csinálok, ha egy munkafolyamatot befejeztem, és a következő tevékenységig még van egy kis szabadidőm. Ez picit kikapcsol, pihentet.

Még hosszan folytathatnám a sort a saját tapasztalataimból merítve, de szerintem ennyi is bőven elég. Nekem ezekre senki nem hívta fel a figyelmemet, egyedül Apukám volt előttem példa, de ő egy teljesen más érában (90-es évek eleje) vitte sikerre a cégét. Mindent összevetve az talán elmondható, hogy ha tisztában vagyunk a képességeinkkel valamint azzal, hogy mivel jár egy saját vállalkozás, és ezt az életünkbe tudjuk integrálni, akkor olyan személyes szabadságot teremthetünk magunknak, ami felbecsülhetetlen értékű. Aki egyszer belekóstol és ráérez az ízére, valószínűleg nem igazán fog tudni már alkalmazottként dolgozni.