Huh, meglehetősen régen írtam posztot (1 hónapja) és emiatt rengeteg érdekes témával vagyok adós Nektek! Rágjátok is a fülemet rendesen, úgyhogy igyekszem behozni a lemaradást és augusztusban megírni mindazt, ami az elmúlt hetekben zajlott nálam!

Lássuk csak, hol is szakadt félbe a lakással kapcsolatos bejegyzések sora! Aki netán lemaradt volna, az ezeket a posztokat kattintsa végig:

Áprilisban beköltöztem (ITT) és berendezkedtem az első bútorokkal (ITT). Aztán gyorsan csináltam magamnak a kamrából gardróbot (ITT), majd számotokra kevésbé látványos, de nekem sok munkával járó „apróságokat” is lenyomtam (ITT). Utána kisebb dekorációk kerültek be (ITT) és elkezdtem a fényforrásokat is próbálgatni (ITT).

Közben festegettem a nappali falát szürkére meg púderre (erről Facebookon adtam hírt, haha, kemény menet volt), de mivel időközben egy falbontást is beszerveztem, így ennek a projektnek a befejezése és a közzététele még várat magára….

Na de, a falbontás!!! Amikor beköltöztem többen is írtátok az alaprajz láttán, hogy egybenyitnátok a nappalit és a konyhát. Én ezen több okból is hezitáltam. Egyrészről a konyha és a nappali padlójának szintje között van 3 cm eltérés, mert a konyhában az új burkolat a régire lett rátéve. Ez mondjuk a kisebbik kontra érv volt. A másik, hogy pont ott, ahol a nyílás ideális lenne az épp egy kötődoboz alatt van, tehát elektromos vezetékek futnak lefele, és ez mindkét oldalon több konnektort is érint, így villanyszerelés is szükséges. Arról nem is beszélve, hogy az antennakábel is ezen a falon fut keresztbe… A harmadik, de azért mégis fontos érv, hogy a konyhai szagok ezzel a falbontással mindenfelé szétterjednek majd a lakásban.

Ugyanakkor számos érv is szólt mellette! A használat során kiderült ugyanis, hogy a konyha irtó messze van pl. a hálótól. Feleslegesen sokat kellett gyalogolnom a reggeli kávémhoz, vagy csak egy pohár vízért. A konyhai főzőlaptól sokat kellett kerülni, mire bejutottam az étkezőbe. Egyszerűen nem volt praktikus az, hogy a konyha ennyire kiesik a lakás központi részétől. Persze nem volt ez másképp a panelban sem korábban, DE ott nem is volt lehetőségem áthidalni ezt a problémát.

Ami viszont egyáltalán nem volt sem pro sem kontra tényező, hogy ez majd mekkora felfordulással és porral jár! Kit érdekel? Van itthon fólia dögivel, mindent betakartam vele, a függönyöket pedig lekaptam!

Kijelöltem a nyílás pontos helyét és gyorsan felhajtottam a szakikat! Szerencsére épp itt dolgoztak a házban a nagyon jófej Szomszédomnál, aki 1 napra kölcsödadta nekem őket, hogy nálam vakarásszák a falat! Köszi Szomszéd!

Mondtam a szakiknak, lehetőleg ne csináljanak nagy port, így nem flexszel estek neki, hanem ytongvágó fűrésszel. Ment a reszelés órákon át, (meg persze az anyázás is néha), de elkezdett a nyílás növekedni. A felénél nyilván bedobták a poént, hogy nem elég csak átadó ablakig bontani? Hahahahaha, nem!

A vezetékekkel azért volt küzdelem, de szépen megbírkóztak a feleadattal, és még aznap leélvédőzték és szépen le is vakolták. És ha már itt voltak gyorsan megkértem őket, hogy a leszedett ajtók után a tokon maradt zsanérokat is flexeljék le! A konyháról, a nappaliról és a hálóról ugyanis a beköltözés után nem sokkal lekaptam az ajtókat, mert a nagy méretük miatt túl sok helyet foglaltak kinyitva és amúgy sem csuktam be őket soha. Valamint a konyhában lévő 2 nagy falicsempét is leszedettem, azok helyén a faljavítást és a kivágott átjárónál a finomglettelést bevállaltam én, az még rám vár, majd unalmasabb óráimban elmaszatolgatok a falon.

Tok és ajtó nem lesz amúgy itt sem, a későbbiekben is maximum egy tolóajtó a konyha felől, bár biztosan mindig nyitva lesz az is. A tér kinyílt, a lakás még nagyobbnak hat, a konyha és a kisközlekedő pedig sokkal világosabb lett, mert így már a nappali felől is kapja a fényt! És mielőtt még bárkiben felmerülne, hogy miért nem nagyobb a nyílás (amerikai konyhás pl.) rögtön elébe is megyek a válasszal! Egyrészről, mert ezen a falon fut a kémény is, másrészről pedig akkor már nem maradna egy épkézláb falfelületem sem, ahova a fiókos komódot és a tv-t rakhatnám, úgyhogy kicentiztem ezt az átjárót a kémény és a bútor közé.

Jó döntés volt, nem bánom, főleg, hogy már egy ideje használom is, és tényleg nagyon praktikus, hamarabb megvan az a reggeli kávé!

Hamarosan jövök a folytatással!