Amikor év elején belecsaptam az idei teendőkbe, nem gondoltam volna, hogy elérkezve december végéhez, ennyire remek évet fogok zárni. Sok tekintetben még a saját várakozásaimat is felülmúltam. Lássuk csak, mik zajlottak 2018-ban…

Először is a blog 9 éves pályafutása alatt ez volt a legtermékenyebb évem, soha ennyi bejegyzést nem írtam, mint idén. Szám szerint 81-et (ez a 82., wooow), ami többszöröse a korábbi években megírt posztoknak. Ez egy kizárólag saját tartalmas DIY blognál azért szép teljesítmény szerintem. Nyilván, ez annak is köszönhető, hogy a munkáim nagy részét a lakásra koncentráltam, ahol szinte folytamatosan dolgoztam.

Ez nem újdonság nálam, hisz az előző lakásomban is ez volt a metódus, csak akkoriban főleg a nyomtatott médiának gyártottam anyagokat, ezek egy részét a blogon is megtaláljátok (ITT). Most viszont teljesen elengedve a havi magazinos anyagokat abszolút ráfeküdtem az online, hétről hétre történő tartalomgyártásra és így a lakás szépítésére is.

Az év elején eltervezett dolgokból (ITT) mindössze a fürdőszoba felújítása nem jött össze, de annak tudatában, hogy sok minden – eredetileg be nem tervezett – más dolog viszont igen, úgy vagyok vele, hogy legyintek rá egyet… Összességében amúgy is két évet adtam magamnak a lakás kipofozására, szóval ilyen tekintetben még tartom az ütemtervet. Nem is kezdem el belinkelni egyenként, hogy mi minden szépült meg ebben az évben a lakásban, elég, ha az archívban végignézitek a 2018-as posztokat…

Ezeket a munkákat több kisebb, ad hoc jellegű szponzoráció mellett jórészt a Praktikerrel és az Ikeával közös, egész éves együttműködésben készítettem, inspirálva, ihletet adva Nektek miképpen lehet egy lakást (nőként) saját kezűleg, kis költségvetéssel szépíteni, és otthont varázsolni belőle.

További projektek tekintetében nagy öröm, hogy idén befejeződtek a tavaly elkezdett Erdei Kisház munkálatai, amiről persze a blogon is írtam ITT, majd a megnyitás után ITT. Nagyon szerettem ezt a munkát, és büszke vagyok rá, hogy a most már szállásként működő házikó, amit Zoli barátom még 2017-ben megálmodott, a nyitás óta nagy népszerűségnek örvend.

Nektek talán szomorú hír, hogy az évek óta végzett lakberendezési tanácsadást idén augusztustól felfüggesztettem, talán végleg be is fejezem… Az a helyzet, hogy van egy szigorú szabályom a több lábon állós munkavállalásokra vonatkozóan, és amióta ezt betartom, a dolgok valóban flottul mennek. Ennek egyik alapja, hogy tudni kell elengedni, abbahagyni. Amikor rámtalál egy lehetőség, egy új – jó/jobb feltételeket kínáló – együttműködés, akkor bizony a szolgáltatások listájából egyet ki kell húzni. Azt, hogy épp melyiket, az már nehezebb kérdés.

Hiába népszerű és van igény a személyes, helyszíni tanácsaimra, ha túlvállalom magamat egy plusz lehetőséggel, akkor minden más is borul. Szétcsúszom, fáradt és nyűgös leszek, aztán majd lebetegszem, mondhatom vissza az elvállalt munkákat, stb. Egy ideje tudom, hogy az ember adott idő elteltével  vállalkozóként nem akkor tud több/biztosabb bevételre szert tenni, ha még több munkát vállal. Nem bizony. Arra kell törekedni, hogy az elvállalt munkákban mindig pontosak, precízek, megbízhatóak legyünk, minőségi munkát végezzünk, és legfőképpen hitelesek maradjunk. Szerintem ez a hosszútávú együttműködések alapja, aminek része az alázat, a rugalmasság és persze a folyamatos fejlődés is. Így nem kell aggódni a jó hírnevünk miatt sem és a brandünk is erősödik, ami sokkal jobb tárgyalási feltételeket teremt a jövőben. Szóval ezen szabályom mentén hoztam meg a döntésemet, és így év végén kiértékelve annak helyességét, úgy érzem, tényleg ez volt a helyes lépés. Ezzel voltam úgy, hogy a magam részéről kimaxoltam ezt a területet, és nem akartam elérni a kiégtem benne érzést sem… Viszont jó szívvel ajánlok magam helyett mást, akiket személyesen is kedvelek és akiknek a munkáját én magam is elismerem. Elnézést mindenkitől, aki már lecsúszott rólam…

Meglehetősen hatékonyan, jó időmenedzsmenttel és kommunikációval szerveztem minden munkámat, így annak ellenére, hogy nagyon sok projektet nyomtam le, mégsem érzem úgy, hogy év végére kifulladtam volna. Sok felkérésre mondtam nemet, és idén a különféle sajtóeseményekre szóló invitálásoknak is ritkán tettem eleget. Egyszerűen mérlegeltem a fentebb említett  idő/bevétel/hatékonyság/brand/hitelesség tényezőket, ami talán szigorúan hangzik, de tény, hogy működik. Persze, ha most kezdenék blogot, akkor a kapcsolati háló kiépítése céljából valószínűleg ott zsizsegnék minden eseményen kávéval és lazacos szendviccsel a kezemben, amire csak meghívást kapok. Amikor én kezdtem a blogolást, akkor a bloggerek/vloggerek meghívása még nem volt bevett szokás.

Nyáron mindenképpen szerettem volna egy 4-5 hetes nagyobb pihenőt tartani, olyat, amiben igazán lazítok, utazom, és fizikai munkát nem végzek. Így a nyár közepét nagyon megtoltam, előre dolgoztam, oly mértékben, hogy gyakorlatilag az összes augusztusra tervezett projektet még júliusban megcsináltam. Így nyugodt szívvel tudtam itthonhagyni a munkákat és elmenni pár napra a Balatonra vagy éppen egy nagyobb utazásra Finnországba. Persze, az elkészült tartalmak folyamatos megosztását, és az online jelenlétet azért nem hanyagoltam, de ezeket általában kora reggel intéztem, illetve nagyon sok ezek közül is már előre be volt időzítve és mindössze a reakciókat kellett kezelni (pl. a hozzászólásokat, kérdéseket).

Ha már utazásnál tartunk, ősszel lehetőségem nyílt Portugáliába is ellátogatni egy Poli-Farbe sajtóút keretében (ITT), ráadásul szakmabeli barátnőim társaságában, úgyhogy igazán remek kikapcsolódásnak lehettem részese.

Az idei év kétség kívül legnagyobb durranása az, hogy vettem egy erdei faházikót a Bakony keleti lábánál, ami jelenleg nyaralóként funkcionál. Én magam is meglepődtem, hogy ez így év végére összejött, pláne, hogy mindez egyáltalán nem volt tervezett lépés 40 éves korom előtt… Ezzel kapcsolatban még adós vagyok Nektek egy poszttal, amiben részletesen leírom a megvétel előtti időszakot, az engem ért hatásokat és hogy hogy a manóban voltam képes egy ilyen csodás vidéken megbújó nyaralóra való összeget banki hitel nélkül összekuporgatni.

Addig is, ha még nem követnétek a Faház a dombtetőn Facebook és Instagram oldalát, azt ITT és ITT megtehetitek. Egyébként minden blogbejegyzést, ami a faházzal lesz kapcsolatos, ugyanitt a blogon tudtok majd olvasni, lesz neki külön „tag”, így lehet majd rá később szűrni is. Hm, lehet ideje lenne megcsinálnom a Juditu Home 1.0, Juditu Home 2.0 és Juditu Cabin kategóriákat…

Nos, ezek voltak az év kiemelt történései blog, munka és pihenés terén. De nyilván nem csak ebből állt az év 365 napja. Lelkileg egy kifejezetten kiegyensúlyozott, boldog év van mögöttem tele kisebb nagyobb sikerélményekkel. Sokkal több idő jutott idén a szeretteimre, illetve olyan ismerősökre, barátokra, akikkel élmény egy társaságban lenni. Sokminden át is értékelődött bennem, és lehet, hogy nem túl szimpatikus, de szerintem szükséges, hogy időnként szelektáljunk és rendet rakjunk nem csak az otthonunkban, a lelkünkben, és a gondolatainkban, hanem a körülöttünk lévő embereket illetően is. Ez nem önzőség, vagy utálat, egyszerűen fel kell ismerni, hogy nem lehet és nem is kell mindenkivel jóban lenni, és ezt megfelelően kell kezelni. Idén is volt eltávolodás, jöttek új kapcsolatok, ez az élet rendje. Bár azt gondolom, hogy amíg nem volt ez a fenenagy online kapcsolati háló, nem is voltak ennyire fellazulva és kiterjesztve az emberek közötti viszonyok. Én komolyan mondom, gyakran visszasírom a vonalas telefon, és a kézzel írt levelezés időszakát, sokkal jobban tiszteletben tartottuk egymás idejét, jelenlétét és magánéletét. Néha nagyon elkeserít, hogy milyen rosszul használja az emberiség az internet adta lehetőségeket… De ezt hagyjuk is.

Az idei év második felében ráálltam a rendszeres főzésre (gyorskaják és rendelések minimalizálva) és próbáltam egyre környezettudatosabb háztartást vezetni, bár ebben, az igyekezetem ellenére még nagyon amatőr vagyok, de majdcsak eljutok a pro szintre is egyszer. Ehhez is kell egyfajta szemlélet, tenniakarás és egy olyan életmód, amiben ez idővel a tudatosságon túl természetessé válik… Nagyon dolgozom rajta.

Egy valamit viszont negatívumként könyvelek el, ez pedig a testmozgás. És még csak nem is azért hanyagoltam, mert nem jutott rá időm, hisz jutott volna. Valahogy egy ideje kizökkentem belőle (amióta az edzőm nincs a teremben, ahova jártam) és agyban nem volt meg a gondolat, hogy „aaa, annyira akarok sportolni”. Ez kilókban minimálisan persze látszik, de inkább azt érzem, hogy a feszességem oda, és a ruhák is kényelmetlenebbek. De no para, legalább jövőre lesz min javítani, nem klappolhat minden egyszerre.

Nos, ez volt az idei évértékelőm, ha szívesen elolvasnátok korábbi évek hasonló összefoglalóit, azt ITT megtehetitek. Nagyon köszönöm Nektek, hogy idén is velem voltatok, a sok-sok hozzászólást, kedves levelet, amit írtatok. A Juditu blognak Ti vagytok az egyik legfőbb mozgatórugói, remélem, ez még sokáig lesz így. Ígérem, jövőre is nagyon fogk igyekezni, hogy sok izgalmas, inspiráló tartalmat gyártsak számotokra.