Ezt a posztot eredetileg a dress lovin’-ra szántam, de ahogy múltkor említettem ezentúl a beauty témájú tartalmakat is itt fogom megosztani Veletek, úgyhogy jöjjön egy bejegyzés frizura és hajápolás témában, a saját tapasztalataimmal és praktikáimmal!

Nos, mindig is hosszú, enyhén hullámos, selymesen leomló, jobbra-balra dobálható, sötétbarna hajat szerettem volna, enyhén kreol bőrrel és őzikebarna szemekkel. Ehhez képest szőkésbarna a hajam, világos és szeplős a bőröm, a szemem pedig zöld. No comment 🙂

Fotó: Zombori László

A frizurát nem csak a haj típusa, hanem az arc, a fejforma, a nyak, a fülek és még csomó apró dolog meghatározhatja. Szerintem a legtutibb az, ha valaki megtalálja a számára legideálisabb hajformát, amit természetesen tud viselni. És ha megunja talál egy másikat, mert azért a legjobb fazonokra is rá lehet unni egy idő után.

Nekem sok évembe telt, míg ráleltem a hozzám legközelebb álló, könnyen kezelhető, csinos, variálható, ugyanakkor sportoláshoz is kényelmes frizurára. És még több évembe, míg a megfelelő fodrászt is megtaláltam ehhez. Jópárszor jártam korábban fodrásznál úgy, hogy majdnem kicsordultak a könnyeim, amikor megláttam a végeredményt. És nem, nem azért mert rövid lett! Lehet tőlem pár centis is, ha a végeredmény menő, trendi, divatos és legfőképp jól áll! Nem csak akkor lehet szép egy haj, ha hosszú – bár kétségtelenül nagyon nőies -, de nekem pl. egyáltalán nem áll jól, nem is tudom viselni, mindig össze kellett fognom/tűznöm.

Ez egyébként ilyen Hetty nénis stílusban egész csini volt, de utáltam, hogy minden nap csak így lehetett hordani (mondjuk pikk-pakk összetűztem), mert kibontva nem csak hogy zavart, de többnyire rettenesen előnytelenül is állt. Mindig sokat vacakoltam vele, hogy kibontva is vállalható legyen, és egész nap ellenőrizni kellett a tükörben, hogy úgy áll-e még, ahogy elindultam otthonról…Hát nem úgy állt :/

Ezen a fotózáson mondjuk egész jól viselkedett, ezt az időszakomat amúgy is szerettem (tipp, hogy hány éves voltam itt?).

Fotó: Mankovits Marcell

Lehet, hogy kislányos, de nekem nagyon jól áll a frufru, emiatt időnként frutfrut vágok vagy vágatok magamnak. Mindenképpen olyan frizura az előnyös számomra, ami valamennyire takarja a homlokomat, mert magas és szabadon hagyva azt, úgy nézek ki, mint egy ufonauta, úgyhogy mindenki jobban jár, ha ezt nem prezentálom 😛 Maradjunk annyiban, hogy kell egy kis haj nekem a homlokomba:

Viszont mutatok egy remek elrettentő példát arra, hogyan szúrhatja el egy fodrász úgy a hajatokat, hogy utána garantáltan egy Pasi sem fog megfordulni utánatok az utcán! Amikor a Térnyerők lakberendező tündérének szerepét elnyertem, megkérdezték, hogy engedem-e, hogy levágják a hajamat. Azt mondták szexi vadmacskás lesz, hát mondom, akkor mire várunk még!? Utoljára oviban sírtam egy rosszul levágott haj miatt, de ezt az élményt sikerült 32 évesen is újra átélnem:

Fotó: Poór Attila

Nem is merem nagyban megmutatni a kép bal felső sarkában éktelenkedő fotót, szerintem ilyen kicsiben is elég rettenetes árulkodó, mintha nem is én lennék. Nos, kérem ez volt az a frizura, amit nekem a Térnyerőkbe megálmodtak, a promo fotózás előtt!!! Hát köszönöm szépen (mondjuk a lila felső is óriási baki, de erről egy következő posztban írok majd). Hazaérve első dolgom volt egy ollóval nekiesni és újrafazonírozni, hogy a Márkkal közös fotózáson újra Nőnek érezzem magam. Utána már csakis a saját fodrászomat engedtem ollóval a hajam közelébe és ez a mai napig így van.

Fotó: Szabó Gergely

Olajos ápolás